Éppen tíz éve szembesült a világ korunk egyik legbrutálisabb és legőrültebb esetével, ami a szomszédos Ausztria békés és csendes világa alatt fortyogott évtizedeken keresztül, hogy aznap elemi erővel robbanjon az arcunkba. Josef Fritzl, ez a nyugdíjas hobbikertésznek kinéző férfi beteg elméjéről tanúbizonyságot adva a saját családját nyomorította, erőszakolta és kényszerítette egy bűnös és minden szempontból alávaló életre.

A történet 1984. augusztus 28-án egy osztrák kisvárosban kezdődött, amikor amstetteni otthonukban az akkor 18 éves Elisabeth Fritzlt az apja megkérte, hogy segítsen neki a pincében egy felújított ajtót visszatenni a helyére. A lány lement, és amikor az ajtót belülről megragadta, miközben az apja az ajtót kívülről visszahelyezte a tokba, előbb az ajtó, majd 24 évre a világ is rácsukódott.

De nem is itt kellene kezdeni a történetet, hiszen Josef Fritzl, ez a szadista, beteg ember nem akkor vált szörnyeteggé. Elfogása után dr. Adelheid Kästner 130 oldalas pszichológiai elemzést készített róla, amelynek lényege, hogy Fritzl gyerekkorában egy igazi bestia kezei között nőtt fel.

Fritzl édesanyja nem szerette gyerekét, ezért folyamatosan megalázta, döntéseiben megkérdőjelezte, és így teljesen kiszolgáltatva anyja kénye-kedvének, elnyomó és bántalmazó környezetben nőtt fel. Ez a tudata legmélyebb rétegeit is átitató érzés váltotta ki aztán belőle, hogy valakit ő is totális kontroll alatt tarthasson a szó legszorosabb értelmében.

Az évtizedekig elfojtott érzelmek, indulatok olyan tudatállapotot eredményeztek nála, hogy miközben mindenkivel el tudta hitetni a közvetlen környezetében, hogy gondoskodó apa és nagypapa, az általa lakott ház pincéjében a leghátborzongatóbb horrort rendezte meg.

Fritzl, miután lányát bezárta a mocskos és málló vakolatú pincébe, felment az otthonába. Aztán napokig együtt izgult az „eltűnt” Elisabeth lányukért feleségével, Rosemarie-val, aki a legrosszabbtól tartva értesítette lányuk eltűnéséről a rendőrséget is. Néhány nap múlva a semmiből levél érkezett Elisabethtől, amiben arról írt, hogy elhagyja a családját. Fritzl a rendőrségnek azt mondta, hogy a lányuk belépett egy vallási szektába.

A felnőtt gyereket tehát eltűntként kereste a rendőrség, és miközben a rendőrök a házban is körbenézhettek, Fritzl-n kívül odafent nem tudhatta senki, hogy öt-hat méterrel a lábuk alatt a lány kétségbeesetten keresi a menekülés lehetőségét. 

Mert bár Elisabeth Fritzl végigjárta a poklok poklát, de a menekülést sosem adta fel. Ebből az időszakból most már többet is lehet tudni, de a teljes történetet vélhetően sosem ismerhetjük meg. Fritzl az évek alatt minden reggel kilenckor lement a pincébe azzal az ürüggyel, hogy a szerszámaival foglalkozzon, amiket eladott. A vádiratból kiderült, hogy eközben körülbelül háromezerszer erőszakolta meg a saját lányát, aki hét gyereket szült tőle. 1988-ban az elsőt, Kerstint, majd két évvel később Stefant, aztán Felixet. Ők az anyjukkal éltek lent a pincében. Elisabeth pedig megpróbált a gyerekekről úgy gondoskodni, mintha egy normális világban élnének, szerette, tanítgatta őket, bár életükben először akkor látták meg a Napot, amikor a rendőrség évek múlva kiszabadította őket.

Született még négy gyerek, Lisa, Monika és Alexander, akik felkerültek a házba. Illetve még egy, aki kisbaba korában meghalt.

A három életben maradt legfiatalabb gyermek még egészen kicsi volt, amikor Fritzl hazavitte őket. Ezeket a szituációkat is alaposan megtervezte, a ház körül, előtt "találta őket", mindegyik gyerekhez levél volt mellékelve, amit az anyjuk, Elisabeth írt, és amiben "lemondott" róluk, és "kérte" a szüleit, hogy ezentúl gondoskodjanak ők róluk. Ennek a beteg helyzetnek az elfogadása miatt is gyanakodtak sokan, köztük Elisabeth is arra, hogy az anyja tudott arról, hogy mi is zajlik valójában. Rosemarie azonban tagadta, hogy akár csak sejtelme lett volna arról, hogy mi az igazság.

Az igazság pedig már jóval a pince előtt szembejöhetett volna vele, Fritzl ugyanis már 11 éves kora óta zaklatta Elisabethet. De sem ez, sem a 24 évnyi raboskodás nem tűnt fel neki. A szabadulás után Elisabeth gyanakodott az anyjára, akivel egy ideig még együtt éltek a házban Fritzl letartóztatása után, aztán amikor az akkor már 45 éves Elisabeth a gyerekeivel együtt elköltözött otthonról, egy soha meg nem nevezett helyre (amit csak Village X-nek neveznek), az anyjával oldódott a viszonya, állítólag barátok lettek, és az anya minden héten meglátogatja őket.

De nemcsak Rosemarie, hanem az egész szociális ellátórendszer is csődöt mondott Ausztriában ebben az esetben. Hogy sem a lány eltűnése, sem a gyerekek váratlan felbukkanása után nem találtak gyanakvásra okot adó mozzanatot, nemcsak szomorú, hanem ijesztő is egyben. Persze kellett ehhez Fritzl ördögi személyisége is, aki például a házban lakó bérlőkkel is ennyi éven keresztül el tudta hitetni, hogy az olykor hallható nyugtalanító hangok a rossz és öreg csövekből jönnek.

A gyerekek és Elisabeth kiszabadítása után sok-sok segítségre volt szükség ahhoz is, hogy az elválasztott testvérek újra egymásra találhassanak. A „fenti” gyerekeknek például nehezen sikerült hozzászokniuk, hogy nem a nagymama, hanem az édesanyjuk neveli őket a jövőben, és a lentiekkel is össze kellett szokniuk, akiktől még kiskorukban szakították el őket, nem is emlékeztek rájuk, illetve akikkel szemben bűntudatuk alakulhatott ki, hogy míg ők fent szabadon éltek, addig a testvéreik rabként a gyűlölt pincében.

Eddig csak említés szintjén esett szó a hetedik gyermekről, aki nyomorúságos körülmények között, az összeomlott keringése miatt halt meg. Fritzl nem engedte őt orvoshoz, attól való félelmében, hogy lebukik. A gyermek meghalt, a holttestet pedig Fritzl a hírek szerint egy fatüzelésű kályhában egyszerűen elégette.

Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor a legidősebb lány 19 éves korában súlyosan megbetegedett, fontos szervei álltak le, és elájult, Fritzl engedett Elisabeth könyörgésének, és a lányt felvitte a lakásába, majd orvost hívott hozzá. A kórházba szállított nagylányhoz is mellékelt egy "anyai levelet", de a lány gyógyulása közben egyre több furcsa jelet vettek észre az orvosok, majd a rendőrség, amikor a családjáról kérdezgették. A rendőrök aztán egyre több ellentmondást találtak a levélben, ezért újranyitották Elisabeth eltűnési ügyét, és felhívást tettek közzé a tévében.

Eközben "odahaza" is megváltoztak a dolgok, Fritzl kinyitotta a pinceajtót, és megengedte Elisabethnek, hogy meglátogassa a kórházban a lányát. A nő váratlan megjelenése után az orvosok kihívták a rendőrséget, akik a nőt még aznap kihallgatták.

Minden kiderült.

A rendőrök először nem is akarták elhinni, aztán a ház átkutatásakor a pincében nyolc ajtó mögött patkányfertőzött és beázott pincében megtalálták a gyerekeket is.

Fritzl életfogytiglani börtönbüntetést kapott, azzal, hogy a feltételes szabadulásáról leghamarabb 15 évvel az ítélet után, tehát hat év múlva lehet majd beszélni. De Firtzl sem akkor, sem máskor nem lesz már szabad, bármennyire is ebben reménykedik az ügyvédje szerint. Fritzl álma, hogy egyszer majd megint elmehet horgászni, és élheti a normális emberek mindennapi életét. A nevét Mayrhoffra változtatta, de megbánást azóta sem tanúsított.

Elisabeth a szabadulása óta csak egyszer találkozott az apjával, amikor a férfi a bíróságon vallomást tett. Elisabeth bement a tárgyalásra, hogy utoljára fogvatartója és kínzója szemébe nézzen, aki évtizedeken át napi rendszerességgel erőszakolta meg, és tartotta őt abban a pszichózisban, hogy úgyse hinne neki soha senki. Amikor a férfi meglátta az áldozatát, összetört.

Hogy azóta mi történt vele, csak pletykákból tudható, a börtönben állítólag a kínok kínját kell elviselnie, de ez talán már nem is érdekel senkit.

Elisabeth egy felső-ausztriai faluban él, megváltoztatta a nevét, az állam kárpótlást fizetett neki, illetve kifizette a gyermekei után elmaradt évtizedes családi pótlékot. A házát folyamatosan kamerák pásztázzák. A faluban a szomszédságban csak kevesen tudják, ki ő és a családja, de összetartó a közösség, és ha olykor-olykor egy újságíró arra téved, egyszerűen elhajtják a faluból. A nő összejött az egyik testőrével, aki bár 23 évvel fiatalabb nála, a gyerekek úgy néznek rá, mintha a bátyjuk lenne.

Csak remélni tudjuk, hogy egyszer valamikor mindannyian képesek lesznek egy normális életre félelmek, rémálmok és őrület nélkül.

A cikk a the Who, az Independent, a Sun és az Allthatsinteresting cikkeinek, valamint az Index korábbi írásainak a felhasználásával készült.

Borítókép: A ház melynek alagsorában 24 éven át tartotta fogva lányát Jozef Fritzl. Az évek során Elisabethnek hét gyermeke is született az apjától. Fotó: Johannes Simon / Getty Images Hungary.