Rabszolgának elhurcolt és megerőszakolt jazidi nők és gyerekek százai kezdhettek új életet Németországban az Iszlám Állam (IS) fogságából való szabadulásuk után az elmúlt két évben. A Baden-Württembergben felkarolt program azonban – amely majdnem annyi menekültet vitt a német szövetségi államba, mint amennyi esetleges befogadása miatt a magyar kormány népszavazást írt ki tavaly – nagyrészt egyetlen ember közbenjárásának köszönhető. A németországi jazidi orvost a megmentettek csak dr. Mirzaként ismerik.
Az észak-iraki Dahúk alig ötven kilométerre fekszik Szíriától, mégis egy világ választotta el az ott 2011 óta dúló polgárháborútól. Egészen 2014 nyaráig, amikor is a Szíria keleti részét egyre inkább uralma alá vonó Iszlám Állam váratlan gyorsasággal elfoglalta Irak északkeleti részét, Dahúkkal és Moszullal együtt.
Egy kurd nyelvjárást beszélő népcsoport, amelyet a szunnita szélsőségesek sátánimádónak tartanak. Irakban nagyrészt a Moszul környéki kurd lakosság köréből kerülnek ki, de kisebb közösségeik előfordulnak Szíriában, Iránban, Örményországban, Törökországban és Grúziában is.
Becslések szerint mintegy 500 ezren tartoznak hozzájuk. Ősi gyökerekből táplálkozó monoteista vallásuk egyes elemei az égitestek óbabiloni kultuszára, mások a Mithrász-kultuszra vezethetőek vissza. Egyes források szerint hatással volt rá a zoroasztrizmus, a kereszténység, sőt bizonyos mértékig az iszlám is.
A térségben élő jazidik elsődleges célpontjaivá váltak az IS terroristáinak. A férfilakosság egy részét megölték, a nőket, kislányokat szexuális rabszolgaként elhurcolták.
A jazidi női és gyermekfoglyok számát még tavaly 3200-ra becsülte Mirza Dinnayi. Ő az a dr. Mirza, aki nélkül nem indult volna be a németországi mentőprogram. Dinnayi szerint sokkal több embert meg lehetett volna menteni, ha a kurd és iraki erők előbb léptek volna, de az iszlamisták nem ütköztek elég ellenállásba.
Így is voltak, akik ki tudtak szabadulni a fogságból, legalábbis eleinte. „Embercsempész hálózatokon keresztül is volt erre lehetőség, és nem is került sokba. Mostanra azonban ez már lehetetlen, a lányok pszichológiailag összetörtek, sokuknak azt mondták, a jazidik többségét megölték vagy iszlamizálták” – mondta az embercsempészet fogalmát árnyalva a tavalyi interjúban. Addigra már az árak is felszöktek, ahogyan egyre nehezebbé vált kiszöktetni a foglyokat az IS területéről. Dinnayi 22 ezer dolláros példát említett, ebből 12 ezret az IS harcosa kapott, háromezret a közvetítő – aki magát az IS-en belüli lánykereskedőnek adta ki –, hétezret az embercsempész, aki biztonságos területre juttatta a volt foglyot.
Ilyen fogoly volt Farída Khalaf, aki szintén Dinnayi révén jutott el Németországba. A matematikatanárnak készült lány történetéből könyv is megjelent, amelyből kiderült, hogy a megpróbáltatások nem érnek véget a szabadulással: sokáig a környezet megvetésével is meg kell küzdeni. Erről beszélt az Index riporterével egy áldozat egy olyan kisvárosból, amelyet nem sokkal korábban szabadítottak fel az Iszlám Állam uralma alól.
Mirza is sok olyan lányról tud, aki végül öngyilkos lett, hiába jutott el biztonságosabb iraki területre.
Mirza maga is iraki jazidi, még 1994-ben került Németországba, akkor még Szaddám Huszein rezsimje elől menekülve. Az akkor 20 éves fiatalember végül orvosként végzett. Németországban maradt, ahol ma már Irakon kívül – ahol 600 ezer jazidi él – a legnagyobb jazidi közösség van, 120 ezer ember.
Dinnayi 2007-ben aktívan szervezte a jazidik kimenekítését a Huszein uralmának végét hozó, 2003-ban indult iraki háborúból, amelyben a különálló jazidik gyakran váltak célponttá. Az Iraki Légihíd programot a Neue Osnabrücker Zeitunk főszerkesztőjével és egy alsó-szászországi kórházzal közösen szervezte meg Dinnayi, gyermekek és a terrorizmus áldozatainak kimenekítésére.
Az IS megjelenésével azonban a helyzet tovább romlott, a jazidi férfiak szervezett, szisztematikus megsemmisítése és a nők szexrabszolgává kényszerítése miatt az orvos új mentőprogramot akart.
Svájcban, Izraelben és Németországban keresett segítséget, végül – saját elmondása szerint ebben a németországi jazidi közösség aktivitása is szerepet játszott – Németországban talált támogatóra. Baden-Württemberg kormányfője állt mellé.
A 70-es években nyugatnémet kommunistáktól indult, 69 éves zöldpárti politikus nem tartott attól, hogy elveszíti a 10,5 milliós szövetségi állam választóinak támogatását. 2016-ban egyenesen történelmi győzelmet aratott, 30 százalékot szerezve a zöldeknek, akik mögött a kereszténydemokraták három százalékkal elmaradtak, és lettek koalíciós partnerei Kretschmannak.
A miniszterelnök – aki a program elindításával elég egyértelműen kiállt Angela Merkel menekültpolitikája mellett – vallásügyi és integrációjáért felelős miniszterére bízta a programot. Michael Blume szerint Baden-Württembergben a politikai pártok teljes spektruma támogatta a kezdeményezést, amely már a kezdetektől a rehabilitáció és a letelepítési program vegyítése volt.
Erre 95 millió eurót, a szövetségi állam költségvetésének egy százalékát fordították, így juthatott szabadulásuk után – amiben a program nem vett részt – Németországba az az 1100 nő és gyermek, akiknek kezelése nem volt megoldható Észak-Irakban. Számukra a visszatérés és a letelepedés lehetősége is adott, éppúgy, mint azoknak, akik más módon, a 2015-ös migrációs hullámmal érkezve Németországban kaptak menekültstátuszt.
Dinnayira hárult a feladat, hogy megszervezze a programban részt vevők kiválasztását. „Sokféle módon próbáltak a bekerülni a projektbe, de eredménytelenül. Óvatosak voltunk, és a jazidi közösség sem túl nagy, mindenki ismert mindenkit, nem könnyű hazudni” – mondta a Daily Beastnek az orvos.
Ő és Jan Ilhan Kizilhan, egy kurd és német gyökerű orvos egyenként beszélgetett el minden egyes jelentkezővel. Kizilhannak volt már tapasztalata a boszniai és ruandai népirtást túlélt áldozatokkal, de elmondása szerint így is elborzasztották a túlélők beszámolói. A rendszeresen megerőszakolt nyolcéves kislányé, vagy azé a 16 éves lányé, aki már kiszabadítása után gyújtotta fel magát, mert hisztérikusan rettegett az IS visszatérésétől, és úgy érezte, az elrablástól csak az elcsúfított külső mentheti meg.
Blume, Kizilhan és Mirza hónapokon át, napi 16 órán keresztül beszéltek a kezelésre szorulókkal, mire kiválasztották az 1100 résztvevőt – főként jazidiket és néhány keresztényt.
Mirzáékra hárult a Németországba szállítás megszervezése is. Az orvos tartott attól, hogy az IS megpróbálná visszaszerezni „tulajdonukat”, ezért el kellett kerülni, hogy kiderüljön, hol kaptak Irakban menedéket a kiszabadult foglyok. Ezért is figyelmeztetett mindenkit, hogy ne posztoljanak a közösségi oldalakon.
A kurd hadsereg kíséretében jutottak el a konvojok Erbilbe, ahonnan már Németországig repültek a résztvevők.
A biztonsági szempont volt az oka annak is,hogy a program nem kapott nagy hírverést, bár elnagyoltan volt róla hír a sajtóban. Mostanra azonban az egyre visszaszoruló Iszlám Állam a maradék iraki pozícióit őrzi Moszulban, a szíriai központ, Rakka ostromára is sor kerülhet – így annak, hogy a közeljövőben visszatérnének még Irakban lévő egykori rabszolgáikért, nincs meg a veszélye.
(Borítókép: Egy jazidi menekült kislány egy menekülttáborban, Moszul felszabadítására várva. Fotó: Chris McGrath/Getty Images Hungary)