A butaságból fakadó adminisztratív erőszak nem csak a posztkommunista rendszerek vagy a kafkai regények sajátja, a szabadság földjén, az Egyesült Államokban is bele lehet futni, ahogy ez az Oregon államban élő Mats Järlström abszurd történetéből kiderül. Röviden annyi történt, hogy Järlström, aki végzettsége szerint villamosmérnök, írt egy panaszlevelet az állam mérnöki hivatalának arról, hogy Beaverton város közlekedési lámpái rosszul vannak beállítva, túl gyorsan váltanak sárgáról pirosra.  

Hogy hitelesebbé tegye a mondandóját (amihez amúgy elég sokat figyelgette és számolgatta a lámpák beállításait a szabadidejében, illetve előkereste a beállítást megalapozó számításokat és szabályozásokat is), odaírta, hogy ő amúgy villamosmérnök. Erre azt a választ kapta, hogy

Egész pontosan a hivatalnak azzal volt baja, hogy értelmezésük szerint ahhoz, hogy valaki azt állíthassa magáról, hogy mérnök, állami bejegyzés szükséges. Aki enélkül azt írja, hogy „mérnök vagyok”, kihágást követ el. Azzal meg pláne, hogy engedély nélkül mérnöki munkát végzett, még ha ezt a szabadidejében tette is, ingyen, azért, hogy segítsen helyrehozni egy hibát. Hogy a szemaforokkal mi lesz, arról az állam hivatalos mérnökei nem írtak neki semmit, viszont, ahogy ígérték, meg is érkezett nem sokkal később a csekk az 500 dolláros büntetésről. 

Järlström természetesen rettenetesen felháborodott ezen az egészen, és be is perelte Oregon államot, mert szerinte a szólásszabadságot biztosító első alkotmánymódosítás lehetővé teszi számára, hogy akár mérnökként is véleményt nyilvánítson, illetve hogy azt mondja magáról, akár állami regisztráció nélkül is, hogy ő egy mérnök. Véleménye szerint az állam hatóságai a regisztrációs kötelezettséget használják arra, hogy elnyomják a véleményszabadságát, meggátolva őt abban, hogy felhívja a figyelmet egy állami hibára. Az oregoni hivatalokkal folytatott levelezésében pedig csak azért is mérnökként hivatkozik magára.