„Minél többet gondolkodom rajta, annál okosabbnak érzem a döntést, de elismerem, nehéz megérteni, még nekem is” - pedig Alfred Bosch i Pascual nem a politika iránt a katalán függetlenségről szóló népszavazás óta érdeklődő egyetemista, hanem a katalán parlament legnagyobb erejét adó pártszövetség egyik vezető ereje, a Baloldali Katalán Köztársaság (ERC) tagja a barcelonai önkormányzatban.

Nyitómondata meg is magyarázza, miért is törtek ki újjongásban kedden a katalán elnök beszéde hallatán az elszakadás hívei, hogy aztán mégis csalódottan menjenek haza.

És azt is, miért bizonytalankodik Madrid is, választ várva, hogy akkor most kinyilvánította-e a függetlenséget Carles Puigdemont vagy sem.

„Nagyon okos döntés volt kimondani, hogy készek vagyunk a tárgyalásra, most a spanyol kormánynál pattog a labda.” Bosch szerint azt, hogy a csavaros elnöki beszéd nem okozott csalódást – nevezetesen, hogy Puigdemont aláírta ugyan a függetlenségről szóló nyilatkozatot, majd felfüggesztette azt, tárgyalásokra kérve fel Madridot és küldöttséget ígérve az EU-ba – igazolja az is, hogy a kedden összegyűlt, ünneplésre kész tömeg nyugodtan fogadta a döntést.

A beszéd legfőbb ravaszsága abban áll, hogy Madrid számára nem világos, érvényes-e a függetlenségi nyilatkozat vagy sem. Előbbi esetben megvolna az alkotmányos joga, hogy felfüggessze a katalán kormányt és közvetlen irányítása alá vonja az ország leggazdagabb tartományát – persze a lépés rendkívül kockázatos volna és hosszú távon aligha jelentene megoldást –, utóbbi esetben viszont beavatkozásának még jogilag is kérdéses volna, nem csak politikailag.

Bosch szerint most nem Madridot kell Katalóniának meggyőznie a különállás elfogadásáról, hanem a nemzetközi közösséget.

„A párbeszéd nem a függetlenségről, hanem a demokráciáról szól” - mondta az 56 éves politikus-közíró. „Az emberek ugyanis döntöttek az október 1-jei népszavazáson. 90 százalék véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni.”

„A 21. században élünk, Nyugat-Európában, az EU-ban, amely a közös piac elve mellett a demokrácia eszméjén alapszik. A demokrácia pedig a fasizmus, a totalitarizmus ellentéte – legyen hát ennek a kérdésnek is demokratikus megoldása. Elfogadunk bármilyen közvetítőt, legyen akár az ENSZ. De sajnos egyelőre senki sincs Madridból az asztal túlsó oldalán.”

Ebből nincs visszaút

Puigdemont beszéde egyeztetve volt a jobboldali nacionalistáktól balközépig húzódó pártszövetség (Junt pel Sí – Szövetség az Igenért) és a 135 fős katalán parlamentben 10 képviselőjével a kormánytöbbséghez szükséges szélsőbaloldali, anarchista, EU-szekptikus, antikapitalista CUP képviselőivel is – bár ők nem voltak elégedettek a köztársaságot csak majdnem kikiáltó beszéddel. Bosch szerint azonban nem kérdés, hogy a függetlenség alapján létrejött koalíció fennmarad Puigdemont keddi beszéde után is.

„A függetlenségi követelésből már nem veszünk vissza. Azt lehet mondani az embereknek, hogy legyenek még türelemmel egy ideig, de lemondani a közös célról lehetetlen” - tette egyértelművé, hogy miről tárgyalhat Madrid, ha hajlandó szóba állni Barcelonával. A politikus szerint felesleges lenne akár arról is beszélni, hogy esetleg Madrid bele menne egy általa is elismert újabb népszavazásba, mert a katalán kormány épp elégnek tartja az október 1-jeit, de ha Madrid mégis felvetné, azért meg lehetne fontolni. Egyelőre azonban Madrid nem válaszol érdemben.

Minek kell a függetlenség?

„Nem vagyunk többek, de kevesebbek sem Európa más népeinél, jogunk van az önrendelkezéshez.” Ahhoz, hogy a terület maga rendelkezzen a bevételeivel, hogy „ne kelljen rendőri erőszaktól tartaniuk az embereknek, ha népszavazáson akarják kinyilvánítani a véleményüket”. És hogy mi van azzal az 58 százaléknyi szavazóval, aki nem vett részt a függetlenségről szóló referendumon? Az ő álláspontjuk nem ismert, bár vélhetően nagyobb részük az egységes Spanyolország híve.

„Mi királyságban élünk, miközben saját köztársaságot szeretnénk. Éltünk konfliktus nélkül az országban, ha valaki nem támogatja a független Katalóniát, ő is élhet ugyanígy az új országban. Esetleg küzdhet békés eszközökkel céljaiért, ahogy mi tettük, akár népszavazást is szervezhet a Spanyolországhoz való csatlakozásért” - mondta komoly arccal Bosch.

Hogy Katalónia esetleges függetlenségének példája milyen hatással lehet a kontinens más önrendelkezési törekvéseire, azt nem kívánta kommentálni. „Nem látok a jövőbe. De nem is lehet egységesen kezelni a helyzetet, nincs egységes megoldás, mindenütt egyediek a körülmények.”

Csalódottak az emberek

Kevésbé volt elégedett a függetlenség kikiáltását váró Joan Rabasseda. A Barcelonához közeli 9 ezer fős Arenys de Munt polgármestere elismerte, olyat hallottak kedden Puigdemont-tól, amire nem számítottak. „Az emberek ünnepelni mentek, de erre mégsem volt alkalmuk” - mondta, bár elismerte, hogy a beszéd hasznos lehet, mert időt ad a nemzetközi közösség meggyőzésére is, márpedig ez játszik döntő szerepet abban, hogyan reagál Madrid. (Puigdemont-t igazolja, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke párbeszédre szólította fel Madridot.)

Rabasseda szerint viszont nem biztos, hogy a vegyes koalíciót könnyű lesz fenntartani, bár parlamenti információi alapján azt megerősítette, hogy Puigdemont pozícióját senki sem kérdőjelezte meg.

A spanyol egység megőrzése mellett kiálló ellenzéki Ciudadans és a Katalóniában szintén ellenzéki, de Spanyolországban kormányon lévő Néppárt barcelonai képviselői többszöri ígéret ellenére végül elálltak attól, hogy kommentálják a helyzetet, ami arra utal, hogy Madridban egyelőre nincs kész forgatókönyv arra, hogyan lépjenek és valóban sok függ a nemzetközi közösség reakciójától.