A centrista, független Emmanuel Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen jutott tovább a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójából a mindent eldöntő, május 7-i második körbe. Már a különböző intézetek este nyolckor nyilvánosságra hozott exit polljaiban is mindenhol ők ketten vezettek, úgy tűnt, csak a sorrendjük lehet a kérdés.
A Le Figaro a belügyminisztériumra hivatkozva azt írta, hogy szinte az összes körzet 35,5 millió szavazat összeszámolása után Macron 23,87 százalékkal vezetett, míg Le Pen 21,43 százalékon állt. A részeredményeken alapuló becslések 24,1 százalékra tették Macron végleges eredményét.
A konzervatív François Fillon és a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon lemaradt, 19,94 és 19,60 százalékra becsülték várható eredményüket. A Köztársaságiak (Les Républicains) pártot képviselő Fillon elbukásával a francia jobboldal aktuális vezető ereje nem tudott bejutni a második fordulóba. Benoît Hamon a felmérésekben jelzettnél is rosszabbul, csak 6,3 százalék körül végezhet az ötödik helyen, ami óriási, évtizedek óta nem látott történelmi vereséget jelent a másik nagy pártnak, a kormányzó szocialistáknak.
A szavazatok számolása közben több helyen is tiltakozások voltak Párizsban. A Le Figaro tudósítója szerint a Place de la Bastille-nál 2-300 anarchista és antifasiszta tüntető dobált üvegeket és petárdákat a rendőrök felé, akik könnygázt is bevetettek. Egy szervező állítólag azzal hívta utcára az embereket, hogy Le Pen és Macron, és az elnökválasztás intézménye ellen általában is tiltakozzanak. Késő este a Place de La République-on is nagyjából ezer ember tüntetett, és graffitizte össze az emlékművet.
„Egy év alatt megváltoztattuk a francia politika arculatát" – mondta Macron, aki minden támogatójának megköszönte a szavazatot. Azt mondta, két hét múlva minden francia elnöke akar lenni, „olyan, aki védelmez és alkot." Megköszönte Hamon-nak és Fillon-nak is a támogatásukat, és összefogást ígért. Korábban az AFP-nek azt mondta: „Ma világosan új lapot kezdtünk a francia politikában", szerinte a franciák kinyilvánították, hogy változást akarnak.
„Az első lépést megtettük" – mondta a történelmi eredményről beszélő Marine Le Pen támogatóinak. Szerinte világos lesz a választás a második körben a globalizáció és François Hollande jelöltjének nevezett Macron-nal szemben. Ő magát ellenben a nép jelöltjének nevezte.
Fillon azt mondta, vállalja a felelősséget a vereségért, és bejelentette, hogy innentől Macron-ra szavaz. Hozzátette, hogy a távolmaradást nem tartja lehetőségnek, amikor szélsőségesek kerültek a hatalom közelébe.
A legújabb becslésekben is negyedik helyen álló Jean-Luc Mélenchon egyelőre azt mondta, hogy aktivistáival egyeztet majd arról, kit támogasson a második körben, állítólag hajlanak az érvénytelen szavazat felé.
A kieső Hamon viszont Fillon-hoz hasonlóan arra szólította választóit, hogy álljanak be a második körben Macron mögé. Ugyanezt szorgalmazta Bernard Cazeneuve szocialista miniszterelnök, Alain Juppé és Jean-Pierre Raffarin volt jobboldali miniszterelnökök, és az eddig is Macron-t támogató François Bayrou centrista politikus is. Vasárnap este oldaltól függetlenül sorra jelentették be támogatását a francia politikusok.
Közben Marion Maréchal-Le Pen, a Nemzeti Front politikusa, és Marine Le Pen unokahúga azt mondta, hogy az eredmény „történelmi győzelmet jelent a nacionalistáknak", és minden támogatójukat részvételre bíztatta a második körben is. Florian Philippot, a párt alelnöke Fillon szavazóit külön is próbálta győzködni.
A felmérések hónapokon át azt mutatták, hogy – ebben a sorrendben – Macron és Le Pen a legesélyesebb, de az utolsó hetekben a két éllovas kicsit visszaesett, míg Fillon és Mélenchon is hibahatáron belülre került. A felesége fiktív alkalmazása körüli botrány ellenére látótávolságban maradó Fillon a rejtőzködő szavazókban bízott, Mélenchon pedig abban reménykedett, hogy az utolsó hetekben ő volt lendületben.
Rajtuk kívül látszott, hogy Benoît Hamon jelöltségével a szocialisták alaposan kikapnak, a többi hat kis jelöltnek pedig csak néhány százalékra volt esélye.
Arra lehetett számítani, hogy az utolsó pillanatos mozgósításon sok fog múlni, de összességében az eredmény szinte teljesen megfelel az utolsó közvélemény-kutatásokban jelzett erőviszonyoknak. Az első forduló és az egész francia elnökválasztás tétjéről, a jelöltekről bővebben itt írtunk .
A sok bizonytalan szavazó mellett előzetesen nagy kérdés volt, hogyan alakul a részvétel, ugyanis még a szavazás előtti utolsó felmérésekben is csak 68 százalék mondta biztosra, hogy elmegy választani, miközben korábbi elnökválasztásoknál ez inkább 80 százalék körül volt.
A napközbeni részvételi adatok azonban már mutatták, hogy a végén mégis sokan elszánták magukat. Már délután 5-ig 69,42 százalék ment el szavazni, ami szinte teljesen megegyezik a 2012-es értékkel. A végső részvételi arány 78,26 százalék lett.
Vasárnap a továbbra is érvényben lévő rendkívüli állapot miatt utcára küldött katonák mellett további 7 ezer katona és 50 ezer rendőr biztosította a szavazás lebonyolítását.
A második fordulós előrejelzések eddig is azt mutatták, hogy Macron bármelyik másik jelöltet legyőzné, ha továbbjutna, és a sokkal inkább megosztó Le Pen ellen is egyértelműen ő az esélyes, habár még két hét hátravan. Az Ipsos Sopra Steria vasárnap esti gyorsfelmérésében 85 százalék biztosnak mondta magát döntésében, és eszerint
A második fordulóig hátralévő időben újra felpörög majd a kampány, mindkét jelölt próbál majd minél szélesebb bázist mozgósítani, és lesz újabb elnökjelölti vita is, amin tényleg két teljesen eltérő világfelfogás ütközhet egymással. Macron és Le Pen között a szembenállás többek között a globalizáció, és az Európai Unióhoz való viszony mentén élesedhet ki leginkább. (A jelöltek EU-hoz való viszonyáról itt írtunk bővebben>>>)
A 39 éves, első választásán induló Macron 2014 és 2016 között szocialista gazdasági miniszter volt, de próbálta eltávolítani magát a népszerűtlen François Hollande-tól, és saját centrista mozgalmat alapított En Marche! (Előre!) néven. A kampányban a politikai élet megújítását, és az ország hagyományos politikai megosztottságának felszámolását ígérte. Esetleges megválasztása mindenképpen újszerű lenne, hiszen korábban még soha nem került közel a nagy pártokon kívülálló, magát függetlennek valló jelölt az elnökséghez, és ő lenne a legfiatalabb elnök is.
Általában gazdasági kérdésekben centrista, szociális kérdésekben pedig liberális álláspontot képvisel, csökkentené a vállalatok adóterheit, a multikulturális társadalom nagy védelmezője, és a meleg párok örökbefogadása mellett is kiállt. A programja többek között védelmi uniót, egy új, startupokat támogató közös pénzügyi alapot és az uniós gazdaság védelmét tűzte ki célul. Macron-t tartották a leginkább a Kreml-től távolinak az esélyes jelöltek közül.
Marine Le Pen néhány éve saját apját is kizárta a megújult, a muszlim- és bevándorlóellenesség mellett euroszkeptikus, és globalizációkritikus irányba forduló Nemzeti Frontból. A populista szólamaival a brexit és Trump szellemében is bízó Le Pen kivezetné Franciaországot az eurózónából, a brexithez hasonló népszavazást tartana az EU-tagságról, és megadóztatná a külföldiek munkaszerződéseit. Biztonságot ígért a terrortámadásokkal szemben, bezáratná a „szélsőséges" mecseteket, visszaállítaná a határellenőrzést, és néhány hétre moratóriumot hirdetne a legális bevándorlásra is. Le Pen ostobaságnak minősítette a nyugati szankciókat Oroszország ellen, nemrég pedig Moszkvába repült, ahol Vlagyimir Putyin is fogadta.
A 2012-es elnökválasztáson még 17,90 százalékkal végzett a harmadik helyen, a Nemzeti Front folyamatos erősödését pedig az is jól jelezte, hogy már a nem végleges eredmények szerint is több mint 7,6 millió szavazatot kapott Le Pen, ezzel 700 ezerrel meghaladta a párt eddigi csúcsát a 2015-ös regionális választásokon. Viszont az első fordulóban akkor a legtöbb régióban vezettek, de a második fordulóban végül sehol sem tudtak nyerni. Marine Le Pen apja, Jean-Marie Le Pen pedig 2002-ben 16,86 százalékkal bejutott már egyszer a második fordulóba, de ott aztán csak 17,79 százalékot sikerült elérnie, a franciák összezártak Jacques Chirac mögött.
A piacok leginkább egy olyan forgatókönyvtől tartottak, amiben Le Pen és Mélenchon, két globalizáció-, és EU-ellenes jelölt jut tovább. Ehhez képest az EU-barát Macron első körös győzelme, és második körös esélyei Le Pennel szemben máris megdobták az euró árfolyamát, annak ellenére, hogy május 7-ig még két hét hátravan. A tokiói tőzsde nyitása után az euró erősödésbe kezdett, és a tokiói tőzsdeindexek is emelkedtek.
Több európai politikus is gratulált Macron-nak a továbbjutáshoz, köztük Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, és Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője is. Sigmar Gabriel német külügyminiszter pedig már előre biztosra veszi Macron végső győzelmét is: „Persze, hogy örülök, hogy Emmanuel Macron lesz a következő francia elnök."
Az elnökválasztás első fordulójának fontos fejleménye a semmiből egy év alatt a második forduló nagy esélyesévé előlépő Macron felívelése, és a Nemzeti Front további erősödése mellett, hogy Fillon és Hamon kiesésével az 1958 óta a francia politikát meghatározó egyik nagy tömörülés jelöltje sem jutott tovább. Ez borzasztó nagy pofont jelent a választóktól a hagyományos bal-, és jobboldali politikai elitnek, különösen annak fényében, hogy a konzervatívok és a szocialisták is először választották ki a szavazókat bevonó előválasztáson jelöltjeiket.
A szocialisták esélyeit meghatározta, hogy François Hollande rettentő népszerűtlen elnökként köszön le, nem is próbálkozott újabb indulással, de a végül az előválasztást megnyerő Hamon is megosztónak bizonyult. Még a párton belül is többen inkább a volt szocialista miniszter Macron mögé álltak be már az első forduló előtt is. Az utolsó hetekben pedig a vitákon kiemelkedő és innovatív kampányával is megvillanó Mélenchon szívta el végleg Hamon szavazóit, az új szélsőbaloldal ilyen megerősödése pedig még okozhat fejtörést a szocialistáknak.
A tavalyi konzervatív előválasztást meglepetésre megnyerő Fillon viszont nyerő helyzetből indult, volt, hogy vezette a felméréseket, és nagyon úgy tűnt, hogy ő juthat tovább a régóta második körösnek jósolt Le Pen mellett. A felesége fiktív alkalmazása körül január végén kirobbant botrány miatt azonban visszacsúszott a harmadik helyre, vádat is emeltek ellene, ennek ellenére sem volt hajlandó visszalépni, pártja, A Köztársaságiak pedig nem jelölt mást helyette. Ezt a lehetőséget tudta megragadni a most már az elnökválasztás megnyerésére legesélyesebb, a politikában viszonylag újonc Macron.
A nagy pártok szempontjából az is érdekes, hogy a következő két hét már nem csupán az elnökválasztás megnyeréséről, hanem az utána június közepén következő nemzetgyűlési választásokról is szól majd Macron-nak és Le Pennek. Egyikük mögött sem áll ugyanis reális törvényhozói többség, Macron mozgalma frissen alakult, míg Le Penéknek mindössze két képviselői helyet sikerült szerezniük 2012-ben. Márpedig az új elnöknek nem lesz mindegy, milyen erőviszonyok lesznek a jobboldali Köztársaságiak és a szocialisták által dominált nemzetgyűlésben.
Így az is kérdés, hogy most a hagyományos pártok elnökválasztási kiesése milyen hatással lesz majd az ottani esélyekre, milyen belső harcok indulnak meg, és meddig nyúlik a francia politika átalakulása.
Borítókép: Fegyveres katona járőrözik egy párizsi szavazóhelyiség körül. Fotó: MTI/AP/Emilio Morenatti.