Az ország történetében először női elnöke lesz Szingapúrnak, miután a helyi választási bizottság bejelentette, hogy egyedül Halimah Yacob felel meg a jelöltséghez szükséges feltételeknek a szeptember 23-án megtartandó elnökválasztáson, írja az MTI.

Halimah az államfői tisztségben Tony Tan Keng Jamot váltja fel, aki 2011. szeptember 1-től 2017. augusztus 31-ig volt az ország köztársasági elnöke. A bejelentés után az elnökválasztás győztese kijelentette, hogy államfőként egységesítő erőként szeretné szolgálni és képviselni az országban élő, a különböző rasszokhoz, vallási felekezetekhez és közösséghez tartozó embereket.

Halimah 1954-ben született Szingapúrban egy indiai származású muszlim apától és maláj édesanyától. Politikai pályafutását az országot 1959 óta kormányzó és az országban gyakorlatilag egyetlen pártként működő Népi Akció Pártban kezdte. 2001-ben bekerült a parlamentbe, 2011-ben lett sport-, ifjúsági és közösségfejlesztési miniszter, 2013-tól pedig a parlament elnöke volt. 

Szingapúr ugyan hivatalosan parlamentáris köztársaság, de inkább tekintélyelvű államként működik. A kormányzó párt lejáratással, pereskedéssel, a választási rendszer átalakításával tette tönkre a többi pártot. Az 1965-ben függetlenné vált Szingapúrt közel három évtizedig Li Kuang-jao vezette, távozása után létrehozták számára a rangidős miniszteri posztot, így a kormány tagja maradt. 2004-ben a fia lett az ország miniszterelnöke, aki apjának létrehozta a „miniszterelnök tanácsadója” posztot. 

Szingapúr az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen esett át, ma a világ harmadik-negyedik leggazdagabb és a második legversenyképesebb országa. Ezeket a sikereket a politikai szabadságjogok durva korlátozása ellenére érték el, az államalapító és családja túlhatalma mellett, agyontámogatott baráti nagyvállalatok exporttérnyerésére építkezve. A Li család többi tagja is jelentős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkezik. Ezek alapján a kritikusok Szingapúrt leginkább egy nagyon sikeres családi vállalkozásnak tartják. 

Szingapúrt Orbán Viktor is gyakran emlegeti példaként. Korábban egy elemzésünkben részletesen írtunk az ázsiai fejlesztő államról, ami a centrális erőtér politikai stabilitására, illetve az erős nemzeti cégekből álló iparvállalati konglomerátumokra épül.