Iránban elnökválasztást tartanak pénteken, ami megint alapjaiban határozza majd meg a következő évek irányvonalát, a 2015-ös atommegállapodáshoz való viszonyulás mellett az is fontos kérdés lesz, hogy folytatódik-e a Haszan Róháni elnök által képviselt nyugati nyitás. Róhánival szemben látványosan összezárt a konzervatív oldal egyik kihívója mögött, viszont a mostani elnök mellett szól az is, hogy 1981 óta nem fordult elő, hogy egy hivatalban lévő iráni vezető első ciklusa után ne újrázott volna.
A szavazókörök helyi idő szerint reggel nyolckor nyitnak és este hatkor (magyar idő szerint fél négykor) zárnak, de rendszeresen előfordult korábban, hogy meghosszabbították a szavazást. Az eredményeket feltehetően vasárnap teszik majd közzé. Ha egyik jelölt sem végez 50 százalék felett, akkor az elnökség majd jövő pénteken, május 26-án dől el a két legerősebb jelölt között.
Iránban minden elnökjelölt a rendszer keretein belül értelmezhető reformernek, vagy konzervatívnak, és a hatalom végső soron belpolitikai és külpolitikai kérdésekben is az elnök személyétől függetlenül a legfőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah kezében van. Az elnöknek készülő jelölteknek több rostán is át kell esniük, de alapvetően a Hamenei és a parlament által kinevezett, tizenkét tagú Őrök Tanácsa dönt arról, kik kerülhetnek fel egyáltalán a szavazólapra. Ezúttal 1600-nál is többen próbáltak elindulni, de a nagy többségüket elutasították, ezzel pedig már önmagában megszabták a kereteket.
Az iráni politika hangsúlyait azonban komolyan befolyásolhatja az elnökválasztás. A mérsékeltnek számító Haszan Róháni elnök négy éve a reformerek támogatása mellett már az első fordulóban 50 százalék felett végzett, és így ő váltotta a két ciklus után távozó, konzervatív Mahmúd Ahmadinezsádot. Még két héttel a választás előtt is jóval alacsonyabb támogatást mértek Róháninak, de sokat számított a reformista vezetők összezárása mögötte.
Róháni legfontosabb ígérete az ország atomprogramjáról szóló megállapodás megkötése, és így a szankciók feloldásával a gazdaság fellendítése volt. A végül 2015-ben a P5+1 országok (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és Irán között megkötött megállapodás alapján az atomprogramban vállat korlátozásokért cserébe enyhítették a nemzetközi szankciókat Teherán ellen.
Róhani az atommegállapodástól azt várta, hogy felszámolja az ország elszigetelődését, és a külföldi befektetések fellendülésével több millió munkahelyet hoz létre. Azóta több milliárd dollárnyi szerződéseket kötöttek külföldi cégek, de az olaj világpiaci árának esése is éreztette hatását, miközben amerikai oldalról a kongresszus több szankciója továbbra is érvényben maradt, ami sok befektetőt elriasztott. Washington többek között az iráni rakétaprogrammal, és az emberi jogok helyzetével indokolta a szankciókat.
Az egy iráni rakétakilövést már új szankciókkal is büntető Donald Trump amerikai elnök rendszeresen bírálja Iránt, és „a legrosszabb megállapodásnak" nevezte a Barack Obama alatt megkötött egyezményt. Az Egyesült Államok szerdán ugyan meghosszabbította a 2015-ben létrejött megállapodás érvényességét (amit félévente felülvizsgálnak), de az amerikai pénzügyminisztérium azt is bejelentette, hogy újabb szankciókat vezetnek be a rakétaprogram miatt több iráni katonai vezető ellen.
A mostani választást bizonyos szempontból az atommegállapodásról szóló referendumnak is tekintik, mivel sokan úgy érzik, hogy az nem hozta el az ígért munkahelyeket, a gazdasági növekedést és a külföldi befektetéseket. A munkanélküliség valamennyit csökkent 2013 óta, de továbbra is 10,7 százalékos, a fiatalok között pedig minden negyediknek nincs munkája. Tavaly a GDP 4,5 százalékkal nőtt, amivel visszaért a 2014-es szintre, de az átlagos irániak egyelőre nem sokat éreztek az atommegállapodás közvetlen hatásaiból.
A gazdasági helyzeten túlnézve azonban Róháni próbálta az utolsó hetekben többek között a szélesebb szabadságjogok kérdésére koncentrálni a választást, miután a keményvonalas konzervatívok gazdasági elitizmussal, a korrupció támogatásával és rossz iránnyal vádolták a kormányát. A konzervatív oldal hagyományosan elmegy szavazni, míg a reformista szavazók részvétele nagyban függ attól, mennyire lelkesednek jelöltjükért, és Róháni soha nem nevezte magát konkrétan reformistának.
A Foreign Policy szerint viszont egy taktikai húzással külön elindították alelnökjelöltjét is, aki már kezdettől éles hangot ütött meg a konzervatív ellenfelekkel szemben. Az utolsó hetekben pedig az egyébként visszafogottabb elnök a korábbinál kockázatosabb kampánnyal próbálta feltüzelni a reformista szavazókat, akik kevesebb konfrontációt akarnak külföldön, és több társadalmi és gazdasági szabadságot a mindennapokban.
Róháni többek között a 2009-es választás után létrejött Zöld Mozgalom vezetőinek házi őrizetének megszüntetését követelte, nyilvánosan bírálta a befolyásos Forradalmi Gárdát a rakétatesztek miatt, valamint azzal vádolta konzervatív ellenfeleit, hogy megsértik az emberi jogokat, és a biztonsági erők érdekeit szolgálják ki.
Róháni elsőszámú konzervatív kihívójává az 56 éves Ebrahim Raiszi lépett elő, aki főügyész volt, és tagja a Szakértők Tanácsának is, de konkrét politikai tapasztalata korábban nem volt, és a választók között nem is volt túl ismert. Viszont közel áll Hameneihez, és egy több milliárd dollár felett rendelkező, befolyásos vallási alapítvány vezetőjévé is kinevezték. A Forradalmi Gárda, és a Baszídzs milícia is Raiszit támogatta, aki az iráni stabilitás egyik fontos összetevőjének tartja az iraki és szíriai síita milíciák kiképzését és támogatását.
Az egyik legutóbbi felmérés – habár ezek Iránban nem feltétlen mérvadóak végül – Raiszit 27 százalékra tette, míg Róhánit 42 százalékra mérte, és több kutatás is a mostani elnök győzelmét vetítette előre. Viszont hétfőn a második legnépszerűbb konzervatív jelölt, a korábban nagyjából 15 százalék körüli eredménnyel végző Mohamed-Bakir Kalibaf teheráni polgármester felfüggesztette a kampányát, és beállt Raiszi mögé. Ezzel lényegében összezárt mögötte a konzervatív oldal.
Ahogy azt várni lehetett, kedden hasonló módon visszalépett Róháni alelnöke is. A visszalépések után a két fő jelölt mellett versenyben maradt még Musztafa Mirszalim volt kulturális miniszter, Hamenei egyik volt tanácsadója, és a reformistákhoz közel álló Musztafa Hasemi Taba volt ipari miniszter, az olimpiai bizottság egyik volt tagja, de ők leginkább csak azt befolyásolhatják, hogy el tudja-e érni valamelyik jelölt már az első fordulóban az 50 százalékot.
Raiszi több elemző értékelése szerint kifejezetten populista ígéretekkel is kampányolt. Az 1979-es iszlám forradalom értékeinek képviselete mellett a szegényeket külön megcélozva az egyenlőtlenségek felszámolását, több millió munkahely létrehozását, és a támogatások újbóli növelését ígérte. Emellett pedig a korrupció felszámolásával kampányolt sokat vidéken. A kampány újdonsága volt, hogy a konzervatív jelölt is aktívan jelen volt a közösségi médiában, például rendszeresen posztoltak a nevében az Instagramra.
A kampányban bírált atommegállapodáshoz a többi jelölthöz hasonlóan Raiszi is tartaná magát, de a kampányban élesen bírálta Róhánit, amiért túlságosan is nyitottnak mutatkozott a Nyugattal szemben. Raiszi szerint viszont nem kell külföldi befektetés, hanem függetleníteni kell az ország gazdaságát, ami a korábban Hamenei által is preferált ellenállás gazdaságpolitikája mentén mozog.
A Róhánihoz közel álló gazdasági szakértők viszont Raiszi kampányolását rendkívül veszélyesnek nevezték, és Mahmúd Ahmadinezsádhoz hasonlították. Szerintük egyetlen külföldi cég sem fog befektetni Iránban, ha a konzervatív jelöltből lesz az elnök. Raiszit azért is keményen támadták, mert benne volt abban a bizottságban, ami elrendelte több ezer politikai fogoly kivégzését 1988-ban.
A legfőbb vezető, Hamenei többször is bírálta a liberális gazdaságpolitikát, viszont konzervatív felfogása ellenére több kérdésben is pragmatikusnak bizonyult már korábban. Sokan azt figyelték, milyen jelzések érkeznek Hamenei felől, amik nagyon könnyen eldönthetik, hogy kinek, milyen esélyei lesznek a végén.
A legfelsőbb vezető elsősorban a magas részvétel mellett állt ki – ami egyébként inkább Róháninak kedvezne –, de szerdán a személyessé váló támadások, és a kampány hangvétele miatt is felszólalt. Ezzel a Foreign Policy szerint egyértelműen Róhánira reagált, aki arról is beszélt: „az irániak elutasítják majd azokat, akik az elmúlt 38 évben csak hóhérok és börtönőrök voltak".
Miközben pedig rövid távon is nagy a tétje a választásnak, hosszú távon sokak szerint arról is szólhat, hogy ki, milyen pozíciókat szerez a 78 éves Hamenei majdani utódlásáért folyó helyezkedésben. Raiszit a New York Times szerint már korábban is egy lehetséges utódként emlegették konzervatív oldalon, de ha elveszítené az elnökválasztást, azzal az esélyei jelentősen csökkennének. „Nem a következő négy évről szavazunk, hanem a következő 40 évről" – mondta erre is utalva a Guardian szerint Róháni egyik fiatal támogatója.