Hillary Clinton volt demokrata elnökjelölt új, What happened (Mi történt) című könyvében írta le meglátásait a tavalyi elnökválasztási kampányról, és arra is kitért, szerinte mi vezethetett a vereségéhez Donald Trump ellen.
Ez lesz Clinton eddigi harmadik könyve, ami csak jövő kedden jelenik meg, de a CNN már előre szerzett egy példányt egy floridai könyvkereskedéstől. A CNN szerint a hangvétel a harciastól a békülekényig váltakozik a 494 oldalas könyvben.
Clinton a könyvében hosszasan elemzi a kampányt. Állítása szerint veresége után hónapokat töltött különböző tanulmányok, beszámolók és cikkek átolvasásával. „Azt hiszem, nem mértem fel, milyen hamar változott meg a környezet" – írta. Úgy gondolja, hogy ő egy hagyományos elnökjelölti kampányt folytatott, gondosan kidolgozott elképzelésekkel, és alkuk árán megkötött szövetségekkel, miközben
Trump egy reality show-t csinált, ami szakszerűen és megállás nélkül szította az amerikaiak dühét és ellenérzéseit.
A volt demokrata elnökjelölt egy sor magyarázattal szolgál arra, hogy mi történt a kampány alatt, és a saját meglátása szerint miért veszített. Egyes folyamatok szerinte rajta kívül álltak, de van, amiben nem tagadja, hogy hibázott. „Okolhatjátok az adatokat, az üzenetet, bármit – de én voltam a jelölt. Ez az én kampányom volt, az én döntéseim" – írta. A könyvben elismeri, hogy rosszul nézett ki, hogy fizetett beszédeket adott Wall Street-i bankoknak a válság után. A külügyminiszterként magánszerveren folytatott levelezését pedig újból ostobaságnak nevezte.
Viszont miközben elismeri, hogy egy sor tényező, köztük a saját hibái is gondot okoztak, az utolsó hetet tartja igazán vízválasztónak. „Comey levele mindent felforgatott" – írta. A bírálatból pedig jócskán kijut James Comey-nak, a „meggondolatlan FBI-igazgatónak", aki 11 nappal a választás előtt bejelentette, hogy újranyitották a vizsgálatot a külügyminiszterként magánszerveren folytatott levelezésének ügyében. Azonban rajta kívül is kitér azokra, akik kétségbe vonták a kampányát, mint Joe Biden alelnök, vagy előválasztási riválisa, Bernie Sanders vermonti szenátor, aki Clinton szerint szintén felelős a történtekért.
A könyv közepén Clinton részletesen ír Oroszország beavatkozásáról a választásokba, nyíltan azon tűnödve, hogy vajon megváltoztatta volna-e a helyzetet, ha Barack Obama keményebben reagál nyilvánosan. Azt pedig sajnálja, hogy nem nézhet szembe elnökként Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Azt írta, meg akarta mutatni Putyinnak, hogy hiábavalóak az erőfeszítései a választás befolyásolására és egy neki kedvező báb beültetésére a Fehér Házba.
Azt is ostorozza, ahogy a média az emailügyét kezelte, a New York Timest pedig külön is kiemelte. Azt sem érti, hogy first ladyként, szenátorként és külügyminiszterként, valamint kétszeres elnökjelöltként végzett munkája ellenére miért volt rossz a megítélése. „Miért irányul felém ekkora düh? Komolyan kérdezem, mert elképzelésem sincs" – teszi fel a kérdést, mielőtt arra jut, hogy:
Szerintem részben azért, mert nő vagyok.
Clinton részletesen leírja az elnökválasztási kampány utolsó 24 óráját. Az eufórikus, katarzisszerű kampányzárótól, a választási eredményekkel együtt érkező bizonytalanságig és végül a bukás pillanatáig.
A körülötte lévőkről is nyíltan ír, elmeséli, hogyan ölelte át Barack Obama a kampány utolsó napján, és súgta a fülébe, hogy
Menni fog. Nagyon büszke vagyok rád.
A választás napján férje szivarról szivarra gyújtott az idegességtől, Hillary pedig ledőlt egy rövid alvásra. Amikor felébredt, látta, hogy megfagyott körülötte a levegő. Akkor érkeztek meg az első eredmények.
A sokkszerű eredmény után Obama bíztatta, hogy minél előbb hívja fel telefonon Donald Trumpot. „Kétséget kizáróan az életem egyik legfurcsább eseménye volt az a hívás" – írja. „Gratuláltam Trumpnak, és felajánlottam, hogy mindent megteszek, hogy zavartalan legyen az átmenet" – írja. „Mindez furcsán szokványosan zajlott, mint amikor felhívod a szomszédot, hogy sajnos nem tudsz elmenni a grillpartyra" – írta, hozzátéve, hogy az egész nagyon rövid volt, de alig bírt megszólalni az egész sokkhatástól.
A könyvben a magánéleti vonal is hosszasan előkerül, közte a kapcsolata az anyjával, a lányával, Chelsea-vel, és persze főként férjével, Bill Clinton exelnökkel. A házasságukról azt írta, hogy sokkal több boldog napjuk volt együtt, mint bosszankodással teli.
Mivel nincs Hillary Clinton memoár Bill Clinton és a Lewinsky-botrány nélkül, ezt a kérdést sem kerüli ki a könyv. Hillary elmeséli, hogy a legelkeseredettebb, legfájdalmasabb pillanatokban mindig feltette magának a kérdést, hogy még mindig szereti-e a férjét és együtt tud-e maradni vele úgy, hogy közben nem válik teljesen más emberré. „A válaszom erre mindig az igen volt" – szögezi le. Ezzel is próbálja cáfolni azokat a 2016-os kampány alatt újból előkerült vádakat, hogy ez csak egy politikai látszatházasság már.
A jövővel kapcsolatban bizakodóan ír, a hatalmas elnökjelölti bukás ellenére sem akar visszavonulni a közélettől:
Rengetegen kívánták, hogy tűnjek el. De még mindig itt vagyok.