1995 október 28. 17 óra 50 perc, Baku, Azerbajdzsán. A délutáni csúcsforgalomban az egyik öt kocsiból álló metrószerelvény harmadik kocsijának vontatómotorja rövidzárlat miatt kigyulladt, kétszáz méterrel azután, hogy elhagyta az Ulduz nevű metrómegállót. A kitört pánikban és a füstben 289 ember vesztette életét, és 265 megsérült. A tüzet elektromos hiba okozhatta, de az első órákban nem zárták ki a szándékos szabotázs lehetőségét sem.

Az Ulduz és Nariman Narimanov metróállomások Baku északi részén találhatók. A metró viszonylag kis keresztmetszetű alagútja rendelkezik központi szellőztető rendszerrel. A szerelvény éppen elindult az Ulduz állomásról, amikor az ötödik kocsi utasai füstöt éreztek. Később a negyedik kocsi utasai fehér színű füstöt figyeltek meg, amely aztán feketébe fordult és szúrós szagúvá vált. A elektromos hiba (átütés vagy valamilyen ívképződés a negyedik kocsi végén) miatt a vonat befékeződött és megállt az alagútban.

A szerelvény megállásakor az alagút szinte azonnal megtelt füsttel. A motorkocsivezető jelentette az eseményt és kérte a pálya feszültségmentesítését. Az égő műanyagok miatt keletkező szénmonoxid miatt az érintett kocsiban tartózkodó utasok kimentésére csak rövid idő állt rendelkezésre. Az oldalajtók kinyitása nem sikerült, ezért az utasokat a többi kocsin keresztül kellett kimenekíteni, ami rendkívül körülményes volt. 

Nem annyira a gyorsan terjedő tűz ölt, mint a mérges gázok: a Metrovagonmas hatvanas évek végén gyártott kocsijain különösen tűzveszélyes anyagokat is használtak, amiből hidrogén-cianid és szén-monoxid keletkezett. A 289 áldozatból – közülük 28 gyerek – 240-en a szerelvényekben haltak meg, mert a szűk alagutat hamar megtöltő füst és gázok miatt arra sem maradt erejük, hogy megpróbáljanak kimenekülni. 40 ember az alagútban halt meg. Volt, akit a tömeg taposott el, másokat a falon futó elektromos vezetékek öltek meg, többekkel itt is a füst végzett.

Sokkal kevesebb áldozat lett volna, ha a metrószerelvény vezetője és a diszpécser nem hoz rossz döntéseket. A vezető ugyanis megállította a szerelvényt, amikor észrevette a lángokat. Ha végiggurult volna a mentési munkálatok azonnal megkezdődhettek volna és a tűz is gyorsan eloltható lett volna.

A szerelvény vezetője kijött, megpróbálta kinyitni az első vagon ajtaját, de nem sikerült, így visszament. Ott álltam egy fiatal sráccal, mondom, feszítsük ki. Tudtuk, hogy áram alatt lehet, de gondoltuk, inkább ott halunk meg, mint a kocsiban. Kis híján megfulladtunk, amikor sikerült kifeszíteni az ajtót, utánunk tódult ki, aki tudott.

– mondta el egy túlélő a kórházban. A férfi a szerencsésebbek között volt, mert az első kocsitól messzebb volt a tűz, ráadásul hamar a szerelvény elé kerülve indulhatott a távolabbi megálló felé. Sokakat akkor ért áramütés, amikor a szerelvény mellett haladtak a falhoz tapadva.

A túlélők elmondása szerint az erősáramú kábelekből szikrák csaptak ki közvetlenül az Ulduz állomásról történt elindulást követően. Egyikük a következőkről számolt be:

Amint a vonat az alagútba ért, egy villanást figyeltem meg, majd a lángok beborították az egész kocsit. Hallottam a kitörő üvegek hangját és megszűnt a világítás. Elkezdtük betörni az épen maradt ablakokat, hogy ki tudjunk menekülni… eközben folyamatosan fulladoztunk. 

Tovább rontotta a helyzetet, hogy a diszpécser a vészjelzés után a szellőzőventilátorokat beindította, így a mérgesgáz-felhő és a füst épp arra ment a szerelvényből, amerre sokan menekültek.

A katasztrófa után rögtön vizsgálat indult. Mivel egy évvel korábban, 1994-ben két robbantásos merénylet is történt a bakui metrón (az egyik 13, a másik 14 áldozattal), kézenfekvő volt, hogy az 1995 őszi tragédiánál először szintén merényletre gondoljanak, de a hatóságok hamar egyértelművé tették, hogy baleset történt.

A vizsgálat eredményeképpen a legmagasabb vezetői szinten végül senkit sem vontak felelősségre, de a diszpécser és a metrószerelvény vezetője tíz év börtönt kapott. Pedig több jele is volt korábban annak, hogy tragédia lehet az elhanyagolt állapotban lévő metróból: nem sokkal a baleset előtt két alkalommal is a metró ugyanezen pontján rövidzárlatos lett egy vontatómotor, csak akkor nem kapott lángra – ismerte el akkoriban az azeri belügyminiszter. A tragédia után a halálos áldozatok családtagjai azonnali kompenzációt kaptak, egymillió manatot. Ne gondoljon senki nagy bőkezűségre, ez mindössze 250 dollárnak megfelelő összeget jelentett.

A fő bűnösnek végül a Szovjetunióból örökölt rossz technikai állapotban lévő metróhálózatot kiáltották ki. A hálózat a tragédia után tíz évvel is rossz állapotban volt, mielőtt megindult volna az olajbevételekből gazdagodó dél-kaukázusi ország a fővárosának modernizálása. A kétezres évek elején is megszokott volt, hogy a szerelvények, a vágányok rossz állapota miatt, 5-10 kilométeres sebességgel haladtak egy-egy állomás között, ahol egyébként épp csak félhomály derengett a gyenge áramellátás miatt.

A bakui metrószerelvény ugyanaz a konstrukció, ugyanaz a típus, mint ami jelenleg is a budapesti 3-as metróvonalon közlekedik. Mivel idén elindult a szerelvények cseréje egy modernizált változatra, az új kocsiknál már nem kell számítani ilyen jellegű tűzre, mondta lapunknak Bíró Endre, a Metróért Egyesület vezetője. A régi, még felújítatlan szerelvényeknél elviekben megvan rá az esély, de sokkal kisebb, mert az utóbbi években automata érzekelésű tűzoltókészülékkel szerelték fel őket. A régi kocsikat folyamatosan vonják ki, jelenleg már 12 felújított szerelvény közlekedik a 3-as vonalon. A november elején kezdődő metrófelújítás idején sokkal kevesebb szerelvényre lesz szükség, mint korábban, ezért régi, felújítatlan metrószerelvény már alig lesz a vonalon. Azok is elfogynak hamarosan.

A összeállításhoz köszönjük a Metróért Egyesület segítségét.

(Borítókép: Az áldozatok hozzátartozói a temetési szertartás alatt 1995 október 30-án - fotó:  Serguey Chirikov / AFP)