Index Vakbarát Hírportál

Halottnak nyilvánítottak egy lengyel hegymászót a Himalájában

2018. január 28., vasárnap 07:27

Egy francia nő és egy lengyel férfi került bajba tegnap a Himalájában. Mindketten a Nanga Parbat csúcsát mászták meg, és lejövetel közben akadtak problémáik. Két pakisztáni mentőhelikopter indult utánuk, hogy lehozzák őket a hegyről: két lengyel önkéntest vittek fel a Nanga Parbat alaptáborába, hogy megmentsék a két szerencsétlenül járt hegymászót.

A francia nőt, Elisabeth Revolt meg is találták, súlyos fagyási sérülésekkel a kezén és a lábán igyekezett saját erőből lejutni a hegyről, de az időjárási körülmények ellene dolgoztak, és amikor rátaláltak, már nem tudott járni sem.

A mentésére a hegymászók a szomszédos K2-es csúcsról érkeztek, igazi vérprofik, de nekik is nagyon nehezen ment a mászás, pedig speciális, könnyített felszereléssel indultak utánuk.

Úgy 6200 méteren találkozhattak össze a nővel, aki jelezte, hogy lengyel társát, Tomasz Mackiewiczet 7200 méteren hagyta egy táborban, ahol ő állította fel a sátrat, mivel társa erre már képtelen volt. Mackiewicz hóvakságot kapott, és magashegyi betegségtől szenvedett, járni már nem tudott. Pedig mindketten tapasztalt mászók voltak, Revol viszont sokkal erősebbnek, fizikálisan felkészültebbnek számított. Mindketten az ún. alpin vagy alpesi stílusban másztak, aminek lényege, hogy táborlánc kiépítése nélkül, folyamatosan akklimatizálódva, a csúcs mászáshoz és a visszatéréshez szükséges felszereléssel, élelemmel megterhelten haladnak. 

A 8126 méter magas Nanga Parbat a világ kilencedik legmagasabb hegycsúcsa. A pakisztáni hegymászószövetség szerint mínusz 60 Celsius-fokos hideg van ott, ahol a hegymászók elakadtak. Ezt a hegyet egyébként télen eddig egyszer sikerült megmászni, 2 évvel ezelőtt, egy négytagú elit mászócsapat 3 mászójának, ezért nagy szó, amit a két mászó elért. 27 év alatt 31 kísérlet volt rá, érthető, miért számít az egyik legkeményebb csúcsnak a nyolcezresek között. Elisabeth Revol azzal, hogy felért, egyben a második nő, aki télen bármelyik nyolcezres csúcsra felért - ezek közül összesen 14 van, és már csak a K2-t nem mászták meg télen. Egy lengyel all-star csapat most ezzel próbálkozik - ők mentek át menteni Nanga Parbatra, mert ők voltak legközelebb (kb 150km).

Emberfeletti teljesítmény volt a mentés

A mentés maga laikusként is kemény melónak tűnik, de egy hozzáértővel beszélve menten más megvilágításba kerültek az események, így most kigészítjük a cikket pár dologgal. Már maga az a tény, hogy amikor két ember egy hegyen 7000 méter magasan bajba kerül, és egy 150 kilométerre levő másikon éppen mászó honfitársai mindent hátrahagyva a segítségükre sietnek, rendkívüli. Egy olyan expedíció, mint a K2 megmászása, ahonnan a lengyel mászókból sebtében alakuló mentőcsapat elindult, 2-3 éves előkészítést igényel, és akkor még nem is beszéltünk az anyagi vonzatáról.
A mentésre a lengyel Denis Urubko és Adam Bielecki vállalkozott, akik egy olyan mászást hajtottak végre két ember megmentéséért, amilyet eddig nem nagyon láttunk: kb. 8 óra alatt mentek 1500 szintet, 4600 méterről 6100 méterre jutottak fel éjszaka. Ez elképesztő iram: ezt általában nyáron 16-18 óra alatt lehet ezen a magasságon megtenni, télen még több idő alatt. Le a kalappal előttük, és ne tessék elfelejteni, hogy könnyített felszereléssel másztak, azaz tulajdonképpen nem volt náluk semmi - ha az idő megváltozik, ami ilyen magasságon, télen, nem ritka, akkor ott fagynak meg a hegyen -60 fokban.

A mentésre egyébként online gyűjtöttek pénzt, a költségekre 100 000 eurót szántak, amiből 84 000 euró egy nap alatt össze is jött nagyjából 4000 ember adományaiból. A mentési költségek magasak, és mivel a mászók nagy többsége nem engedheti meg magának a 8000 méter feletti magasságú hegyek megmászására vonatkozó, hatalmas összegű biztosítást (már ha van olyan biztosító, ami köt is),

az ilyen esetekben csak magukra és embertársaik önzetlen segítségére számíthatnak. 

A lengyelek elég sokat berzenkedtek a mentés megkezdésének halogatása miatt, mivel az ehhez szükséges helikoptereket és egyéb segítséget a pakisztániak csak akkor voltak hajlandók megadni, ha valamiféle garanciát kapnak a költségeik megtérítésére. Eleinte pedig a lengyel külügy szóbeli ígéretét nem tartották elégségesnek. Az online gyűjtés a hivatalos mentéssel párhuzamosan indult be.

Amikor a mentésre indult lengyel mászók két órás pihenés után megindultak lefelé a francia nővel, már tudták, hogy Tomasz Mackiewiczhez nem tudtak feljutni. Karrar Hajdri pakisztáni tisztségviselő ennek hallatán közölte a sajtóval, hogy a lengyelért nem tehetnek semmit, így felhagytak a keresésével, és halottnak nyilvánították.

A francia nőt sikeresen lehozták a hegyről az alaptáborba, ahonnan Skarduba vitték, onnan pedig Islamabadba szállították. Az internetes kampányban gyűjtött pénz egy része a mentésére és a kórházi költségekre megy majd el, a fennmaradó összeget (mostanra 150 000 eurós célt tűztek ki és 2 nap alatt 93 500-nál tartanak) a lengyel hegymászó családjának, feleségének és három gyerekének adják majd.

A cikk megírásában Pintér László, a Mozgásvilág hegymászó szakírója nyújtott szakmai segítséget.

Rovatok