24 éves volt 2006-ban. Ha kap is jó néhány évet a rovásán lévő betörések és rablási kísérlet miatt, szabadulásakor még mindig ott lett volna az élet William Morva előtt. Ő azonban napokkal a kitűzött tárgyalás előtt megszökött az előzetesből, és közben lelőtt két embert. Ezután már a halálsorra került. A kivégzés napját nemrég kihirdették: július 6. A magyar apától született Morva már szinte minden jogi lehetőségből kifogyott, csak a virginiai kormányzó kegyelme mentheti meg a kivégzéstől.
„Oo-chee”, azaz Öcsi, így szólították otthon kiskorában a virginiai Sussex fegyház halálsorán ülő William Morvát, a félig magyar férfit, akit a tervek szerint kevesebb mint egy hónap múlva, július 6-án kivégeznek. A két ember haláláért felelős Morva életének megmentéséért kampány indult Amerikában. A sorsa most a virginiai kormányzó kezében van, egyedül az ő kegyelmi döntése mentheti meg a méreginjekciótól.
Károly, William apja Magyarországon született, 1956 után vándorolt ki Amerikába. Traumák sorozatának emlékét cipelte magával a családtörténet szerint, amelyet a fia ügyében korábban megpróbáltak felhasználni.
Morva Károly egyik szülője öngyilkos lett, nagynénjét meggyilkolták, ő arra kényszerült, hogy a náci megszállás alatt a magyar hadseregben szolgáljon a második világháborúban, bár zsidónak számított. Részese volt az ‘56-os forradalomnak is. Miután annak leverése után az Egyesült Államokba emigrált, zsidó gyökereit titokban tartotta, és egy csomó fegyvert tartott a házában, mert rettegett, hogy a nácik megölik őt családostul. Öt gyereke született Louisianában nevelkedett, amerikai feleségétől, Elizabethtől.
Az 1982-es William volt köztük a legfiatalabb. Még ma is csak 35 éves. 2006-ban követte el azt, ami miatt halálra ítélték. A nyilvános jogi dokumentumok részletesen leírják, mi történt:
2006 nyarán Morva börtönben volt. Betörések, rablási kísérlet és jogtalan fegyverhasználat vádjával ült előzetes letartóztatásban, akkor már egy éve. Augusztus 23-án lett volna a tárgyalása. Augusztus 19-én este közölte a börtönszemélyzettel, hogy orvosi ellátásra van szüksége, mert megsérült a lába és az alkarja. 20-án hajnalban a seriffhelyettes, Russel Quesenberry elindult vele a Montgomery megyei kórházba.
Morva a derekánál meg volt láncolva, de a seriffhelyettes az állítólag sérült alkart nem rögzítette. Úton a kórház felé Morva mindig azon ügyeskedett, hogy a seriffhelyettes jobb oldalára kerüljön, mert Quesenberry a jobbján viselte félautomata fegyverét. A seriffhelyettesnek feltűnt, hogy Morva hol sántikál, hol nem. Egy nővér is azt figyelte meg, hogy Morva lábának mintha nem lenne semmi baja.
A kórházban Morva kikéredzkedett a vécére. Quesenberry először átvizsgálta a helyiséget, aztán beengedte. Amikor magára maradt odabent, Morva lefeszegette a falhoz csavarozott fém vécépapírtartót, és azzal támadt a belépő seriffhelyettesre. Arcon csapta, betörte az orrát, és az eszméletlen férfitól elvette a fegyverét.
Miután kilépett a mosdóból, Derrick McFarlanddel, egy fegyvertelen kórházi biztonsági őrrel találta szemben magát. Morva az őr arcának szegezte a fegyvert. McFarland állt, a kezei az oldala mellett lógtak, a tenyerét Morva felé fordította. A megadó testhelyzet ellenére Morva arcon lőtte kevesebb mint egy méter távolságról. Az őr meghalt, Morva elmenekült a kórházból.
Morva másnap reggel egy biciklisek, túrázók járta környéken tűnt fel, az úgynevezett Áfonya ösvénynél. A lakossági bejelentésre Eric Suthpin tizedes ment ki a helyszínre. Egy szemtanú látta a szökevényt és később a tizedest is az ösvényen. Négy perccel később két lövés dördült, kevesebb mint egy másodpercnyire egymástól. Suthpin halott volt. Hátulról kapott két golyót a fejébe. A fegyvere még a pisztolytáskában volt, kibiztosítatlanul. Később, de még azon a napon egy Ryan Hite nevű rendőrtiszt talált rá a sűrű fű közt, az árokban lapuló Morvára. Azt állította, hogy fegyvertelen, de utólag felfedezték a Quesenberrytől elvett fegyvert ott, ahol feküdt. A szökés összesen 37 órán át tartott.
Mindössze hat tárgyalási nap után megszületett a döntés: az esküdtszék valamennyi vádpontban bűnösnek találta. A létező legsúlyosabb ítélet kiszabásához hozzájárult, hogy egyik áldozat sem jelentett számára közvetlen fizikai fenyegetést, amikor megölte őket. McFarland passzív és fegyvertelen volt, Suthpinnak esélye sem volt elővenni a pisztolyát. Ráadásul a két gyilkosság között viszonylag hosszú idő telt el, a biztonsági őr lelövése után volt ideje gondolkozni azon, mit tett, és hogy ezek után újra képes volt ölni, az a megbánás hiányára, később újabb erőszakos bűncselekmények elkövetésének valószínűségére utalt az ítélethozók szemében.
Csakhogy az esküdtszék nem hallott minden lényeges információt Morváról, mielőtt meghozta a döntését, állítják William Morva új ügyvédei, akik leváltották a szerintük sok hibát elkövető előző gárdát. Ha ismerik Morva valódi mentális állapotát, nem ítélhették volna halálra, érvelnek.
A problémáknak volt családi előzményük: anyai ágon skizofrénia. A Morva-perben meghallgatott igazságügyi szakértők eredetileg skizotip személyiségzavart diagnosztizáltak nála. Ennek sok a közös vonása a skizofréniával, de kevésbé súlyos állapot. A szakértők, a pszichiáter Bruce Cohen és a pszichológus Leigh Hagan úgy találták: nincs bizonyíték, ami arra utalna, hogy Morva különösen zavart lett volna mentálisan, érzelmileg a gyilkosságok idején. Szerintük képes volt felfogni, hogy mit tesz. A Morva mellett állók szerint azonban súlyosan alábecsülték a betegség súlyosságát, melynek megértéséhez a családi háttérhez kell visszatérni.
Morva születésekor a család Chesterfieldben élt, a szülők aktív tagjai voltak a helyi focis közösségnek, mindketten edzősködtek, a gyerekek játszottak. Miután Károly, azaz Charles nyugdíjba ment, átköltöztek Blacksburgbe, mert a feleség szerette a hegyeket. Bár William viselkedésén az első furcsaságok csak kamaszkorában kezdtek kiütközni, gyerekkora az átlagos felszín mögött nem volt vidám.
Morva egyik nagynénjének, Constance Beth Dye-nak eskü alatt írt visszaemlékezése az apát szeszélyes, zsarnoki szörnyetegnek írta le, az anyát pedig, akinek a háta mögött volt addigra egy korábbi, bántalmazó párkapcsolat, szorongó, mentálisan zavart, lélekben távol lévő asszonynak. A ház, benne a gyerekszoba a nagynéni szerint bűzlött, tele volt szeméttel és ételmaradékkal, a gyerekek elhanyagoltak és koszosak voltak.
A középiskola vége felé a szülők fizikailag is eltávolodtak Williamtől, akinek addigra egyre több különcsége volt, és ki is maradt pár hónapra az iskolából. A szülők 2000-ben visszaköltöztek a richmondi térségbe, hogy közelebb legyenek két nagyobb lányukhoz, akik mindketten első gyereküket várták. William Blacksburgben akart maradni, így aztán magányosan élt tovább a családi házban. Hamarosan arról kezdett panaszkodni a barátainak, hogy a hely mérgezi őt. Penészről és más mérgekről beszélt. Bizonyítékát ennek a barátok nem láttak, de William nem bírta tovább, és egy idő után kiköltözött azzal, hogy különben megöli őt a ház. Innentől a következő évet lényegében hajléktalanként töltötte, hol ennél, hol annál a barátjánál húzva meg magát. Furcsaságból pedig egyre több lett.
Williamet nagyon aggasztotta az egészsége, és elkezdett bizarr diétákat követni. Hol nyers vagy szinte nyers húsokat volt csak hajlandó enni, hol bogyókon és magokon élt.
Ártalmatlannak tűnő különc: ezzel a jellemzéssel találkozott 2006-ban a Washington Post riportere, amikor a gyilkosságok után megpróbált Blacksburgben utánajárni, ki is az a William Morva. Az egyetemi kávézókban, Morva törzshelyein legendásak voltak a sztorijai. Szabadban, fák között töltött éjszakákról mesélt, és olyan valódi túlélőművésznek állította be magát, aki dárdával vadászik szarvasra.
Az efféle hencegéssel egybecsengett, hogy rengeteget mászkált mezítláb, nagy hidegben is. Az ismerőseit már az is meglepte, amikor rablási kísérletért letartóztatták. A gyilkosságok híre pedig sokkolta őket. Amikor Morvát halálra ítélték, a barátai közül többen sírtak a hallgatóság soraiban. „Ne aggódjatok!” – tátogta feléjük hangtalanul a Roanoke Times cikke szerint.
Amit a környezet különcségnek érzékelt, annak volt egy sötétebb oldala is a Morva mellettiek szerint: a férfit különféle téveszmék üldözték. Néha azt képzelte, hogy természetfeletti erő szólítja, mentse meg a világot, vagy – máskor – nem az egész világot, hanem az indiánokat. Az egyik bátyjának például azt mesélte, hogy szellem formájában eljött hozzá a Fehér Bölény, és közölte, hogy ő lesz az indiánok következő megváltója.
A grandiózus téveszmék mellett szomatikus típusú tévképzetei is voltak: évek óta emésztési problémák gyötörték, és – bár valóban nem volt minden rendben, irritábilis bél szindrómát állapított meg nála egy orvos – sokkal súlyosabbnak érzékelte a helyzetet, mint amilyen valójában volt. Például meg volt győződve arról, hogy meghalhat, ha nem jut időben vécéhez. Ennek az elkerülésére dolgozta ki a bizarr diétáit is.
Paranoid téveszmék vezettek a Morva-pártiak szerint végül ahhoz is, hogy megszökött a börtönből. A Montgomery megyei börtön rettenetesen túlzsúfolt volt abban az időben, amikor Morva előzetesben ült ott. A Morva-szimpatizánsok által idézett kormányzati adatok szerint átlagosan 273 százalékos volt a kihasználtság, de ez egy alkalommal 333 százalékig is felkúszott: sokan az elítéltek közül nem is zárkában voltak, hanem a közös térben kellett egymás mellett aludniuk a földön. A börtönben állítólag az egészségügyi ellátás sem működött rendesen, és Morva emésztési gondjait senki nem kezelte.
Morva eleve azt gondolta, hogy igazságtalanul zárták be egy, a helyi rendőrség és a Bush-kormányzat közötti összeesküvés részeként. A börtönkörülményekből arra következtetett, hogy veszélyben van az élete, a halálát akarják, ezért tört ki onnan bármi áron, érvelnek mellette.
Az esküdtszéknek az eredeti perben annyit mondtak, hogy voltak a vádlottnak „fura hiedelmei”, de ezeket akkor nem nevezték téveszmének, ami nagyon fontos különbség Morva szimpatizánsai szerint: a hiedelmeken változtathatott volna, de a téveszmék felett nem lehetett hatalma. 2014-ben egy igazságügyi pszichiáter téveszmés zavarral diagnosztizálta.
Bíróság előtti jogorvoslati lehetőség azonban nem maradt már William Morva számára. A Death Penalty Information Center adatai szerint Virginia államban a halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta 112 embert végeztek ki. Jelenleg heten ülnek a halálsoron. Az elítéltek maguk választhatják meg a kivégzésük mikéntjét: méreginjekció vagy villamosszék.
Hogy ezt elkerülje, egy dologban bízhat még Morva: Terry McAuliffe, a virginiai kormányzó kegyelmében. Ha a kormányzó eddigi gyakorlatából indulunk ki, lehet esélye. McAuliffe gyakorolt már kegyelmet, igaz, eddig csak egyetlenegyszer, nem is olyan régen. Április 20-án, a kivégzés tervezett dátuma előtt öt nappal kegyelmezett meg egy Ivan Teleguz nevű elítéltnek, akinek a büntetése így tényleges életfogytiglanra változott. A kormányzó döntésének sok összetevője volt, például az, hogy kiderült: a vád egy hamis bizonyítékot is felhasznált. De McAuliffe aránytalannak is tartotta az ítéletet, mert Teleguz tettestársa megúszta tényleges életfogytiglannal cserébe azért, hogy a másikra vallott.
Morva érdekében már tavaly augusztusban levelet írt a kormányzónak David O'Sullivan, az EU washingtoni nagykövete azzal a felütéssel, hogy William Morva magyar–amerikai kettős állampolgár. Ő is Morva mentális betegségére hivatkozva kért számára kegyelmet, mondván: az EU meggyőződése szerint a mentális zavarban szenvedők kivégzése ellenkezik a széles körben elfogadott emberi jogi normákkal.
Mióta kitűzték a konkrét, július 6-i dátumot William Morva ügyében, és félelmetes közelségbe került a kivégzés, felpörgött a Mercy for Morva (Kegyelmet Morvának) kampány. Készült egy online petíció, amelyet hétfő délutánig 1370-en írtak alá, és létrehoztak egy külön honlapot is az ügynek, ahol kora gyerekkorától, számos családi fotót felhasználva mutatják be Morva életét, igyekezve a szélesebb nyilvánosság előtt is embert állítani az arctalan, elítélt gyilkos helyébe. Mindenkit arra biztatnak, hogy lépjen kapcsolatba a kormányzóval, és kérjen tőle kegyelmet Morva számára, kérje azt, hogy a halálbüntetést tényleges életfogytiglanra változtassa.