Négy szabályosan kivégzett ember egy félreeső erdei úton a Francia-Alpokban. Az egészet csodával határos módon túlélő két kislány. Egy antik, utoljára 70 évvel ezelőtt gyártott gyilkos fegyver. Öt évvel a chevaline-i mészárlás után sem világos, miért kellett egy kempingező családnak és egy francia kerékpárosnak meghalnia, és ki, vagy kik követhették el a gyilkosságokat.
2012. szeptember 5-én délután William Brett Marton, a brit légierő egyik leszerelt pilótája kerékpárjával éppen egy ritkán használt hegyi, erdős úton ment, amikor egy parkolónak kialakított pihenő részhez érve megdöbbentő látvány tárult a szeme elé. Egy fején és vállán megsérült kislány botorkált felé, majd néhány méterre tőle összeesett. A férfi elsőre azt hitte, hogy valamilyen baleset történt, azonban közelebb érve már látta, hogy nem ez a helyzet.
Egy bordó BMW kombi motorja még járt, az elhelyezkedéséből úgy tűnt, hogy a sofőrje megpróbált volna elmenekülni a helyszínről. Az autó mellett egy kerékpáros több lőtt sebbel feküdt a földön. A brit férfi a közelbe érve látta, hogy a kocsi sofőrjének a fején és a felsőtestén is lőtt sebek voltak, ahogyan az autóban ülő két nőt is agyonlőttek.
A brit férfi gyorsan leállította a kocsi motorját, a kislányt biztos pozícióba fektette, majd segítséget hívott. A rendőrök gyorsan kiérkeztek, és megkezdték a nyomok rögzítését, de csak nyolc órával később, este 11-kor vették észre az autóban a másik túlélőt, az anyja szoknyája alatt végig egy mukkanás nélkül, sértetlenül megbújó második, négyéves kislányt.
Hamar azonosították az áldozatokat. Az iraki származású, az Egyesült Királyságban élő Saad al-Hilli, a felesége Iqbal, és a nő anyja halt meg a kocsiban. Két lányuk, a hétéves Zainab és a négyéves Zeena túlélte a támadást, de az idősebbik lányt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A család már harmadik éve kempingezett az Annecy-tó közelében. Egy hétre érkeztek, szeptember 7-én tértek volna vissza Nagy-Britanniába.
A kerékpáros egy Sylvain Mollier nevű francia férfi volt, aki a közelben lakott, és a nyomozás elején azt feltételezték róla, hogy csak rosszkor volt rossz helyen, azért végzett vele is az elsősorban a családot megtámadó gyilkos. Az áldozatokon kívül két ember DNS-e volt még a helyszínen, az egyiket az autóban, a másikat a lökhárítón fedezték fel. Ezeket egyébként átfuttatták minden létező bűnügyi adatbázison, de nem találtak egyezést.
Már az első elemzések is azt mutatták, hogy mindegyik áldozatot legalább egyszer fejbe lőtték. Saad al-Hillit összesen öt, a francia kerékpárost hét lövés érte. Ez a kivégzés-szerű gyilkosság profi elkövetőre utalt.
A két kislány ugyan életben maradt, de feltehetően nem azért, mert a támadónak erkölcsi aggályai lettek volna. A kisebbiket egész egyszerűen nem találta meg, míg a hétéves lány valószínűleg annak köszönheti az életét, hogy kifogyott a gyilkos a töltényekből, vagy beragadt a fegyvere. Zainab vállát meglőtte, utána pedig a fegyver markolatával leütötte a lányt.
A lány fején talált kis maradványokból állapították meg, hogy egy olyan antik félautomata pisztollyal gyilkolt a tettes, amit főként a svájci hadsereg használt a XX. század elején, de a francia csendőröknél is bevezették egy ideig. A 7.65 mm-es Luger P06-ost 1909 és 1947 között gyártották. Azt is megállapították, hogy a gyilkosnak kétszer is újra kellett töltenie. A vizsgálatok megerősítették, hogy az áldozatokat ugyanazzal a fegyverrel ölték meg. Az viszont továbbra is rejtély, hogy kit lőtt le először, pedig ez sem lenne mellékes a történtek tisztázásához.
Franciaországban nagyszabású vizsgálat indult, és Nagy-Britanniában is több házkutatást tartottak. A rendőrök értelemszerűen kihallgatták az életben maradt két szemtanút, a két kislányt, akik azonban nem tudtak sokat segíteni a tettes felkutatásában. A kisebbik lány búvóhelyéről semmit sem látott, míg az idősebbik lényegében arról beszélt, hogy „egyetlen gonosz" volt. Szemtanúk elmondásából azt is tudni lehetett, hogy Saad al-Hilli élénk vitába keveredett egy 30-40 év közötti férfival a gyilkosság előtti este.
Rögtön a nyomozás középpontjába került a családi szál, miután Saad és bátyja, Zaid között megromlott a viszony a gyilkosságot megelőző években. Miután apjuk 2011-ben meghalt, a két testvér torzsalkodása elfajult a több százmillió forintot érő örökség miatt, és már nem is nagyon beszéltek egymással. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy Saad egyáltalán nem bízik meg a bátyjában: rögzítette a telefonbeszélgetéseiket, biztonsági másolatokat készített fontos dokumentumokról, és egy olyan nyomkövetőt is felrakott a telefonjára, amivel be lehetne mérni, ha esetleg elrabolnák.
A gyanú erősen Zaidra terelődött: noha Nagy-Britanniában volt azon a napon, a rendőrök nem zárták ki, hogy ő állt öccse meggyilkolásának hátterében. 2013. júniusában hivatalosan is őrizetbe vették, de végül bizonyítékok hiányában elengedték, és a rendőrség szerint kellően alaposan végigjárták ezt a szálat.
A férfi utólag azt mondta, mindenféle szemetet a fejére olvastak a rendőrök, de ő nem aggódott, mert nem volt titkolnivalója. A férfi idén májusban fakadt ki, amiért szerinte semmilyen előrelépést sem sikerült elérni az ügyben. Azt mondta, nem bízik a fals nyomokon elinduló francia rendőrségben, sem az ügyészségben, ezért egy brit felsőbíróságnak kellene újranyitnia az ügyet.
A családi szál mellett a nyomozók a helyszínre elsőként érkező kerékpáros elmondásaira tudtak alapozni. A brit férfi azt mondta, hogy egy másik kerékpáros – feltehetően a később agyonlőtt Mollier –, egy terepjáró, és egy motoros előzte meg út közben. Különösen utóbbi keltette fel a nyomozók érdeklődését, miután két rendőr egy közeli úton pont aznap állított meg egy motorost, aki olyan részen járt, ahova járművel tilos volt behajtani.
Elindultak a fantomkép alapján, és volt egy pont, amikor azt hitték, megtalálták a gyanúsítottat. Egy nyugalmazott rendőr hasonlított a fantomképre, ott élt a közelben, és ráadásul még régi fegyvereket is gyűjtött. Csakhogy a DNS-e nem egyezett a helyszínen találtakkal, és végül bizonyítékok hiányában elengedték. A férfi később azzal vádolta a nyomozókat, hogy tönkretették az életét, és még François Hollande köztársasági elnöknek is levelet írt az ügyben.
Négyezer mobiltelefon cellainformációinak elemzésével 2015-ben végül megtalálták az igazi motorost, akit a mellékúton igazoltattak aznap. Azonban a vizsgálóbíró minden bizonyítékot és részletet mérlegelve végül róla is megállapította, hogy nincs köze a gyilkosságokhoz.
Feltérképezték al-Hilliék munkahelyi hátterét is. Saad al-Hilli repüléstechnikai mérnökként dolgozott. Beszállító volt Surreyben egy szatellitekkel foglalkozó cégnél, volt saját informatikai cége és repülők tervezésében is segédkezett. Nem zárták ki, hogy akár ipari kémkedésnek, vagy terroristasejteknek is köze lehetett a gyilkossághoz. Azonban később úgy ítélték meg, hogy a férfi nem fért hozzá olyan információkhoz, amik indokolhatták volna a gyilkosságokat.
Brit bulvárlapokban az is felmerült, hogy esetleg valamelyik külföldi titkos szolgálat, vagy iraki, Szaddám Huszeinhez köthető ügynök volt az elkövető, ezekre azonban nem volt bizonyíték. Kiderült, hogy Saad apjának, Kadimnak a testvérét elrabolta és megkínozta Szaddám Huszein titkos rendőrsége, ezután menekült a férfi családjával együtt Angliába. A Le Figaro szerint még 2014 közepén őrizetbe vettek egy 35 éves iraki férfit, akiről azt feltételezték, hogy irakiak megölésére bérelték fel. Azonban semmi ilyet nem tudtak rábizonyítani, kiderült, hogy nem volt Franciaországban a gyilkosság napján, és semmilyen kapcsolatot nem tudtak felmutatni közte és az al-Hilli család között.
Volt egy elég furcsa egybeesés is, ami csak két évvel a gyilkosságok után derült ki. A meggyilkolt feleség, Iqbal al-Hilli családja előtt is eltitkolta, hogy 1999-ben az Egyesült Államokban hozzáment egy idősebb férfihoz, akitől aztán viharos gyorsasággal el is vált. A volt férjről kiderült, hogy pont 2012. szeptember 5-én halt meg, összeesett az utcán, a halál okaként szívinfarktust állapítottak meg. A rendőrség viszont végül nem talált semmilyen kapcsolatot a két eset között.
Saad bátyja a sehova sem vezető nyomokat látva többször is azt állította, hogy a valódi célpont nem az öccse és családja, hanem a francia kerékpáros lehetett. Valójában már kezdettől voltak olyan feltételezések, hogy az al-Hilli család keveredett véletlenül a leszámolás helyszínére, nem pedig fordítva, ahogy a rendőrség először feltételezte.
A 45 éves Sylvain Mollier-ről kiderítették, hogy korábban egy olyan cégben dolgozott, ahol atomerőművekhez gyártottak fűtőelemeket. Hamarosan azonban az is tisztázódott, hogy csak heggesztőmunkás volt, és semmilyen fontos területre nem volt belépési joga. A bulvárlapok arról is találgattak, hogy esetleg Mollier Saad al-Hillivel együtt tervezett valamilyen akciót, de semmilyen kapcsolatot nem találtak a két férfi között.
Mollier elvált, két gyereke korábbi feleségével élt, míg új barátnőjével éppen a gyilkosságok előtt született meg a kislányuk. A nő pont hívta telefonon, miközben a férfi a kerékpáron ült, de azt válaszolta neki, hogy előbb fel akar érni az emelkedőre, majd utána visszahívja. Ez azonban már nem történt meg. Mindenesetre ismerősei szerint korábban nem járt azon az erdei úton, ahol a gyilkosság történt, habár a környéken lakott.
Újabb találgatásokra adott okot, amikor néhány éve képbe került egy Patrice Menegaldo nevű volt idegenlégiós, aki évekig viharos kapcsolatban volt Mollier húgával. Először azért hallgatták ki, mert megkeresték az összes olyan embert a család ismerősei közül, akik értettek a fegyverekhez. Nem kezelték gyanúsítottként, ennek ellenére a férfi 2015-ben elkövetett öngyilkossága után egy olyan búcsúlevelet hagyott hátra, amiben arra utalt, hogy nem bírta elviselni, hogy szerinte vádlottként tekintettek rá. Azonban az ő DNS-e sem egyezett a helyszínen talált mintákkal.
Végül egyik szál sem vezetett biztos eredményre, és annyi kérdőjel maradt továbbra is az egész ügy körül, hogy azt sem zárták ki, hogy valójában mind al-Hilliék, mind Mollier csak rosszkor volt rossz helyen, és egy őrült véletlenszerű támadásáról volt szó. Francia lapokban többen azt is pedzegették, hogy a kocsiban a második kislányt csak nyolc óra múltán megtaláló francia rendőrség több hibát is elkövetett, például a bűnügyi helyszínt csak néhány napig zárták le, és a DNS-mintákat is csak később fedezték fel. A francia ügyészség szerint azonban minden felmerülő nyomot megfelelően végigjártak, több mint ezer embert hallgattak meg, hárman őrizetbe is kerültek egy időre.
Az egész felderítésének esélye mindenesetre egyre inkább csökken: a gyilkosságra ráállított rendőrök és csendőrök létszámát öt év alatt 80-ról nagyjából 20-ra csökkentették, és a médiában sokat nyilatkozó Eric Maillaud francia ügyészt is másra osztották be a sorozatos fals nyomok után. Véronique Denizot vette át Maillaud helyét 2016 szeptemberében, és a Le Figarónak nyilatkozva nem nagyon próbált köntörfalazni: „Úgy érezzük, hogy nem nagyon haladunk ezzel a nyomozással."
A francia hatóságok azért nem adták fel, és nem hajlandóak hivatalosan megoldatlan ügynek minősíteni a chevaline-i gyilkosságokat. Továbbra is keresik például azt a terepjárót és a benne ülőket, amit a brit férfi látott, ahogy próbálják felkutatni az összes olyan embert, akinek a tulajdonában Luger P06 lehetett akkoriban. A 20minutes.fr-nek a nyomozás állására rálátó forrás azt mondta, hogy elsősorban az érintett francia régióban és Svájcban vizsgálódnak.
Most semmi biztosíték nincs rá, hogy egyszer megoldjuk a chevaline-i gyilkosságot. De hinnünk kell benne, hogy így lesz
– mondta Denizot, aki szerint bármikor előkerülhet egy másik ügyben végzett házkutatás alatt is a gyilkos fegyver, vagy pedig egy olyan tanú, aki segít új irányba elindítani a nyomozást.