Egy csaknem 50 éves, rejtélyes és hírhedt ügy nyomozását nyitja újra a norvég rendőrség és a norvég közszolgálati média (a felhívás és cikkeik itt) abban reménykedve, hogy az azóta sokat fejlődött tudományos módszerekkel rájönnek, ki az áldozat, és mi történhetett pontosan, írja a BBC (cikkünkhöz a linkelt írást használtuk fel.)
1970 novemberében egy brutálisan megégett holtestet találtak Norvégiában, Bergen mellett, az úgynevezett Isdalen-völgyben. A ruháiról az összes címke le volt vágva, minden olyan dolgot lekapartak a dolgairól, ami azonosításra lehetett alkalmas, például a mellette heverő palackok címkéje is hiányzott. Ahogy a rendőrség nyomozni kezdte az ügyet, egyre furcsább dolgokba botlott, de nem jutott közelebb a megoldáshoz.
Az Isdalen-völgy a helyiek körében a Halál Völgyeként volt ismert. A középkorban sokan követtek el itt öngyilkosságot, a hatvanas években pedig sok sziklamászó és túrázó zuhant a halálba a ködös időben. Csakhogy a nő nem úgy nézett ki, mint egy túrázó. Eleve olyan helyen találták a hulláját, ahol nem nagyon járnak emberek. A következő furcsaság az volt, hogy a teste csak elöl égett meg. Az arca például felismerhetetlen volt, de a háta kevéssé sérült meg. Úgy tűnt, mintha hanyatt vetette volna magát a tűz elől.
A nőnél találtak ékszert, karórát, törött esernyőt és palackokat. De ezt sem szokványos módon: az óráját, ékszereit például nem viselte, hanem a teste mellett voltak. "Mintha valamiféle ceremónia lett volna az egész", nyilatkozta akkor a lapoknak Tormod Bønes, az egyik igazságügyi nyomozó. Az elhunyt sok ruhát viselt, főleg műszálasat, műanyagot és minden el is égett rajta.
A rendőrség még akkor kiadott egy keresést egy 164 centis, 25-40 év közötti, hosszú barnásfekete hajú, kis, kerek arcú, barna szemű, kis fülű nőre, de hiába. Az azonosítatlan holttest azóta az Isdal-nő néven lett híres.
Néhány nap múlva a rendőrség nyomra bukkant: két bőröndöt találtak a bergeni vasútállomás csomagmegőrzőjében. Az egyikben szemész papírja nélkül is megvásárolható napszemüveg volt.
Emellett még ruhák, parókák, német és norvég bankjegyek, belga, brit, svájci pénzérmék, fésű, teáskanál és ekcémakrém volt a csomagban.
De hamar rájöttek, hogy ezekről is hiányoznak az azonosítást könnyítő címkék, feliratok. Nem csak a ruhákról, az ekcémakrém receptjéről is lekaparták a doktor és a páciens nevét. A rendőrség megkeresett egy csomó nagyáruházat külföldön, például felvették a kapcsolatot a párizsi Lafayette-tel, hátha felismerik a nő sminkjének csomagolását, de hiába.
Találtak egy zacskót egy stavangeri cipőboltból is, Oscar Rørtvedt üzletéből. A tulaj fia, Rolf Rørtvedt emlékezett is, hogy egy gumicsizmát eladott egy "rendkívül jólöltözött, csinos, sötét hajú nőnek". Kiderült, hogy valóban a rejtélyes halottal találkozott, olyannyira, hogy az a csizma volt a nőn a halálakor. Valószínűleg az esernyőt is ott vehette. Rørtvedt azt mondta, azért emlékezett a nőre, mert sokat válogatott, sokkal többet, mint egy átlagos vevő. Angolul beszélt, akcentussal, és nyugodtan, halkan. Erős szaga is volt a nőnek, talán fokhagyma lehetett, emlékezett vissza a BBC-nek a boltos.
Mindebből a rendőrség eljutott a közeli St. Svithun hotelhez, ahol kiderült, hogy a nő Fenella Lorchként csekkolt be.
A norvég hotelek kézzel kitölthető becsekkolólapjait megvizsgálva kiderítették, hogy akkortájt sok szállodában lakott a nő, különböző álneveken. És mivel az útlevéladatok is változtak, nyilván hamis útlevelekkel foglalta a szobákat.
A nő a következő adatokkal (név, város) csekkolt be az alábbi szállodákba 1970-ben:
A nő nagy benyomást tett Alvhild Rangnesre, a Hotel Neptun akkor 21 éves pincérnőjére is. "Elegáns volt, és magabiztos", mondta a BBC-nek. "Divatos volt, az járt a fejemben, hogy bárcsak lemásolhatnám a stílusát. Rám is kacsintott, talán azért, mert túl sokáig bámultam őt." A pincérnő visszaemlékezése szerint egyszer vacsora közben a nő két német haditengerész mellett ült, az egyikük egy tiszt volt, de nem beszélt velük.
A rendőrség a hoteles kikérdezések alapján arra jutott, hogy a nő német kifejezéseket is használt az angoljában. Előfordult az is, hogy a nő egy hotelen belül szobát váltott, az egyik szállodában például háromszor kért költözést.
Mostanra rengeteg pletyka van arról, hogy kém lehetett a titokzatos Isdal-nő. Bergenben nem túl sok turista volt akkoriban, a hidegháborúban jártunk, sok kém volt akkor az országban, beleértve az oroszokat, izraelieket is. Három évvel a nő halála után például Moszad-ügynökök öltek meg Lillehammerben egy férfit, akit összekevertek egy terroristával. A norvég közszolgálati média szerint a nő ügyét a titkosszolgálatok is nyomozták, könnyen elképzelhető, hogy a titokzatos nő rakétakísérletek után szaglászhatott.
Pályaudvaron hagyott bőröndjeiben találtak mindenféle kódírást is, amit meg is fejtettek, de ezzel sem jutottak közelebb a személyazonosságához, mert csak azt írta le, hogy mikor hol volt. Az "O22 O28 P" kódokról például kiderítették, hogy Párizsban volt október 22-28 között, az O29PS az jelenti, hogy október 29-én Párizsból Stavangerbe utazott, az O30BN5 pedig azt, hogy október 30-november 5 között Bergenben volt.
Közben a hatóságok felboncolták a holttestet, és a nyaka jobb oldalán találtak egy sérülést, feltehetően esésből vagy ütésből származót. A nő nem volt beteg, nem volt várandós, és gyereket sem szült. Fájdalmas halála volt, a tüdejében füst volt, vagyis élt, mikor égett. Az is bizonyossá vált, hogy benzinnel gyújtotta lángra valaki. Emellett 50-70 altató volt a gyomrában, egy külföldi márkából, Fenemalból. Ezek nem szívódtak fel teljesen a haláláig.
A halál okát "feltehetően öngyilkosságként" hozták nyilvánosságra a hatóságok, amivel a bergeni kapitány is egyetértett. A kétkedőket viszont ez a furcsa helyszín és módszer miatt nem győzte meg. A nőt végül katolikus szertartás szerint temették el Bergen Mollendal temetőjében, a cinkből készült, azaz soha el nem bomló koporsóját orgonával és tulipánnal díszítették, a temetésen rendőrök is részt vettek.
A nő ügye legendás lett. Saját Wikipédia-oldala van, rengeteg "megoldatlan rejtély"-gyűjtésben felbukkan időről időre. A hatóságok még mindig bíznak benne, hogy a nő rokonainak nyomára bukkannak, megőrizték a fotókat is a temetésről.
Az Isdal-nő ügyét Inge Morild nyomozó örökölte, neki azt mondták, hogy a fogakat kidobták, mert "bűzlöttek". De nemrég a közszolgálati média kis kutakodása után mégis megtalálták a Haukeland Egyetemi Kórház archívumának padlásán, az igazságügyi archívumban. Kiderült, hogy a holttestnek 14 foga volt tömött, sok aranykoronája is volt. Ez szokatlan volt egy ennyi idős nőnél, ráadásul ilyen módszereket nem használnak Norvégiában. Most Gisle Bang fogászprofesszor őrzi a nő állkapcsát, hátha valaki felismeri a fogászkezelését. Kiküldte a dokumentumokat nemzetközi fogászszakértőknek, a norvég hatóságok és a bergeni egyetem pedig izotópelemzést csinál a fogakon, amiből majd megállapítható, hogy
Ez az első eset, hogy a norvég rendőrség izotópvizsgálatot csinál fogakon, írja a BBC. Közben kiadtak egy friss Interpol-felhívást is a nőre, ide kattintva nézheti meg pdf-ben.
Ráadásul kiderült az is, hogy a Haukeland Egyetemi Kórházban a nő több szervéből is őriznek szöveteket, nem azért, mert "híres halott", hanem mert ez így szokásos Norvégiában. Így már nem volt akadálya az 1970-ben még nem létező DNS-vizsgálatnak sem. Annyit máris kiderítettek, hogy európai felmenőkkel rendelkezik a nő, ami az izraeli-Moszad szálat gyengíti. Miközben az eredményekre vártak, a norvég újságírók máris 150 tippet kaptak, hogy kiről lehet szó.
A nyomozók és újságírók arra kérnek minden országot, hogy vessék össze saját adatbázisukkal a nő DNS-ét, hátha hasonlóságot találnak egy helyi DNS-mintával, és azzal közelebb kerülhetnek az azonosításhoz.
Azért fontos az azonosítás, mert
valahol a világban talán élnek rokonai, akik kíváncsiak arra, hova ment
- nyilatkozta a BBC-nek Nils Jarle Gjøvåg norvég igazságügyi szakértő.
Borítókép: a Halál Völgye. Fotó: Wikipedia.