Két év alatt majdnem háromszorosára nőtt a savval, vagy más maró folyadékkal elkövetett támadások száma csak Londonban. Angliában ennél sokkal több eset lehet, főleg, hogy az áldozatok nagy része nem is tesz feljelentést újabb támadástól tartva. A piti bűnözői csoportok közötti leszámolások már többnyire így zajlanak, de nem csak náluk bevett módszer az áldozat életét örökre tönkretevő támadás.
„Mára divatossá vált a savval történő támadás a bűnözők és bűnözői csoportok között. Így gyakorolják egy adott terület fölötti irányításukat, a hatalmukat, vagy épp így állnak bosszút korábbi sérelmekért. A fiatal bandatagok folyamatosan próbálnak nagyobb hírnevet szerezni, és ha maradandó fogyatékosságot okoznak egy rivális tagnak, amivel effektíve a jövőjétől fosztják meg, hamar el tudják magukat fogadtatni. Ez egy szörnyű fejlemény” – mondja a Middlesex Egyetem bandakutatásával foglalkozó professzora, Dr. Simon Harding a Vice anyagában, amiben az angliai savas támadásokkal foglalkoznak.
Amit Harding mond, az igaz, de van egy még szörnyűbb fejlemény is: a támadások előfordulásának gyakorisága.
Húsvét hétfőn 600 embert kellett kimenekíteni egy észak-londoni szórakozóhelyről, miután támadók savval kezdték fröcskölni a tömeget. A támadásban húszan sérültek meg, tizenketten súlyosabban, ketten fél szemükre meg is vakultak. Ez volt a legsúlyosabb, de nem az egyetlen ilyen eset London környékén azokban a napokban, 11 nap alatt ugyanis még három hasonló támadás történt. Április 8-án egy kínai családot, köztük egy kétéves gyereket öntöttek le savval az utcán.
Egy héttel később egy utcai autórablásnál támadtak maró folyadékkal – az elkövetők egy koccanás után megvárták, amíg az áldozat kiszáll az autójából, majd ammóniával arcon locsolták, és elhajtottak a kocsival. A két esett között egy fiatal nő és férfi arcát, illetve nyakát öntötték le Fulhamben.
Jól látszik tehát, hogy nem egyszerűen bandák közötti összecsapásokról van szó, rablásokhoz, rasszista támadásokhoz is használják ezt a módszert.
A cél szinte mindig ugyanaz: nem ölni, hanem tönkretenni a másik életét. Ugyanez a párhuzam jött elő a volt barátnőjén lúggal bosszút álló magyar orvosnál is, de nézhetjük akár a globális szinten a maró támadásokkal leginkább sújtott régiókat, Kolumbiát, Ugandát, Afganisztánt, Pakisztánt, Bangladest, Nepált, vagy a támadások csaknem kétharmadáért felelős Indiát.
Sosem gyilkossági szándék vezérli az elkövetőt, hanem az, hogy örökre megbélyegezze, talán éppen ezért olyan gyakoriak az ilyen esetek féltékenység, megtagadott elrendezett házasságok vagy visszautasított szexuális közeledés miatti bosszú esetén.
Olyannyira nem a gyilkosság a cél, hogy brit lapok szerint – legalább az elmúlt évtizedekben – az első és egyetlen halálos áldozat, aki savas támadás miatt vesztette életét, az idén januárban meghalt Mark van Dongen volt. Őt volt barátnője öntötte le, 15 hónappal a támadás után halt meg, miután testének több mint 80 százalékán kémiai égéseket szenvedett, és nyaktól lefelé lebénult.
Bár az előfordulási gyakoriság miatt főként Afrikával és Ázsiával azonosítják a maró támadásokat, valójában Angliában is több évszázados múltja van ezeknek, méghozzá az ipari forradalom miatt.
A legkönnyebben beszerezhető maró anyag a kénsav, amit az 18. századi Nagy-Britanniában ipari méretekben kezdtek gyártani a különböző felhasználásai (leginkább textilfehérítés és -festés) miatt. Az első kifejezetten kénsavgyárat 1736-ban alapították a London melletti Twickenhamben, majd egy birminghami és egy Edinburgh melletti üzem követte ezt, utóbbi az 1780-as évekre a legnagyobb lett a világon, amit aztán egy glasgow-i előzött meg.
A rengeteg kénsav (vitriol) pedig egyre több savas támadást hozott az 1800-as évektől kezdve. 1834 februárjában Glasgow-ban például akasztással is büntettek férfit, amiért savval öntött le valakit. Az ilyen támadásnak külön neve is lett a bűnügyben, vitriolozásnak hívták, de egy angol bűnügyi regénybe, Graham Greene 1938-as Brightoni sziklájába is bekerült egy savval elkövetett támadás.
Lényegében megállíthatatlan, hogy ne legyen akár még a mostaninál is jóval több maró folyadékkal elkövetett támadás, pont azért, mert könnyen hozzáférhető. A legtöbb lefolyótisztító és fehérítő kellően maró hatású ahhoz, hogy súlyos sérüléseket okozzon, és szinte bármilyen boltban beszerezhető. És egy üdítős flakonba áttöltve nem is kelt feltűnést.
Ez váltotta ki a korábban késsel vagy lőfegyverrel elkövetett támadásokat. Ezek ellen az elmúlt években egyre keményebben lépett fel a brit rendőrség, mára sikerült is visszaszorítaniuk az ilyen támadásokat. Csakhogy a bűnözők rájöttek, a maró anyag olcsóbb, hozzájutni is könnyebb, és ha el is kapják őket, nem gyilkossági kísérletért ítélik el őket.
Több statisztikát is találtunk a maró anyaggal elkövetett támadásokról, de lényegében mindegy is, melyiket nézzük, azt látjuk, hogy az elmúlt években döbbenetes mértékben elszaporodtak.
A BBC 2017 februári cikkében csak a Londonban bejelentett eseteket nézte meg a rendőrségi statisztikák alapján. Ők azt találták, hogy amíg 2014-ben még csak 166 hasonló bűncselekményt követtek el, 2016-ra ez a szám már 454, vagyis majdnem a háromszorosa lett. Hangsúlyozzuk, ezek csak a londoni számok.
Másfél évvel korábban a Guardian a kórházakban ellátott sérültek számát összegezte, így derült ki, hogy míg 2004-07 között (nem naptári éveket vizsgálva) 60-nál kevesebben szorultak kórházi ellátásra savas támadás miatt, addig 2009 óta minden évben 100 környékén, de inkább fölött van az áldozatok száma.
A legsúlyosabb adatokat viszont a Timesnál találtuk: egész Nagy-Britanniára nézve 408 támadást rögzítettek 2015-ben, 2016-ban pedig csak az első hat hónapban 340-et, ami óriási ugrás ahhoz képest, hogy 2010-ben egész évben 206 ilyen esetet rögzített a rendőrség.
Globálisan nézve az áldozatok túlnyomó többsége nő, a brit helyzet viszont merőben más. Náluk nemcsak az elkövetőknél, hanem az áldozatoknál is a fiatal fehér, sőt, brit születésű férfiak vannak túlsúlyban az ismert számok alapján. Szakértők szerint a valós mennyiség akár a duplája is lehet, az áldozatok félelemből, a megszégyenüléstől tartva ugyanis nem mindig jelentkeznek, vagy tesznek feljelentést.
Visszaszorítani pedig nehéz az ilyen támadásokat. Felmerült ugyan, hogy betiltanák, hogy 18 éven aluliak erősen maró hatású szereket vegyenek, de egy flakon lefolyótisztítóhoz vagy fehérítőhöz ezerszer könnyebb lesz hozzájutni, mint egy pisztolyhoz, még ha be is tiltják a fiatalkorúak számára a vásárlást.