Ahogy romlik a gazdasági helyzet és közeledik az egy év múlva esedékes elnökválasztás, úgy erősödik az oroszországi iskolákban a diákok meggyőzését célzó agitprop gépezet. Hogy a dolog meggyőzőbb legyen, két nappal korábban a rendőrök egyenesen az iskolából vittek el egy diákot – aki legfeljebb 18 éves lehetett –, mert létrehozott egy csoportot a V Kontaktye orosz közösségi oldalon az állami korrupció felderítésén dolgozó ellenzéki, Alekszej Navalnij támogatására. 

Igaz, az Ukrajnával szomszédos Brjanszk megye iskolájában készített felvételből kitűnik, így is csikorognak a nemzeti egység fogaskerekei. Tanulságos nyolc perc, generációs ellentétekről, a fiatalok hitéről, amikor ők adnak leckét erkölcsből, valamint a tanárok szervilizmusáról, amelyről aztán kiderül, nem az ő jókedvükben tett választás, és jócskán benne van a gyerekekért való aggódás. A szöveg kivonata valamivel lejjebb olvasható:

Nektek nincsen saját véleményetek

– ezzel érvelt az iskola igazgatónője és a mellette álló osztályfőnök, amikor megtudta, hogy a diákok bizony részt vennének március 26-án a Navalnijt támogató tüntetésen. (A parlamenten kívüli ellenzék – mivel parlamenten belüli lényegében nincs – első számú vezetőjévé előlépett Navalnij ellen sikkasztás vádjával is született már ítélet, öt évet kapott felfüggesztve, Strasbourgba megy az ítélet ellen.)

Navalnij a hivatalos felmérések szerint – amelyeknek a kézivezérelt, állam által uralt médiatérben kevés értelmük van – 8 százalékra számíthatna a választásokon, Moszkvában viszont többre, 15-20 százalékra. Támogatottságának azonban láthatóan ez a mértéke is zavarja a putyini rendszert.

A csinovnyik is elismeri: krízis van

Bár Magyarországon van, aki sikeresnek tartja az orosz gazdasági modellt, azt már az állam képviseletét ellátók is elismerik, visszaesés van. Mivel ez tagadhatatlan, legjobb inkább gyorsan megmagyarázni, ki érte a felelős, ha nem az orosz vezetés – miközben abban nyilván felelőssége van a politikai elitnek, hogy Oroszország ugyanúgy az olajexporttól, így a magas olajáraktól függ, mint húsz éve, és továbbra is kiszolgáltatottja a világpiaci áraknak.

A tanárok állítása azért tanulságos, mert miközben az orosz vezetés a belföldi kommunikációjában a szankciók hátrányairól beszél – bár Putyin szerint piacvédelmi szempontból hasznos is lehet –, külföldön arról nyilatkozik, hogy a szankciók nem annyira Oroszországnak, mint inkább az EU-nak ártanak. Épp azt hangoztatja, amit a magyar kormány is, amely a szankciók feloldása mellett érvel.

Hiába a kormány túlhatalma a sajtóban

Igazgató: „Jó, (Navalnij) el akarja zavarni a jelenlegi vezetést, azt mondja, le a korrupcióval, meg ilyenek. De milyen konkrét intézkedést javasol? Tüntetést? Akarjátok tudni, mekkora szemét?”

Diák: „Egyszerűen válaszokat akar. Készített egy videót Medvegyevről, és hallani akarja a hatalom válaszát...De a hatalom hallgat.”

Igazgató: „Na de várjatok. Ha ti videót csináltok Kira Petrovnáról (az igazgatóról – a szerk.), leírjátok, hogy ilyen-olyan.. .hogy csótányok szaladgálnak az iskolában, aztán összegyűltök, és választ követeltek, akkor szerintetek fogok veletek beszélni?

Diák2: „Nem.”

Igazgató: „Hát ő (Medvegyev) sem. Nevetséges! A politikai program – konkrét lépések sorozatát jelenti: a gazdaság megerősítését, bizonyos tervek kidolgozását. Az, amit (Navalnij) csinál, színtiszta provokáció. Értitek? Ti ezt még nem értitek. Most nagyon ingatag gazdasági helyzetben vagyunk, mondjuk meg őszintén. Gazdasági gödörben. De miért? Tanultatok társadalmi ismereteket, satöbbi. Tudjátok, hogy az országgal szemben lényegében gazdasági blokád van érvényben. Na, most hallani szeretném, mit tudtok: mi zajlik éppen?”

Diák: „Krízis.”

Igazgató: „És azt mi váltotta ki?”

Diák: „A szankciók, az EU, a blokád.”

Igazgató: „Még egyszer, ki miatt? Az EU miatt, igaz? Most tehát nagyon határozott politikát folytat a vezetőnk. Nagyra becsülik őt a világban. Miért? A külpolitikája miatt. A belpolitika érthető, most gyengélkedik. Mert nincs pénz. És most ezt érezzük, főleg...”

Diák2: „De hát milyen a külpolitikánk? Ellenünk van az Egyesült Államok, Európa.”

Igazgató: „Na, de miért, mondjad? Miért?”

Diák2: „A Krím miatt, szóval, hogy elvettük.”

Igazgató: „És szerinted ez rossz?”

Tanító: „És elvettük egyáltalán? Volt ott egy népszavazás.”

Diák2: „De hát miért vezették be ellenünk a szankciókat?”

Igazgató: „Az előbb válaszoltad meg magad.”

Tanár: „Mert erőt mutattunk. Mert megmutattuk az erőnket.”

Diák2: „Krím miatt.”

Igazgató: „Tudod te miért kezdődött egyáltalán a háború Ukrajnában?”

Diák: „Hát, a forradalom miatt.”

Igazgató: „Mi miatt?”

Diák: „A hatalom leváltása miatt.”

Igazgató: „Á, kisfiam, nem olvasol, nem is tudsz te semmit. Nagyon felszínes a tudásod. Hát miért lobbant fel ez a konfliktus? Miért ment oda Amerika?”

Diák2: „De hát nyíltan nem ment oda...Látott ott talán amerikai erőket?”

Igazgató: „Miért, orosz erőket láttál Ukrajnában?”

Diák: „Igen, van egy csomó videó, nem is sejti (mennyi).”

Igazgató: „Videó – az csak megrendezett dolog... Gyerekek, értem én, hogy ti egyoldalúan néztek a dolgokra. Nem látjátok a teljes távlatot, nincs politikai rálátásotok... Láttátok Navalnij videóját, és kész – saját véleményetek nektek nincs, csak az, amit rátok erőltettek. Néha ellenőrizetlen információknak, provokatív forrásoknak hisztek.”

Tanár: „Mint a marionettbábuk.”

Diák2: „És mi van, ha a mi véleményünk egyezik Navalnijéval?”

Igazgató: „Van nektek véleményetek? Olvassatok. Arról győzködlek titeket, hogy ne csak ezeket (a forrásokat) nézzétek. Ha azt mondják, igen, ez rossz, akkor nézzetek meg más forrásokat is.”

Tanár: „Minden tényt fogadjatok kétséggel.”

Miközben a diákok épp ezt követve megvitatták tanáraik érveit, áttértek a kormánypártra.

Diák: „Mi az Egységes Oroszország ellen vagyunk.”  Nevetés az osztályban.

Tanár: „Miért mondod többes számban?”

Diák2: „Emelje fel a kezét, aki az Egységes Oroszország ellen van.”

Diák: „Én ellenzem az Egységes Oroszországot.”

Hangok több felől: „Mindenki? Mindenki?”

Igazgató: „És mit támogattok?”

Diák: „Az igazságosságot.”

Igazgató: „És az mi?”

Diák: „Az igazságosság? Amikor a hatalom gondoskodik az emberekről, nem csak saját magáról. Az átlagemberekről, nem a vagyonáról. Sokan szabad országban szeretnének élni.”

Igazgató: „És szerintetek Putyin és Medvegyev alatt rosszabb lett az élet?”

Diák: „Igen.”

Diák2: „Nem, de már eleget ültek a hatalomban....”

Igazgató: „Téged kérdezlek: te személy szerint melyik vezető alatt éltél jól?”

Diák2: „Nálunk lényegében csak egyetlen vezető volt.”

A tanár ezután a 90-es évek kiszámíthatatlanságáról, a kilencvenes évek szabadrablásáról, a közbiztonság hiányáról beszélt – ami valóban az egyik meghatározó eleme volt annak az időszaknak.

Diák: „És azt akarja, hogy ez visszatérjen?”

Igazgató: „Ezt ti akarjátok!”

Diák2: „De hát most vittek el egy embert a semmiért a rendőrségre.”

Igazgató: „Ez polgárháború.”

Diák: „Ez törvénytelenség.”

Igazgató: „Úgy van, törvénytelenség, mert mihez vezetnek a tüntetések, a hatalom szétesése?”

Tanár: „Politikai krízishez, aztán jön a polgárháború... Szóval, mit akartok most tenni?”

Diák: „Hát, egyszerűen összegyűlni.”

Tanár: „És?”

Diák2: „Tömeg lesz.”

Tanár: „Tömeg, és aztán?”

Diák2: „Legalább látják az emberek. Látják, hogy vannak polgárok.”

Tanár: „Polgárok – egy halom ember, akit olyan felnőttek fognak vezetni, akiknek nincs vesztenivalójuk.”

Igazgató: „Gyerekek, mi igyekeztünk titeket figyelmeztetni, megóvni....Azt tanácsolom, nem követelem, tanácsolom, hogy fontoljátok meg, amiket mondtunk....Én vitatkoztam, győzködtem a rendőröket, igyekeztem megvédeni Makszimot (a fiút, akit elvittek az iskolából), mondtam, ez csak diákos csínytevés. Higgyétek el, neki most nagyon nem könnyű. Nagyon nem. Minden, amit most itt mondtatok, üres szavak. Felvételizzetek, legyetek érettek, és akkor érvényesültök. Ez lesz a leghelyesebb.”