Még vizsgálják az orvosok a Cincinnatibe kedden késő este hazaszállított 22 éves, kómában lévő amerikai fiatalt, akit több mint egy év után engedtek szabadon az észak-koreaiak. Családja nem hiszi el az észak-koreai verziót arról, hogyan esett fiuk kómába, szerintük brutálisan bántak vele. Orvosai súlyos agykárosodást állapítottak meg nála, de azt egyelőre nem tudták megmondani, ezt pontosan mi okozhatta.
Rajta kívül még három amerikai állampolgár van észak-koreai fogságban, az amerikai külügyminisztérium azt ígéri, mindent megtesz az ő kiszabadításukért is.
A kórház egyik szóvivője elmondta, hogy Otto Warmbier súlyos idegrendszeri sérüléseket szenvedett, de az állapota stabil. Orvosai később sajtótájékoztatón azt mondták, hogy Warmbier kiterjedt agykárosodást szenvedett, és most semmi jelét nem találták botulizmusnak (ami az idegrendszert károsítva lebéníthatja a légzési- és mozgatóizmokat), amiről az észak-koreaiak beszéltek, írja a CNN. Állapotát leginkább éberkómának írták le, nem reagált, ha beszéltek hozzá, és semmilyen mozdulatot sem tett.
Nem akartak találgatni, hogy mi okozhatta a sérüléseit, és arról sem kaptak információt, milyen kezelést kapott Észak-Koreában. Az észak-koreaiaktól kapott legelső felvételek az agyáról tavaly áprilisiak, a sérülés valószínűleg az azt megelőző hetekben keletkezhetett. Annyit hozzátettek, hogy ilyen károsodás akkor fordul elő, ha egy ideig nem jut elég vér az agyba. Egyelőre nem beszéltek arról, mik Warmbier kilátásai.
Warmbier szülei is a nyilvánosság elé álltak, apja többek között azt mondta, nem hiszi el az észak-koreaiak magyarázatát, hogy fia botulizmustól és egy altatótól esett kómába már több mint egy éve.
De még ha el is hinnénk a magyarázatukat, nincs mentség arra, hogy titokban tartották az állapotát, és nem kaphatta meg a megfelelő kezelést
– mondta.
Fred Warmbier azt mondta, hogy egyszerre éreznek megkönnyebbülést, hogy fiuk hazatérhetett, de dühöt is, amiért ilyen brutálisan bántak vele Észak-Koreában. A férfi azt mondta, hogy letartóztatása után egy ideig még leveleztek fiukkal, de aztán megszakadtak a kapcsolatok. Nem bírálták Phenjant, nehogy a fiuknak ártsanak ezzel, de 15 hónapon keresztül semmit sem hallottak róla, és csak egy hete tudták meg, hogy az észak-koreai vezetés állítása szerint már több mint egy éve kómában van.
Azt is elmondta, hogy Rex Tillerson amerikai külügyminiszter mellett Donald Trump elnök is felhívta őket, hogy együttérzését fejezze ki.
Észak-Korea csütörtökön egy rövid közleményben csak annyival kommentálta az eseményeket, hogy humanitárius alapon döntöttek Warmbier szabadon engedéséről.
Warmbiert még tavaly január 2-án vették őrizetbe a phenjani reptéren, miután öt napot töltött turistaként Phenjanban, és az észak-koreai hatóságok szerint szállodájának egy lezárt, csak észak-koreaiaknak látogatható részéről megpróbált ellopni egy propagandaplakátot. Egyórás tárgyalásán bizonyítékként mutatták be az ujjlenyomatát, és a hotel kameráinak felvételeit is, és azzal vádolták, hogy egy amerikai gyülekezet, egy titkos egyetemi társaság, és akár magának a CIA-nak a bátorítására próbálta megbontani az észak-koreai társadalom egységét. Tette az észak-koreai törvények alapján ellenséges tevékenységnek minősült, és 15 év kényszermunkára ítélték.
Warmbier a pere után egy videón, szakértők szerint minden bizonnyal kényszerítés hatására arról beszélt, hogy mennyire jól bánnak vele, a lefolytatott eljárást pedig tisztességesnek ítélte meg. Az amerikai kormány elítélte az egyetemista őrizetbe vételét, és azzal vádolta Észak-Koreát, hogy taktikai okokból vesz őrizetbe amerikaiakat. Warmbier elfogásának körülményeihez hozzátartozik, hogy a tavalyi újévi beszédében Kim Dzsongun kemény válaszlépéseket ígért, ha provokálják őket, öt nappal később pedig végrehajtották a negyedik nukleáris próbarobbantásukat.
A tárgyalását követő videó óta nem lehetett hallani Warmbierről, akinek szülei azonban idén májusban interjút adtak a CNN-nek, és ezzel is próbálták felhívni a figyelmet fiuk helyzetére. Fred Warmbier Barack Obama kormányát is áttételesen kritizálta, amiért nem tudták elérni fiuk szabadon engedését. Mint mondta, azt kérték tőlük, hogy ne nagyon nyilatkozzanak, amíg a diplomaták mindent megtesznek, és nem is bírálták Phenjant, nehogy a fiuknak ártsanak ezzel. Ennek azonban szerinte nem lett eredménye, ezért döntöttek az interjú mellett.
A háttérben az elmúlt hónapokban folyamatosak lehettek az egyeztetések Warmbier, és más elfogott amerikai állampolgárok elengedéséről, és az amerikai külügyminisztérium első körben azt próbálta elérni, hogy a phenjani svéd nagykövetség munkatársai találkozhassanak a foglyokkal, akikről perük után nagyrészt semmit sem lehetett tudni. Miután az Egyesült Államok és Észak-Korea között nincs formális diplomáciai kapcsolat, a svéd nagykövetség szokott közvetíteni a két ország között.
A CBS szerint azután indultak be az események, hogy az amerikai külügyminisztérium észak-koreai ügyekért felelős különmegbízottja, Joseph Yun májusban találkozott Oslóban magas rangú észak-koreai diplomatákkal, és abba is beleegyeztek az északiak, hogy a svéd nagykövetség felkereshesse a négy amerikai rabot. Nem sokkal később Pak észak-koreai ENSZ-nagykövet sürgős találkozón tárgyalt Yunnal, akinek június 6-án azt állította, hogy Warmbiernél lényegében már tavaly márciusi tárgyalása után nem sokkal botulizmus alakult ki, majd egy altatót kapott, ami után kómába esett, és állapota azóta sem javult.
Yun értesítette a helyzetről Rex Tillerson amerikai külügyminisztert, aki pedig Donald Trump elnököt, aztán utasította a diplomatát, hogy humanitárius szempontokra hivatkozva érje el Warmbier szabadon engedését. Az amerikai delegáció hétfőn érkezett meg Phenjanba, és kedden már haza is engedték Warmbiert, akit több orvos is kísért a repülőút alatt. A Washington Post szerint a cincinnati reptéren készült képeken látszott, hogy a hordágyon fekvő Warmbiert leborotvált fejjel, becsövezve szállították le a gépről.
Rex Tillerson külügyminiszter hivatalosan annyit mondott, hogy Trump utasítására érte el a külügyminisztérium Warmbier szabadon engedését, és tovább tárgyalnak a még mindig fogva tartott további három amerikai állampolgár érdekében. Egy külügyminiszteri forrás viszont azt mondta a CNN-nek, hogy az amerikai kormánynak is vannak kétségei azzal kapcsolatban, hogy mi történt Warmbierrel. „Egyelőre csak annyit tudunk, amit elmondtak nekünk. Ez az események észak-koreai verziója" – mondta egy tisztviselő, aki szerint most arra várnak, hogy az orvosok mondjanak szakvéleményt a fiatal állapotáról. Ehhez hozzátartozik, hogy a New York Times egy amerikai hírszerzőre hivatkozva azt írta, hogy tudomásuk szerint Warmbiert durván összeverhették.
Warmbier szülei a hét elején azt mondták, elmondhatatlanul örülnek, hogy fiuk végre olyan emberek között lesz, akik szeretik, de arról is beszéltek, hogy szeretnék, ha a világ értesülne arról, hogy mit tett velük az észak-koreai rezsim. Államuk szenátora, Rob Portman arról beszélt, hogy már kezdettől el kellett volna engedni Warmbiert, és az egész ügy mutatja, mennyire semmibe veszik Észak-Koreában az alapvető emberi jogokat, és az emberi méltóságot.
Bill Richardson volt új-mexikói kormányzó Center for Global Engagement szervezete is próbált közvetíteni az ügyben, és a politikus szerint Észak-Koreának mindenképpen magyarázatot kell adnia arra, hogy miért esett Warmbier kómába, és azt sem zárta ki a Time-nak, hogy az észak-koreaiak a genfi emberi jogi egyezményt is megsérthették. Az egész ügyben még sok a kérdőjel, az sem érthető például, miért nem árulták el korábban, hogy a férfi milyen állapotban van.
Warmbier pont ugyanazon a napon hagyta el Észak-Koreát, amikor Dennis Rodman megérkezett, de a külügyminisztérium tagadta, hogy az egyetemista szabadon engedésének bármi köze lenne a volt NBA-s kosaras ötnapos látogatásához. Azt mondták, hogy nem egyeztetnek Rodmannel, és nem az ő nevükben jár ott. Rodman korábban már négyszer járt Phenjanban, és életreszóló barátjának nevezte Kim Dzsongun észak-koreai diktátort, akivel kosárlabdagálát is végignéztek. Rodman a korábbi látogatásait egyfajta informális kosárlabda-diplomáciának állította be, aminek az lenne az alapja, hogy a sportokkal próbálnák áthidalni a megosztottságot.
Rodman annyit árult el, hogy az utazásának célja a sportok népszerűsítése az elszigetelt országban, és az ABC szerint nem tervezi felhozni az amerikaiak ügyét, amíg Phenjanban van. Rodman arról beszélt, hogy valami nagyon pozitívat akar véghezvinni, és biztos benne, hogy Trump örül neki, hogy Phenjanba érkezett. Mielőtt még a politika közelébe került volna, Trump méltatta Rodman egyik 2013-as látogatását Észak-Koreába, viszont akkor jóval kevésbé voltak feszültek a kapcsolatok, mint most.
Egyelőre Rodman nem keltett túl nagy feltűnést, csütörtökön Trump Az üzletkötés művészete című könyvét adta ajándékba az észak-koreai sportminiszternek, aki majd átadja Kim Dzsongunnak. Ezen kívül pedig találkozott észak-koreai kosárlabdázókkal, és olimpikonokkal.
Warmbier szabadon engedésével még három amerikai maradt észak-koreai fogságban. Az elmúlt években, évtizedekben az erődemonstrációk és a felfokozott retorika mellett az északi rezsim rendszeresen visszatérő taktikája volt az is, hogy amerikai (legtöbbször kettős) állampolgárok őrizetbe vételével próbáljanak kizsarolni valamilyen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, valamint biztosítékként is tekintenek rájuk.
Évente ötezer nyugati érkezik turistaként Észak-Koreába, ahol aztán szigorúan korlátozzák, és nyomon követik a mozgásukat. A turizmusból évi 43,6 millió dollár folyik be Phenjannak, ami fontos bevételi forrás a nemzetközi szankciókkal sújtott rezsimnek. Az amerikai külügyminisztérium nem ajánlja, hogy állampolgáraik Észak-Koreába utazzanak. Az elfogott amerikaiaknak viszont csak egy része volt turistaként az országban, legutóbb éppen két tanárt vettek őrizetbe az észak-koreaiak.
Az amerikai állampolgárokat egyébként nagyon gyakran a phenjani reptéren, távozás előtt fogják el, ahogy történt az április végén az Észak-Koreában vendégoktatóként járó Kim Szangdokkal, akit felforgató tevékenységgel vádoltak. A Phenjani Műszaki és Tudományegyetem munkatársával, a május elején elfogott Kim Hakszonggal szemben is ellenséges tevékenység volt a vád. Egy amerikai-koreai kettős állampolgár lelkészt, Kim Dongcsult pedig 2015 óta tartanak fogva kémkedés vádjával.
Az elfogott amerikaiakat általában propagandacélokra is használják, a tárgyalásuk mellett akkor kerülnek még elő, amikor nyilvános sajtótájékoztatón – feltehetően nyomásra – megvallják bűneiket, vagy rettentő irányított mederben interjút adnak külföldi médiumoknak. Általában sok évnyi kényszermunkatáborra ítélik őket, ami alatt a háttérben már megindulnak valamiféle egyeztetések a szabadon engedésükről a svéd nagykövetség közvetítésével.
Észak-Korea korábban főként akkor engedett ilyen ügyekben, ha magas rangú amerikai tisztviselők személyesen jártak közben a foglyok szabadon engedéséért. Korábban járt már közvetítőként Phenjanban Jimmy Carter volt elnök, és Bill Clinton is 2009-ben, már sok évvel az elnöki ciklusa lejárta után. Legutóbb 2014-ben sikerült elérnie az amerikaiaknak az összes elfogott állampolgáruk szabadon engedését: novemberben James Clapper nemzeti hírszerzési igazgató az észak-koreai fővárosba utazott, ahonnan két amerikai állampolgárt is hazavitt.
Kenneth Bae amerikai-dél-koreai kettős állampolgárt 2012-ben tartóztatták le, a misszionárius a diktatúra szerint meg akarta dönteni az ottani rendszert, amiért 15 év kényszermunkát kapott. Matthew Millert pedig 2014-ben fogták el, és ítélték hat év kényszermunkára, miután Phenjanba érve nyilvánosan széttépte turistavízumát, és azt kiabálta, hogy politikai menedékjogot kér. Egy harmadik amerikait, Jeffrey Fowle-t azért tartották fogva, mert egy helyi klubban hagyott egy Bibliát (Észak-Koreában a vallási jelképek is szigorúan tiltottak). Őt már Clapper érkezése előtte hazaengedték.
Bae azóta könyvet is írt fogvatartásának körülményeiről. A BBC szerint ebből az is kiderül, hogyan próbálták megtörni mentálisan, miközben az első hónapban minden nap reggel nyolctól este tízig-tizenegyig vallatták. Az egyik vallatója folyamatosan olyanokat vágott a fejéhez, hogy senkinek sem fontos, és még 15 évig a fogságukban marad. Bae szerint ilyen nyomás mellett több száz oldalnyi vallomást kényszerítettek ki belőle. Viszont az első hónap után már megengedték neki, hogy elolvasson otthonról kapott emaileket, és leveleket.
Egyébként rá is az a sors várt, mint más, idővel kiszabaduló külföldi foglyokra: gödröket kellett ásnia, követ törnie, szenet lapátolnia. A misszionárius szerint a napirendje egyszerűen nézett ki: reggel hatkor keltették, kapott reggelit, imádkozott, aztán pedig nyolctól este hatig jött a kényszermunka. Viszont amerikaiként saját cellája, ágya és vécéje volt, ami Bae szerint összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket jelentett, mint ami a munkatáborokba kerülő észak-koreaiakra várt.
Őt ugyan nem kínozták, vagy verték meg, de a kétéves fogvatartása alatt 27 kilót fogyott, és tönkrement az egészsége. Súlyosbodott korábbi cukorbetegsége, magas vérnyomás, veseproblémák alakultak ki nála, ezért rendszeresen orvosi kezelésre járt. Szerinte az észak-koreaiak aggódtak, hogy nehogy meghaljon, aminek komoly diplomáciai vetületei is lehettek volna. Bae úgy gondolja, hogy az egészségi állapota is szerepet játszhatott szabadon engedésében, ahogy a BBC szerint most ugyanúgy számíthatott Warmbier esetében is.
Heather Nauert külügyi szóvivő szerint még túl korai arról beszélni, hogy Warmbier elengedése hogyan hat az éppen a szokásosnál is feszültebb amerikai-észak-koreai kapcsolatokra, és az sem derült ki, hogy milyen további lépéseket terveznek.
Észak-Koreai 16 rakétát lőtt ki idén eddig 10 teszt alatt, és minden egyes sikeres, de valójában a külföldön sikertelennek minősített rakétateszttel is közelebb kerül a céljához, az amerikai nyugati partot is elérő interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztéséhez. Trump közben korábban nem látott mértékű amerikai erőt vonultatott fel a Koreai-félszigetnél, ahova már három repülőgép-hordozót, és több atom-tengeralattjárót is odaküldött, de adott esetben a tárgyalásokat sem zárta ki. A Dél-Koreát, Kínát és Oroszországot is érintő bonyolult helyzetről részletesen itt írtunk.