Spanyolországban van egy terület, amelynek saját nyelve, kultúrája, történelme, hagyományai, kormánya és parlamentje van. Katalóniának hívják, és szeretnének teljesen függetlenedni. Ha történelmi távlatokban nézzük, nem is feltétlen magától értetődő, hogy a spanyolokhoz tartoznak, mert a nyelvük is a franciához áll közelebb, a franciák segítettek nekik fellázadni a spanyolok ellen, és voltak francia fennhatóság alatt is az 1600-as években. Mellesleg a katalán-madridi ellentétet a politika iránt nem érdeklődőknek a foci adja át legérzékletesebben.
Madrid viszont nagyon nem akarja. Katalónia gazdag terület, többet fizet be a központi kincstárba, mint amennyit visszakap. De ha ezt félre is tesszük, egyetlen állam sem akarja, hogy a területe, ereje csökkenjen, kiszakadjon belőle bárki is. A spanyol alkotmányban is benne van, hogy ez így Spanyolország, ahogy van, ezt megváltoztatni nem lehet. És persze precedenst sem akar a spanyol kormány, mert akkor más területei, mondjuk Baszkföld, Galícia, Andalúzia is kitalálhatná ugyanezt, és a most ismert Spanyolország pillanatokon belül eltűnne.
Katalónia viszonyolagos önállósága évszázados hagyomány. Néhány központosítási törekvést leszámítva, mint például V. Fülöp spanyol király keménykedése az 1700-as évek elején, vagy Franco diktatúrája a XX. század közepén, viszonylag önálló, független életet tudott élni. Az utóbbi években a függetlenségpártiságot a helyi politika is egyre jobban felkorbácsolta, 2015-ben a helyi választásokon is ezek a pártok nyertek, úgyhogy elég erősek ezek a hangok most, és úgy érzik, joguk van ehhez.
Mert a katalánok az elszakadáspárti jobbközép elnökük, Carlos Puigdemont ötletére október elsején tartottak egy függetlenségi népszavazást, amin szerintük egyértelműen a szakadáspárti vélemények győztek (nézőpont kérdése: a választásra jogosult 5,3 millió emberből 2,28 millióan szavaztak, ebből a függetlenségre 2,04 millióan voksoltak). Madrid viszont nem ismeri el ezt a népszavazást, azt mondják, az alkotmány nem ad erre lehetőséget, úgyhogy szerintük jogilag nem történt semmi. Olyannyira komolyan vették a népszavazás alkotmányellenességét, hogy fizikailag meg akarták akadályozni a szavazást, túl is lőttek a célon.
Senki nem tudja. Válság van jogilag, politikailag is. Katalónia arra készül, hogy a népszavazásra hivatkozva hamarosan egyszerűen kinyilvánítja a függetlenségét, aztán tárgyalásokat kezdeményez Madriddal. Korábban már felszólították Madridot arra is, hogy vigyék el a rendőreiket onnan. Mariano Rajoy spanyol kormányfő viszont kitart amellett, hogy nincs függetlenedés, és arra is készen áll, hogy felfüggessze Katalónia autonómiáját, ha úgy alakul. Erre ugyanis jogilag lehetősége van. Közben a cégeket is elkezdték kimenteni onnan. Az elszakadás nehézségeiről, ilyen helyzetekben a háború kockázatairól itt írtunk hosszan.
Madrid mellett. Elég logikus: egyetlen kormányfő sem fog kiállni az elszakadáspártiság mellett, mert bármikor előfordulhat - néhány országban legalábbis -, hogy egyszercsak neki kell megküzdenie ilyesmivel. Elég csak mondjuk az észak-írek és a britek viszonyára gondolni. Mindenki olyasmiket nyilatkozik, hogy spanyol belügynek tartja a dolgokat, meg hogy a törvényeket be kell tartani. A franciák konkrétan kimondták, hogy nem ismerik majd el az esetleg önállóvá kikiáltott Katalóniát.