Kegyelemben részesítette az orosz elnök azt az asszonyt, akit tavaly márciusban hét évre ítéltek hazaárulásért – egy sms miatt.
A Szocsiban élő Okszana Szevasztyigyi még 2008-ban küldött sms-t Abháziában élő ismerősének, hogy orosz tankok indultak meg Abházia felé. (Abházia hivatalosan Grúziához tartozik, de az 1993-as, rövid de véres polgárháború vége óta orosz közreműködéssel önálló életet élt, majd 2008-ban Moszkva függetlennek ismerte el a szakadár államot és a hozzá hasonló státuszú Dél-Oszétiát, a grúz-orosz fegyveres konfliktus után. Mindezzel Moszkva mindeddig lényegében egyedül maradt.)
A történet a márciusi ítélet után decemberig ismeretlen volt a széles nyilvánosság előtt, csak akkor derült rá fény, amikor az elnök év végi néppel csevegős műsorában megemlítette azt a Memorial jogvédő szervezet nyomán egy kérdező, mire Putyin ígéretet tett arra, hogy utána jár az ügynek. (Szép listája van az évente megrendezett műsornak arról, hogyan oldja meg az elnök afféle mikulásként a gonosz csinovnyikokon fennakadó emberek ügyes-bajos dolgait, a vízvezeték-fejlesztéstől az elmaradt bérek kifizetéséig.)
Ezután három hónappal került sor a keddi kegyelemre.
A 47 éves asszony ügyvédje üdvözölte a döntést, de közölte, hogy szeretnék az ítélet semmissé tételét is elérni. Ez elvileg ellentmond a kegyelemmel kapcsolatos eddigi hivatalos álláspontnak: Mihail Hodorkovszkij kapcsán legalábbis azt állította a Kreml, hogy nem adhat kegyelmet az elnök az egykori Jukosz olajvállalat 2005-ben elítélt egykori milliárdos elnökének, amíg maga Hodorkovszkij el nem ismeri a bűncselekményeket. (Hodorkovszkij végül 2013 végén kapott kegyelmet, amikor maga fordult ezért levélben az elnökhöz.)
Nem világos, hogyan derült ki hét év után, hogy Szevasztyigy sms-t küldött ismerősének, de csak ennyi idő után vették őrizetbe. Nem világos az sem, minek alapján ítélték el, elvégre az orosz büntető törvénykönyv 2012-es módosítása mondta ki, hogy hazaárulásnak minősül bármilyen segítség nyújtása külföldi állam, szervezet, vagy annak képviselője számára, amennyiben az az ország biztonságát fenyegeti. Ez vagyonelkobzással és 12-20 év közötti börtönnel büntethető. Ehhez képest a Szevasztyigyire kiszabott hét év jóval kevesebb.
Nem ő volt az egyetlen, aki börtönbe került azért, mert civilként, kémkedés nélkül szemtanújává vált katonai erők mozgásának, amelyről ismerősének üzenetet küldött. Pont így járt ugyanekkor, szintén Szocsiban Jekatyerina Harebava, aki szintén az Abháziába tartó tankokról számolt be. Őt hat évvel az sms után kapták el és 6 évet kapott, jelenleg is ül. A Memorial politikai fogolynak ismerte el az asszonyt.
Megúszta viszont 2015-ben Szvetlana Davidova, aki Szmolenszkben lett arra figyelmes, hogy a szomszédságában lévő katonai bázis teljesen kiürült. Erről végül értesítette az ukrán nagykövetséget, miután arra a következtetésre jutott, hogy a páncélosok Donyeckbe mentek.
Eljárás indult ellene, bár az ügyet végül ejtették – talán épp azért, mert elítélése annak elismerése lett volna, hogy az orosz reguláris erők valóban megfordultak az Ukrajnától elszakadást követelő oroszbarát kelet-ukrajnai fegyvereseknél, amit Moszkva mindmáig tagad.
A közös viszont Davidova és Szevasztyigyi ügyében is az, hogy az első kijelölt ügyvédek látványosan visszafogottan álltak ki védenceik mellett. Davidováé egyenesen azt mondta, hogy a vádak nem voltak alaptalanok, Szevasztyigyi esetében pedig kicsúszott a fellebbezési határidőből, így hagyva az asszonyra az első fokon kiszabott hét éves börtönt, amelyből őrizetbe vételével együtt majdnem két évet ült le az elnöki kegyelemig.