Frankfurter Allgemeine Zeitung: Mark Rutte holland kormányfőnek bejött a számítása, és végül ő lett a Hollandia és Törökország között az utóbbi napokban elmérgesedő diplomáciai viszály fő haszonélvezője.

Der Spiegel: A tavaly decemberi osztrák elnökválasztáson induló jobboldali, bevándorlásellenes jelölt veresége megmutatta: nincs dominóeffektus Európában. Bár Marine Le Pennek továbbra is van némi valós esélye, hogy francia államfő legyen, a hollandiai választási eredmény mindenképpen csapást jelent a francia Nemzeti Front elnökének. Ha Geert Wilders szerezte volna meg a legtöbb szavazatot, akkor Le Pen érvelhetett volna azzal, hogy a szélsőjobboldali nézőpontok már igenis szalonképesek Európában.

Die Welt: A török-holland vita olyan volt Rutte számára, mint egy ajándék a gondviseléstől. A holland kormányfő a konfliktusban határozottan és keményen, ugyanakkor igazi államférfihoz méltón lépett fel.

Les Échos: A francia lap szerint a szerdai hollandiai választás a legrosszabbtól mentette meg Európát. A holland választók egyetértettek kormányfőjükkel abban, hogy meg kell állítani a populizmus spirálját Európában.

Le Figaro: A hagyományos pártok Európában - és különösen Franciaországban - nagy megkönnyebbüléssel fogadták a Wilders vereségéről szóló híreket.

Le Soir: A 80 százalékos választási részvétel azt mutatta, hogy a hollandok "tisztelettel adóztak a demokrácia előtt". Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb fegyver, ha meggyőződéssel, érvekkel próbálnak hatni a választók józan eszére. Az érvek csatájában pedig a populisták és a szélsőjobboldali erők nem győzhetnek. Ennek az ellenkezőjére volt példa a brit népszavazás nyolc hónappal ezelőtt: az érvek színvonala a földet súrolta, az eredményt pedig ismerjük.

Rzeczpospolita: A hollandiai választás megszakította a nyugati populisták menetelését, bár Wildersnek egyébként sem lett volna esélye kormányra kerülni, mert nem talált volna magának koalíciós partnert. A lengyel napilap szerint azonban nem ez volt a populisták utolsó szava, mert egy nagyobb bevándorlási hullám, amelyet akár a török kormány is előidézhet, ismét újjáélesztheti majd őket.

The Washington Post:  Németországban és Franciaországban is fontos indikátorként tekintenek a hollandiai választás eredményére. Mindkét országban a következő hónapokban tartanak választásokat, és ott is különösen erősek az idegenellenes hangok.

The Wall Street Journal (WSJ): Nem valószínű, hogy az eredmény hatással lenne a közelgő franciaországi és németországi választásokra, még ha sok is a közös vonás. A liberális konzervatív kormánypártnak (VVD) azzal sikerült kifognia a szelet a főként muzulmánellenes kijelentésiről ismert Geert Wilders vitorlájából, hogy kifejlesztette "a bevándorlásellenes populizmus saját, lágyabb változatát"

Politico: A holland választásra sokan a jobboldali populizmus első nagyobb próbatételeként tekintettek a Brexit-népszavazás és Donald Trump amerikai elnökké megválasztása után. Az eredmény megkönnyebbüléssel töltötte el az európai kormányokat, mert a parlamenti választást külföldön egyfajta referendumként értékelték az Európai Unióról.

Trouw: A holland lap a jobboldal földcsuszamlásszerű győzelmét emelte ki, mint írták, a magukat baloldalinak nevező pártok mindössze 37 helyet szereztek. Hollandia ismételten olyan ország képét mutatta, amelyben a mérsékeltség kulcsfontosságú. "A társadalmunk nem nyitott a szélsőségekre".

De Telegraaf: Bár az utóbbi években jelentősen mélyült a szakadék a lakosság és a politikusok között, a hollandok a jelek szerint ennek ellenére nem fordultak a szélsőséges erők felé. "Döntő fontosságú, hogy ne árulják el a politikai vezetők ezt a bizalmat".

De Volkskrant: Mark Rutte holland kormányfő úgy vonul majd be a köztudatba, mint aki a Brexit és az amerikai elnökválasztás után Hollandiában megállította a populisták menetelését.