Szovjetellenesnek indult, de a Kreml elválaszthatatlan szövetségese lett az Éjszakai Farkasok motoros klub, amely rendszeres szereplőjévé vált az EU-ban a május 9-i orosz megemlékezéseknek a II. világháború befejezésének ünnepén. A szervezet már egyre több közép-kelet-európai országban hozott létre testvérszervezetet. Szinte meglepő, hogy Magyarországon nem, bár Budapesten néhány napja is szívesen megfordultak egy koszorúzás erejéig.
Kisebb felhajtással, mint két éve, de harmadszor is végigmotorozták Vlagyimir Putyin kedvenc motorosai Közép-Európát, hogy Varsón, Budapesten, Pozsonyon és Prágán át végül május 9-én Berlinben koszorúzzanak a második világháború befejezésének ünnepén. Az Éjszakai Farkasok orosz állampolgárságú tagjai ugyan ezúttal sem juthattak be az EU-ba Lengyelországon keresztül – Ukrajnán át nem is tettek próbát, hogy onnan a szlovák vagy a magyar határra menjenek –, de a már lengyel, cseh és szlovák, szerb, macedón, bolgár, ukrán, lett, sőt, német és ausztrál csoportokkal rendelkező Kreml-párti klub célja így is teljesült.
Ezúttal egyébként a lengyelek kicsit bizonytalankodtak, Bresztnél először beengedték az orosz motorosokat is, végül a határtól néhány száz méterre mégis visszafordították őket, egy ember kivételével, aki a saját bevallása szerint nem tagja a klubnak, amelynek vezetői ellen az EU és az Egyesült Államok is beutazási tilalmat és egyéb szankciókat vezetett be, miután aktívan kiálltak a Kreml orosz annexiója és a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok támogatása mellett. Nem véletlen, hogy B-tervet elővéve a visszafordított motorosok végül a krími Szevasztopol felé vették az irányt.
A motorosok és Vlagyimir Putyin kapcsolata a kezdetektől a Krímhez kötődött: először 2010-ben tűnt fel egy trike-on az Éjszakai Farkasok szevasztopoli rendezvényén. Innentől kezdve a klub rendszeres vendége volt az elnök – aki 2008 és 2012 között épp kormányfőként gyakorolta a hatalmat, ezután helyet cserélt az átmeneti elnökséget lojálisan végigasszisztáló Dmitrij Medvegyevvel. Az eleinte az elnök hazai imidzsének alakításán dolgozó szervezet karrierje azóta szépen felívelt, ma már a „'90-es években térdre ereszkedett Oroszország” felemelkedésének eszméjét is exportálják: erre szolgálnak a győzelem napi túrák, amelyeket az EU-orosz kapcsolatok miatt inkább a külföldi testvérszervezetekkel hajtanak végre.
Néhány napja Budapesten is ők jártak a Kerepesi úti temetőben, ahol az orosz követség képviselőivel együtt koszorúzták meg a szovjet katonák sírját. Ezen egyébként önmagában talán nehéz is lenne kifogást emelni, ha nem érezhetően a Kreml-propaganda szerves része volna. Persze Lengyelországban a Molotov-Ribbentrop-paktum záradéka és a katyni mészárlás ismeretében másfajta ellenérzések is lehetnek, főleg egy helyi testvérszervezettel szemben.
Bár a szélesebb nyilvánosság előtt inkább 2010-től ismert a szervezet és vezetője, Alekszandr Zaldosztanov – akit inkább csak Sebész (Hirurg) becenéven ismernek –, az Éjszakai Farkasok története jóval előbb, 1989-ben kezdődött és valószínűleg a Putyin és az ukrajnai születésű Sebész kapcsolatai is a '80-as évekre nyúlnak vissza.
Az Éjszakai Farkasok a Szovjetunió végnapjaiban egyértelműen a fennálló renddel szembeni, nyugatias stílust hirdető életérzés alapján jött létre. Ezért kissé komikus hallgatni a ma már 54 éves Sebészt, amikor eltűnt hazája, a Szovjetunió elmúlása felett kesereg és az orosz és az ukrán nép egységét hangoztatva nagyorosz eszmék mellett áll ki vagánysággal vegyített patetikus beszédeiben.
Az Éjszakai Farkasok a Kreml kritikusai szerint jól irányítható irreguláris hadseregként is bevethető, elvégre ötezer tagja van, akik közül többen bevallottan részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban, megépítették az első barikádokat a későbbi szeparatista Luganszkban, őrjáratokat szerveztek Harkivban, Odesszában, a Krímben, ahol az egyoldalúan kikiáltott függetlenséget megalapozó népszavazás lebonyolításakor is jelen voltak. Megszervezték az Antimajdant, nevéből is láthatóan kifejezetten azért, hogy megakadályozzák az ukrajnaihoz hasonló – a röviden csak Majdannak nevezett kijevi főtérről indult –, nyugatról irányított, „színes forradalmakat”, melyek célja a „fennálló törvényes rend megdöntése”.
Humanitárius konvojok megszervezésében is részt vett a Sebész, bár az ukrán fél ellenőrzése nélkül, Oroszországból közvetlenül a szakadár területekre jutó szállítmányok tartalma Kijev szerint inkább a szeparatistákat, semmint a lakosságot segítette.
A „Sebész” eredetileg „ Fogorvos ” néven kezdte motoros karrierjét, még a nyolcvanas évek elején. Az akkor 19 éves fiatalember szülei és testvérei is orvosok voltak, állítólag ő maga is fogorvosként és szájsebészként végzett Moszkvában, és elmondása szerint egy rövid ideig dolgozott is a szakmában. De az inkább a punkos, legkevésbé sem szovjetkonform szubkultúrában ismert fiatalember – aki a széteső szovjet társadalomról szóló filmben is megjelent egy rövid snittre – a szovjet állampolgárokhoz képest szokatlanul nagy mozgásteret kapott.
1985-ben egy nyugat-berlini nőt vett feleségül és le is telepedett a városban, ahol kidobóként is dolgozott a Sexton klubban – ilyen néven később maga is létrehozott egy moszkvai helyet.
Bizonyíték nincs rá, de a nyugat-berlini határt könnyedén átlépő 23-24 éves fiatalember a gyanú szerint a KGB beszervezett ügynöke is lehetett. Méghozzá épp abban az időben, 1985 és 1990 között, amikor a drezdai szovjet barátság kultúrháza vezetőjeként KGB-s szolgálatot teljesített az NDK-ban Vlagyimir Putyin is. Találgatások vannak arról, hogy a Sebész az NDK-ból kivonuló szovjet csapatoktól könnyen megszerezhető fegyverekhez segíthette hozzá a nyugat-berlini motoros klubokat, és arról is, hogy ekkoriban találkozhatott a nála tíz évvel idősebb Putyinnal is.
A Sebész azonban ilyenről sosem beszélt, elmondása szerint 2010-ben hívta fel őt váratlanul a miniszterelnökség azzal, hogy Putyin meglátogatja az Éjjeli Farkasokat. „Először én is bizalmatlan voltam: ugyan miért érdeklődik így irántunk a kormányfő?... Tudja, van az az érzés, amit a hivatalnokok igyekeznek kiváltani az emberből a viselkedésükkel, alá akarnak rendelni. De amikor ő kiszállt a limuzinból, nyújtotta a kezét, hogy Szervusz Szása, éreztem, hogy semmi ilyesmiről szó sincs. Az tényleg egyszerűen azt jelentette, hogy Szervusz Szása” – idézte fel Putyinnal való találkozását a Szobeszednyiknek.
Azt a Sebész is elismerte, hogy több motorosban ellenérzést keltett a kialakuló barátsága Putyinnal, mert ellentétes volt a hatalomtól is független szabad motorosok eszméjétől. Tőle azonban nem volt idegen a politikusokkal való barátkozás, klubjában is megfordultak ismertebb politikusok, az elnyűhetetlen populista, kremlpártian ellenzéki Vlagyimir Zsirinovszkijtól a jelenlegi kormányfőhelyettes Dmitrij Rogozinig.
A klubbal a Sebész mindinkább a patriotizmus, a szovjetnosztalgiával vegyes nagyorosz büszkeség hirdetőjévé vált. Az általa isteni ajándéknak tekintett Putyin rendszeressé vált látogatásai tették fel a koronát a Sebész karrierjére: ezután államfői kitüntetésekkel halmozta el az elnök az ifjúság hazafias neveléséért, a terrorizmus elleni fellépéséért – kitüntette Ramzan Kadirov csecsen elnök is – és jöttek a pótolhatatlan állami támogatások az ötezer fősre nőtt klubhoz.
Az egyik legnagyobb ajándék az a Szevasztopol melletti 266 hektáros terület volt, amelyet a maghatározott piaci ár – nagyjából hétmilliárd forint – ezredrészéért kapott bérbe a klub, „az extrém sportok hazafias központjának” létrehozására. Erre alig egy évvel azután került sor, hogy a Krímet Oroszország magához csatolta. Ehhez képest aprópénz az az 56 millió rubel – kb. 250 millió forint – amit a klub – és a szintén Sebész vezette Motoros Szövetség – szűk két év alatt kapott állami forrásokból különböző rendezvények megszervezésére.
„25 éve dolgozunk eszméinkért, függetlenül attól, hogy kapunk-e rá támogatást vagy sem” – ismerte el a Sebész az állami korrupció felderítésén dolgozó ellenzéki Alekszej Navalnij által nyilvánosságra hozott adatot.
Bár a sajtóvisszhangja nagy, és elég nagy tömegeket is képes megmozgatni, május 9-én különösen jól jön, hogy valójában nem lett igazán nagy játékos a Sebészből. A motorosklub és a hozzá köthető vállalkozások nem emelték őt a milliárdos oligarchák szintjére és az elnök barátsága még csak egy jobb olajvállalati igazgatótanácsi helyhez sem juttatta a Sebészt – derült ki a Znak.ru elemzéséből.
Az Éjszakai Farkasok tagjaira építő az őrző-védő üzletágat Umar Kremljov felügyeli, akit idén az orosz bokszszövetség elnökévé választottak. A motoros alkatrészek forgalmazásával, ékszerüzlettel, élelmiszer-nagykereskedelemmel foglalkozó Kremljov mellett az Éjszakai Farkasok regionális szervezeteinek vezetői is inkább kis- és középvállalkozók, akik autójavítással, autóvezetés-oktatással, áruszállítással foglalkoznak. Talán a Sebész orvosmúltja okán akad néhány olyan regionális vezető, aki egészségügyi eszközök forgalmazásával foglalkozik.
Az Éjszakai Farkasok hallatán azért nem remeg meg a térde az igazságszolgáltatásnak sem. A Sebésznek akad problémája azzal az utakon, hogy sisak nélkül motorozik, de beszédesebb a csoport 2012-es összetűzése a rivális – és jóval kevésbé ismert – Három út nevű klubbal Moszkva közelében. Az utóbbi klub tagja egy lövéssel megölte az egyik éjszakai farkast, de a bíróság gyilkosság helyett csak aránytalan önvédelemért ítélte el a férfit, így előzetes letartóztatását beszámítva az ítélet után azonnal szabadult.
Borítókép: Georg Hochmuth / AFP.