A londoni polgárok nem hagyják, hogy a terroristák megfélemlítsék őket. A manchesteri robbantás után egy nappal a város élete szinte változatlanul zajlik tovább, az irodisták és turisták színes belvárosi forgatagában csak néhány rohamrendőr jelent új, sötét színfoltot. Most is, mint a második világháborúban, “keep calm and carry on” a mottó, vagyis maradj nyugodt, és tedd a dolgod.
Az ötfokozatú brit készültségi rendszerben a most életbe léptetett legmagasabb, kritikus riasztási fokozatát akkor lehet elrendelni, ha az elhárító szolgálatok szerint küszöbönálló merénylet veszélye fenyeget. Eddig a negyedik fokozat élt, amely azt jelenti, hogy valójában eddig is elég nagy valószínűséget jósoltak annak, hogy merényletet követnek el a városban.
London belvárosában járva a turisták szinte semmit nem észlelnek a manchesteri terrortámadás óta magasabb szintre emelt fokozott intézkedésekből. A városlakók éppúgy, mint az alig két hónappal korábbi westminsteri támadás után, nem hajlandóak behódolni a terroristáknak és félelemben élni, éppen úgy viselkedtek ma is, mint bármely hétköznapon. Most is, mint a második világháborúban és azóta annyiszor, “keep calm and carry on” a mottó, vagyis maradj nyugodt, és tedd a dolgod.
A South Bank-en, a Temze déli partján sétálva andalgó turistákkal, unokákra vigyázó nagyszülőkkel és a pázsiton ülve szendvicset ebédelő irodai dolgozókkal találkozik az ember. Idilli nyári nap van, az égen néhány kövér bárányfelhő úszik, a lassan 23 fok fölé emelkedő hőmérséklet már délelőtt jelentős forgalmat hoz a kitelepült fagyisoknak és a folyóparti kávézóknak.
Csak annyi jelzi a készültséget, hogy a megszokottnál valamivel több rendőr sétál a környéken, fekete egyenruhában vagy az önkéntes rendőrök citromsárga fényvisszaverő kabátjában, de továbbra is fegyvertelenül. Később, a délelőtt folyamán két géppisztolyos rohamrendőrt is láttunk a Blackfriars vasútállomás közelében.
A hírek szerint London-szerte fegyveres rendőröket állítottak a pályaudvarok és népszerűbb turistalátványosságok őrzésére, míg az eddig általuk védett követségeket és államigazgatási épületeket a katonaság vette át, velük azonban nem találkoztunk.
A megemelt készültséget jelzi az is, hogy a Southbank Centre-ben átvizsgálják a belépők táskáját: a Temze-parti kulturális központba eddig bárki ellenőrzés nélkül beléphetett, most azonban néhány bejáratot lezártak, a többiekhez pedig biztonsági őrt állítottak. A Tate Modern múzeumban mindig is volt biztonsági ellenőrzés, most azonban úgy tűnik, alaposabb, mint korábban, és a teremőrök is árgus szemekkel figyelik a látogatókat.
A manchesteri események árnyékában különösen szívszorító a Tate Modern polgárháborús témájú művészeti alkotásokat bemutató ingyenes tárlata. A harctéri fotókat felvonultató terem üresen kong, a látogatók leszegett fejjel sietnek keresztül rajta. Picasso Síró nő című képét, amely a Guernica falfestmény egyik szereplőjének továbbgondolása, különösen nehéz szenvtelenül szemlélni. A nőalak a falfestményen a karjában tartott halott gyermekét gyászolja.
A rendőrség arra kérte a londoniakat, maradjanak nyugodtak, de éberek, és jelentsék, ha valami gyanúsat észlelnek a külön erre a célra létesített terrorizmus-ellenes telefonvonalon. Ha pedig vészhelyzet van, a 999-et tárcsázzák.
A legtöbb londoni nem változtatott napi rutinján: a munkába tömegközlekedéssel utazó irodistákat nyugalmukból leginkább azzal lehet kimozdítani, ha túl lassan vesszük elő a kijárathoz közeledve az elektronikus metróbérletet. Vannak persze kivételek: a mi kertvárosi iskolánk törölte a csütörtökre a British Museumba tervezett osztálykirándulást, éppen a terrorveszély magasabb szintre emelésére hivatkozva.
De a Tate Modernben három különböző iskola kiránduló osztályaival is találkoztunk: a nemrég megnyitott új szárny tizedik emeletén lelkesen rajzolták a panorámát vázlatmappáikba. Közöttük éppúgy üldögélt turbános szikh kisfiú, mint vörös hajú, szeplős skót kislány, vagy szőke lengyel. Hiszen épp ez, a kultúrák békés együtt élése teszi Londont a világ legnagyszerűbb városává - legalábbis lakói szerint.