Marcel Nadjari 26 évesen került Auschwitzba. A 2200 fős Sonderkommando tagja lett, azok közé tartozott, akiknek az volt a feladatuk, hogy társaikat a gázkamrákhoz kísérjék, majd a holttesteket eltakarítsák, az arany fogtöméseket kivegyék, a hamvakat a közeli folyóba dobják. Nadjarinak a családja Auschwitzban halt meg, őt pedig a bosszúvágy hajtotta.

„Gyakran gondoltam rá, hogy én is besétálok a többiekkel, hogy véget vessek az egésznek. De a bosszúvágy mindig meggátolt ebben. Élni akartam és akarok, hogy megbosszuljam apa, anya és a kedves kishúgom halálát” – írta 1944-ben. Azt is írta, hogy a zsidók „össze voltak zsúfolva, mint a szardíniák”.

Mindezt onnan lehet tudni, hogy a jegyzeteit nemrég végre sikerült olvashatóvá tenni a modern technikával, írja a BBC. Nadjari ugyanis tudta, hogy a Sonderkommandót is meg fogják ölni a nácik, ő is a halálra készült, úgyhogy 1944 novemberében a 13 oldalas jegyzeteit egy termoszba tömködte, lezárta egy műanyag fedővel, majd az egészet egy bőrtasakba tette, és eltemette a III. számú krematórium közelében. 

„A krematórium egy nagy épület széles kéménnyel és 15 hamvasztóval. A kert alatt két óriási pince van. Az egyik az öltöző, a másik a halálkamra. Meztelenül bemennek, aztán amikor háromezren vannak, bezárják és elgázosítják őket. Hat vagy hét perc szenvedés után meghalnak" – írta. Azt is leírta, hogyan építettek a nácik csöveket, amelyektől a gázkamra úgy nézett ki, mint egy zuhanyzó. 

„A gázflakonokat mindig egy német vöröskeresztes autóval hozta két SS-es. Bedobták a nyíláson, és fél óra múlva kezdetét vette a mi munkánk. Kivonszoltuk az ártatlan nők és gyerekek hulláját a lifthez, ami a hamvasztókhoz vitte őket."

– írta. 

36 évvel később, 1980-ban egy lengyel diák találta meg a termoszt véletlenül, 40 centi mélyen. A nedves talaj megtette hatását, a szöveg nagyjából 10 százaléka volt csak olvasható. Egy orosz történész, Pavel Poljan viszont megpróbálta olvashatóvá tenni a papírokat, hiszen egy ilyen ritka, közvetlen bizonyíték nagyon fontos a holokauszt dokumentálásában.

Poljan a szkennelt verziót az Auschwitz Múzeumtól kapta meg, és egy fiatal IT-szakértő, Alexander Nyikityajev ajánlotta fel a segítségét. Nyikityajev 2013-ban egy éven át próbálkozott multispektrumos analízissel, Photoshoppal, vörös, zöld és kék filtereket használt, ezek közül a vörös volt a leghatásosabb, 90 százalékos olvashatóságot tudott vele elérni. Aztán a görög szöveget angolra fordította Ioannis Caras, egy Freiburgban élő brit diák.

Nemrég egy müncheni történeti múzeum közzétette Poljan kutatásait.

A történész most egy könyvön dolgozik a sonderkommandós visszaemlékezésekből. Nadjarin kívül négy másik sonderkommandós hagyott írásos emlékeket, közülük a legfontosabbat Salmen Gradowski, egy lengyel zsidó. 

Poljan azt mondta, Nadjari bosszúvágya kivételes, a többi forrásban nincsenek ilyenek. És az is kivételes, hogy a családjáról mennyit ír, például megnevezte, kinek szánná a meggyilkolt húga zongoráját. Nadjari németül, lengyelül és franciául is bemutatja magát az írásaiban, és azt kéri, hogy aki megtalálja a jegyzeteit, az adja át a görög követségnek, hogy onnan a barátja, Dimitriosz Sztefanidesz kapja meg.

Nadjari szemtanúja volt egy elkeseredett lázadásnak is, a sonderkommandósok szovjet hadifoglyok vezetésével, lopott lőporral akartak felrobbantani legalább öt krematóriumot. A nácik leverték őket. Auschwitzot körülbelül 110 sonderkommandós élte túl, legtöbbjük lengyel zsidó. Legtöbben igyekeztek elfelejteni a történteket, kevesen írtak a megpróbáltatásaikról.

Nadjari is túlélő volt. Auschwitz után Mauthausenbe került, a háború után megházasodott, és 1951-ben New Yorkba költözött. Két gyereke született, szabóként dolgozott. 1971-ben, 53 évesen halt meg, kilenc évvel az üzenetei megtalálása előtt.

(További források: Deutsche Welle, Gizmodo)