Négy éve, hogy az első két amerikai állam, Colorado és Washington legalizálta a marihuána rekreációs célú fogyasztását, és annak is, hogy ennek kapcsán benéztünk az - akkor még - egyetlen seattle-i legális fűtrafikba.
Azóta elég sok minden történt Amerikában marihuánafronton, és a trend egyértelműen a legalizáció terjedése felé mutat:
Ebbe a hurráoptimista hangulatba rondított bele január közepén Jeff Sessions igazságügy-miniszter bejelentése, ami szerint visszavonja az úgynevezett Cole-memorandumot. Ez az a dokumentum, ami eddig annak ellenére lehetővé tette a marihuána legalizálását állami szinten, hogy a szövetségi törvények azt továbbra is 1-es besorolású drogként tartják számon (összehasonlításként: ide tartozik még a heroin, az ecstasy és az LSD, de például a kokain és a kristálymet csak az enyhébb, kettes kategóriában van).
A marihuána a legjobb példája annak, milyen kuszán tud rosszul működni a sokszintű amerikai törvényhozás:
Ehhez még hozzáadódik, hogy egyes szövetségi szabályozások miatt a fűvel foglalkozó üzletek mindenképpen nagyon rosszul járnak, például nem nyithatnak bankszámlát (pontosabban a bankoknak nem engedik, hogy szövetségi szinten bűnözőnek számító cégekkel üzleteljenek), így kénytelenek csak készpénzt elfogadni. Még ennél is nagyobb szívás, hogy a szövetségi adószabályok miatt nem jogosultak egy csomó adójóváírásra, így például nem írhatják le költségnek a saját alkalmazottaik fizetését, a boltok bérleti díját és a rezsijét. Ebből adódik, hogy a fűtrafikok a nyereségük 80-90%-át kénytelenek adóként befizetni - vagyis egyelőre tényleg csak növekedési potenciáljuk van, profitjuk alig. Igaz, a befektetőket előbbi úgyis sokkal jobban érdekli.
A Cole-memó 2013-ban született, vagyis még bőven Obama elnöksége alatt, és azt az utasítást adta a szövetségi ügynökségeknek, hogy ne fordítsanak erőforrást a legalizált marihuánával kapcsolatos ügyekre az érintett államokban. Tehát például a mexikói drogkartellek csempészeit ettől még ugyanúgy kergették az FBI-ügynökök, csak a hivatalos boltokat és azok vásárlóit nem zargatták. Ennek a memorandumnak a visszavonásával összeomlik a kialakult rendszer, és a szövetségi ügynökségeknek elvileg kötelességükké válik lecsapni az egyébként legális fűbizniszekre. Ilyen razziák egyébként valóban történtek még Bush elnöksége alatt Kaliforniában, az akkor már legális orvosi marihuánával foglalkozó klinikákon.
Nem csoda, hogy kitört némi pánik - annak ellenére, hogy az érintett államok vezetői azért óvatosan jelezték, hogy szívesen keresztbe fekszenek a felsőbb utasításnak.
(A helyzet iróniája, hogy Kaliforniában egyébként a történelmi jelentőségűnek beharangozott legalizáció ellenére a gyakorlatban szinte semmi nem változott: a hosszadalmas bürokrácia miatt egyelőre alig nyitottak ki az új boltok, aki meg olyan nagyon legális fűre vágyott, annak eddig is ott volt az államban több mint húsz éve endedélyezett, és nevetségesen könnyen hozzáférhető orvosi marihuána.)
Az egész botránnyal kapcsolatos központi kérdés, hogy vajon Trump is mögötte áll, vagy ez inkább csak Sessions magánháborúja; illetve hogy tényleg bele akarnak-e állni, vagy az egész balhé csak egy jó elterelő hadművelet az elnök körüli egyéb botrányokról és kínos ügyekről (ilyenek akadnak bőven az orosz kapcsolatok körüli nyomozástól a kormányzati leállásig, illetve Trump nagyjából minden második twitteres posztjáig). Az elnök a kampányban még azt mondta, a marihuána szabályozását teljes mértékben az államok hatáskörébe adná, azóta pedig nem nagyon szólalt meg az ügyben. Mike Pence alelnök és Jeff Sessions viszont régóta harcos ellenzői a marihuána legalizációjának, így elképzelhető, hogy Trump, akit a téma hidegen hagy, egyszerűen rájuk hagyja, hadd háborúzzanak a fű ellen, és idegesítsék ezzel is a liberálisokat.
Aránylag egyszerű megoldást jelentene a problémára, ha a kongresszus átvágná a gordiuszi csomót, és szövetségi szinten egységes szabályozást hozna marihuánaügyben - csakhogy a dolog itt is elég bonyolult. Egyrészt ott van a közvélemény, ami stabilan és egyre növekvő arányban a legalizáció mellett áll. A legális fű támogatottsága az ezredforduló óta megduplázódott és most 64 százalékos (és tavaly ősszel már a konzervatívoknál is túllépte az 50 százalékot), vagyis minden szigorítás mellett szavazó képviselő a saját választói ellenében, és különösen a fiatal, leendő választók ellenében voksolna. Az ilyesmit pedig nagyon nem szeretik a politikusok. Az egyik irány, a szigorításé így nem tűnik járhatónak, de közben az enyhítésé sem, mert az USA egy sor nemzetközi egyezményben (például ebben, vagy ebben, vagy ebben) vállalta az elmúlt évtizedekben a drogokkal kapcsolatos kemény fellépést. A jelenlegi megoldás - a központi kormányzat tilt, de nem tesz keresztbe a tagállamoknak, ha azok legalizálnak - egy kiskapu ezeken az egyezményeken, de ha a Kongresszus állna neki érdemben enyhíteni a mostani szabályozást, az a nemzetközi szerződések megsértésével, és beláthatatlan diplomáciai konfliktusokkal járna. (Nem mintha ilyesmi nem történt volna még: Bolívia és Uruguay például simán kilépett a nemzetközi drogegyezményekből, vagy ott van a közelmúltból Trump esete is a párizsi klímamegállapodással.)
Az egységes központi szabályozásra viszont nagy szükség lenne, ebben szinte mindenki egyetért, méghozzá minél hamarabb. A legális amerikai marihuánapiac most 10 milliárd dolláros, és a várakozások szerint a 2020-as évek közepére 50 milliárdosra fog hízni. Az pedig senkinek nem hiányzik, hogy egy rekreációs droggal foglalkozó, profitorientált iparág összevissza szabályozás mellett nőjön ekkorára, és legyen belőle egy új dohány- vagy alkohollobbi.
Ráadásul az egész helyzetet tovább bonyolítja, hogy Sessions, és vele a Trump-kormányzat nagyon kényes időszakban futott neki annak, hogy kicsinálja az amerikai társadalomban kétharmados támogatást élvező legális marihuánát. Idén ugyanis félidei választást tartanak Amerikában, a szenátusi és képviselőházi helyek nagy része a tét. Jelenleg a kongresszus mindkét házában a republikánusoké a többség, és ezzel együtt nehéz a dolga Trumpnak a kormányzásban (sokszor a saját párttársai fekszenek keresztbe a javaslatainak). A közvélemény-kutatók szerint most alapban a demokratáknak áll a zászló, és ha ezt még súlyosbítják egy extra népszerűtlen marihuána-boszorkányüldözéssel, Trumpék könnyen csúfos választási vereségbe, és azzal lehetetlen kormányzási pozícióba navigálhatják magukat.
A hülye szituáció persze már enélkül is adott. Sessions (és közvetetten Trump) számára nagy égés lenne, ha visszakozna, a háborút végigvinni viszont szinte lehetetlennek tűnik, és brutális áldozatottal kecsegtet. A kongresszusra áttolni az egészet ügyes huszárvágásnak tűnik, de igazából nekik sincs mozgásterük, és végül bedobni a lovak közé a gyeplőt, és hagyni az egészet a maga útján haladni - na, hosszú távon biztos hogy ebből lenne a legnagyobb szívás mindenkinek. Mindez a Trump személyébe kódolt kiszámíthatatlansággal együtt olyan helyzetet ad, ahol jó megoldás igazán nincs, lépéskényszer viszont van, bármilyen további lépés, és annak a totális ellenkezője is elképzelhető.
(Borítókép: Kevork Djansezian / Getty Images Hungary)