Két oldalról is szorongatják a szíriai kurdok államát, miközben belül folyik a Közel-Kelet, de talán a világ legnagyobb társadalmi kísérlete: a feminista demokrácia megteremtése. A kurd nők a saját vérük árán vívták ki a szabadságot és az egyenlőséget, de a többi etnikum közös örökségeként akarják továbbadni.
2014-ben alig telt el nap a szíriai kurd milícia, a Népi Védelmi Egységek (YPG) női harcosairól szóló képek és ezek hőstetteiről szóló beszámolók nélkül. Nem is nehéz megérteni, hogy miért imádta őket a sajtó és a közvélemény: hiszen ezek a kemény, veszteségektől és élet-halál harctól megedzett nők, pont a nőket brutálisan elnyomó, rabszolgasorba taszító, sokkoló kegyetlenségeikkel büszkélkedő Iszlám Állam ellen álltak ki, miközben mondjuk Irakban katonák ezrei futottak a dzsihadisták elől.
Csakhogy mivel a szíriai polgárháborúban a leghevesebb harcok mindig is a dezinformációs fronton zajlottak, ezért nehéz volt eldönteni, hogy ezeket a harcosokat valójában csak a propaganda kedvéért tolja előtérbe a kurd vezetés, vagy a nők tényleg valóban ki tudtak vívni maguknak egy olyan fokú egyenlőséget és megbecsülést, ami még a skandináv országoknak is becsületére válna. Az óvatosságot az is indokolttá tette, hogy a polgárháború első éveiben az Aszad-rezsim is sokat mutogatta a maga női kirakatalakulatát, mellyel az iszlamizálódott ellenzékével szembeni erkölcsi fölényét próbálta demonstrálni.
A kurd emancipáció hitelességét viszont nem csak a Rodzsavából (ez a legnagyobb szíriai kurd kanton neve, melyet gyakran az egész szíriai Kurdisztánra is szokás használni) érkező tudósítások – például Szlankó Bálinté – erősítették meg, hanem az a tény is, hogy a YPG törökországi testvérszervezetéhez, a Kurd Munkáspárthoz hasonlóan már régóta nyíltan felvállalja azt, hogy tevékenysége marxista-feminista ideológiai alapokon nyugszik. Arról nem is beszélve, hogy Szíriában a nők katonai szolgálatának évtizedes hagyománya van, hiszen a jelenlegi elnök apja, az arab nacionalista – tehát világi alapokon álló – diktatúra élén álló Háfez el-Aszad már a 70-es évektől kiterjesztette a katonai szolgálatot a nőkre, és volt egy nőkből álló ejtőernyős hadosztálya is.
Ráadásul ahogy az Iszlám Állam állami létében megszűnt létezni, és Északkelet-Szíriában normalizálódott a helyzet, úgy vált lehetségessé az, hogy a média megfigyelje, vajon milyen mélységig hatja át a kurd mindennapokat ez a feminista modell. A kérdés annál is izgalmasabb, mivel a kurdok túlnyerték magukat az Iszlám Állam ellen, és az általuk létrehozott, „Észak-szíriai Demokratikus Föderáció”-nak nevezett proto-állam nagyjából ötmilliós lakosságának akár a fele is az arab, turkomán és asszír etnikumból kerülhet ki (a pontos adatokat a milliós nagyságrendű belső menekült miatt lehetetlen megmondani). És elég érdekes szituációkat szülhet, hogy egy iszlamista milícia tagját, aki mondjuk két éve még az al-Kaidával szövetségben harcolt az Aszad-rezsim ellen, és kvázi kényszerből kényszerült a kurdok oldalára, rendre utasít egy női városparancsnok vagy megbünteti egy női közlekedési rendőr, amikor tilosban teszi le a Toyota Hiluxot.
Ezért is érdekes a nők háborús szerepére specializálódott Gayle Tzemach Lemmon riportja, ami a kalifátus tavaly visszafoglalt fővárosából, Rakkából és az évek óta relatíve háborítatlan Kamisliből arról számol be, hogy
a kurd férfiak és a kurd nők valóban komolyan gondolják a feminista demokráciát.
A feminista demokráciához kellett egy erős ideológiai és ugyanilyen erős politikai-hatalmi alap.
Az ideológiai alapot a törökországi kurdok gerillaháborúja miatt világszerte terroristának minősített török Abdullah Öcalan marxista és radikális demokrata ihletésű gondolatai adják, melyek a szíriai kurdok szemében megfellebbezhetetlen tekintéllyel bírnak. Miután Aszad stratégiai okokból a polgárháború kezdeti időszakában kivonta helyőrségeit a kurd etnikumú területek nagy részéről, a szíriai kurdok azonnal Öcalan „demokratikus föderalizmus” elnevezésű politikai elképzeléseit vezették be az általuk ellenőrzött – és 2014 óta folyamatosan bővülő – területen. Rojava eleve nagyon világias és demokratikus szellemiségű alaptörvénye a nőkre vonatkoztatva olyan progresszív rendelkezésekkel, mint:
De Rojavában a női egyenjogúság azért is tudott túllépni a jól hangzó, de üres deklarációkon, mert a kurd nők a harctéren is bizonyítottak. Ahogy Rodzsda Felat, a 24 ezer főre rúgó női katonai milícia, az YPJ egyik parancsnoka Lemmonnak elmondta:
A Közel-Keleten nincs mindenki meggyőződve a nők képességeiről. Kételkednek abban, hogy vajon elég bátrak a csatában, meg tudják-e védeni magukat, nem függnek-e a férfiaktól. Az ilyen kételyekre válaszul hoztuk létre a csak nőkből álló egységeinket.
És miközben Kobaniban az utolsó védelmi vonalakban a nők hallották az adó-vevőikben, ahogy a velük szemben álló dzsihadisták a lefejezésükről és megbecstelenítésükről fantáziáltak, azt is hallották, hogy közben rettegnek tőlük.
A YPJ egységei súlyos veszteségeket szenvedtek Kobani vagy Rakka utcai harcaiban, a szervezet mártírjai (Szíriában vagy Törökországban nem csak a vallásos szóhasználat nevezi a hősi halottat „mártírnak”) temetőket töltenek meg, fényképeik és szobraik mindenhol láthatók.
De a nők nem csak a fronton szolgálnak, a kurd vezérkarnak is vannak női tagjai, a kurdok által az Iszlám Állam elleni harcra létrehozott ernyőszervezet, Szíriai Demokratikus Erők (SDF) segítségére rendelt amerikai különleges erők tagjai Lemmon szerint rájuk ugyanolyan partnerként tekintenek, mint a többi kurd parancsnokra.
A nők a közvetlen fenyegetés csillapodásával – az Iszlám Állammal ma már a kurd etnikai területtől messze délre, Deir ez-Zór kormányzóságban vannak összecsapások – sem tértek vissza a konyhába. Lemmon rengeteg ellenőrző ponton, közlekedési csomóponton találkozott egyenruhás nőkkel. Több katonai körzet vezetését is a YPJ tisztjeire bízták, akik gyakran náluk évtizedekkel idősebb férfiaknak parancsolnak.
Mivel a kurdok tisztában vannak azzal, hogy Észak-szíriai Demokratikus Föderáció nem lehet működőképes a nem kurd népesség részvétele nélkül, ezért a kurdok nagy hangsúlyt fektetnek a helyi arab elöljárók – Szíria keleti részén a mai napig az identitást döntő módon befolyásolja a törzsi hovatartozás – megnyerésére. De a legfontosabb eszközt a kurdok az oktatásban látják, melyen keresztül nemcsak a sajátjaiknak, de az asszír, arab, jezidi, turkomán fiataloknak is elmagyarázhatják, miért jó az egyenlőség. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel Ilham Ahmed, a Szíriai Demokratikus Tanács elnöke arra figyelmeztetett:
a térség nem fogja hét év alatt levedleni ötezer év beidegződéseit.
A női értékek oktatására külön ideológia is van, amit szintén Abdullah Öcalan dolgozott ki, és ami a „dzsineológiá”-nak nevezett feminista elméleten alapul. A dzsineológia két kurd kifejezésre vezethető vissza: az egyik a „nő”, a másik pedig a nagyon hasonló hangalakú „élet”, és alapvetése, hogy
nincs szabad társadalom szabad nők nélkül.
Azaz a demokrácia minőségének fokmérője a nők ténylegesen élvezett szabadsága és az intézményekbe, önszerveződésekbe, a döntéshozatali folyamatokba való bevonása. Ahogy Lemmonnak az YPJ egyik milicistája hangsúlyozta:
Ebben a régióban elevenen él az az eszme, hogy a nők gyengék. Ezért az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megmutassuk a nőknek a saját erejüket a szerveződésre. Ami itt van, azt nem szavakkal értük el, hanem a saját vérünkkel fizettük meg.
A véráldozatra valószínűleg a jövőben is szükség lehet. Egyfelől ugyanis a saját 15 milliónyi kurdja miatt aggódó Törökország a szíriai kurd hatalom megtörésére januárban offenzívát indított Afrin kanton ellen, és bár érezhető, hogy Erdoğan tartózkodik a totális háborútól, deklarált elképzelései a török–szír határ teljes hosszán végighúzódó 30 kilométer széles „biztonsági övezetről” lényegében a független Rodzsava végét jelentenék.
De a föderáció a másik szíriai hatalmi centrummal, az Aszad-rezsimmel szemben sem érezheti magát biztonságban: a damaszkuszi kormányerők pont szerdán intéztek támadást 500 katonával az Eufrátesz középső folyásánál az SDF által ellenőrzött kúsámi olajmező ellen, az offenzívát csak az amerikai légierő közbelépése akasztotta meg. Az államként el nem ismert, amorf státuszú Rodzsava – és az ott folyó nagyszabású társadalmi-politikai kísérlet – jövője egyébként is nagyban függ attól, mennyire veszi védelmébe az Egyesült Államok Aszaddal vagy Erdoğannal szemben. És bár az iraki kurdok példája nem sok jót ígér, az iráni és orosz terjeszkedés miatti washingtoni aggodalom mégis azt a paradox helyzetet eredményezheti, hogy a Közel-Keleten
Donald Trump védi meg a demokratikus feminizmust.
(Borítókép: A Nép Védelmi Egység (YPG) harcosai beszélgetnek a szíriai Kobane városa melleti ellenőrző ponton. Fotó: Ahmet Sik / Getty Images)