Ma várható ítélet a kvótaperben, amelyet Magyarország és Szlovákia indított az Európai Tanács 2015. szeptemberi, 120 ezer menedékkérő áthelyezéséről szóló határozata ellen. 2015 júniusában naponta több ezer migráns érkezett az olasz és görög partokra. Ekkor az uniós országok kormányainak vezetői úgy döntöttek, hogy két év alatt 40 ezer, „nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személyt” ideiglenesen áttelepítenek Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. Leszögezték, hogy „e célból valamennyi tagállam konszenzus útján július végéig megállapodik ezeknek a személyeknek az elosztásáról”.

Ahogy arról az Eurológus korábban részletesen beszámolt, a belügyminiszterek ezt formába is öntötték szeptember 14-én. Ekkor úgy volt, hogy minden ország annyi embert vállalt a negyvenezerből, amennyit szeretett volna. Magyarország nem tett felajánlást. Egy héttel később, szeptember 22-én a belügyminiszterek Tanácsa eldöntötte, hogy 120 ezer emberrel kibővítik ezt a keretet, és kötelezően megszabják, hogy melyik országnak hány menedékkérőt kell átvállalnia. Ez lett a „kvóta”: Magyarországnak 1294 menedékkérelmet kellett volna elbírálnia a görögök és az olaszok helyett.

Kötelező vagy önkéntes?

Ez utóbbi döntésen akadt ki a szlovák és a magyar vezetés. A szlovákok szerint a Tanács ezzel túllépett a hatáskörén, a kormányfők júniusi iránymutatásában ugyanis nem volt szó kötelező kvótákról, mégis bevezették őket. A Tanács döntését a németek azzal védték meg, hogy szó sincs kötelező érvényű döntésről, ezek csak iránymutatások, de ha kötelezőek is lennének, akkor sem mond nekik ellent a művelet, hiszen a megállapodásban csak az szerepel, hogy a menekültválság kezelésére „kiegyensúlyozott és földrajzi szempontból átfogó megközelítésre van szükség, amely a szolidaritáson és a felelősségvállaláson alapul”. Ebbe aztán mindenki azt látott bele, amit csak akart: van, aki azt, hogy kötelező, más meg azt, hogy önkéntes.

Magyarország azt állította, hogy igenis kötelező ez a döntés. Ezt a magyar vezetés azzal indokolja, hogy az állam- és kormányfők testülete ugyan tényleg nem jogalkotó intézmény, de az uniós alapszerződés olyan szerepet szánt neki, amely mégis a többi intézmény fölé emeli. Azaz van következménye a döntéseinek.

A magyarok azt is kifogásolták, hogy az Európai Parlamentnek csak az illetékes szakbizottságával vette föl a Tanács a kapcsolatot, az Európai Bizottságnak pedig nem hagytak elég időt, hogy megtárgyalja és módosítsa a javaslatát, ami alapján elindult a 120 ezer ember kötelező áttelepítése. Még így is lett volna lehetőség rá, hogy jogszerű legyen az eljárás, de csak akkor, ha minden miniszter jóváhagyja a döntést. Csakhogy Magyarország, Szlovákia, Csehország és Románia is ellene szavazott. 

A keresetben egyébként a magyar kormány tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérték a tanácsi határozat, vagy legalábbis azon rész megsemmisítését, amelynek értelmében Magyarországnak mindössze 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból, 306-ot pedig Olaszországból.

Nem túl jó előjelek

A perben a bíróság tizenöt fős nagytanácsa fog dönteni, egyszerű többséggel. A tanácsnak nincsen sem magyar, sem szlovák tagja. Rossz hír a kormánynak, hogy júliusban Yves Bot francia főtanácsnok azt javasolta, hogy a testület ítéletében utasítsa el Magyarország és Szlovákia keresetét a menedékkérők ideiglenes áthelyezésre vonatkozóan. Szerinte a felperesek beadványaiban szereplő jogi érvek nem állják meg a helyüket. A főtanácsnoki vélemény ugyan nem köti a bírákat, de a testület általában az indítvánnyal megegyezően szokott ítélni. 

Úgy tűnik, a magyar kormány sem túl bizakodó. Rogán Antal nemrég azt mondta: sok elvárása nincs a kvótaperrel kapcsolatban, mert úgy érzi, az Európai Bíróság nem jogi, hanem politikai döntést fog hozni, „hiszen óriási politikai nyomás nehezedik” rá. Vannak olyan vélemények, hogy Orbán Viktor a határvédelmi költségek felének megtérítését azért kérte az Európai Bizottságtól, mert a kormány számít arra, hogy elbukja a kvótapert. Ezt lényegében Rogán el is ismerte, amikor azt mondta: ha ott (mármint a bíróságon) számon kérik Magyarországon a szolidaritást, akkor „nekünk is ki kell mondani: a szolidaritásnak van az a fajtája, amikor egy tagállam védelmezi az összes többit”.

Borítókép: menekültek próbálják gyalog elhagyni Magyarországot 2015 szeptemberében. Fotó: Ajpek Orsi.