Áprilisban kitalálta brit belügy, hogy bekeményítene az egykori gyarmatokról érkező első generációs bevándorlókkal és gyerekeivel. Annyira, hogy akár ki is utasíthatják őket, ha nem tudják igazolni, hogy jogszerűen vannak az országban. Az ötlet elég népszerűtlennek bizonyult az országban, a Windrush-botrány néven vált ismertté, az ellenzéki Munkáspárt hamar lemondásra is felszólította Rudd belügyminisztert .

Amber Rudd belügyminiszter az utóbbi napokban egymásnak ellentmondó hivatalos nyilatkozatokat tett arról, hogy voltak-e a belügyi tárcának kijelölt "célszámai" a tisztázatlannak kikiáltott jogi státusú egykori bevándorlók és leszármazottaik kitoloncolására, és arról, hogy neki pontosan mennyi információja volt erről az ügyről, írja az MTI. 

Majd amikor a helyi média kiteregette, hogy nagyon is jól tudott az agresszív tervekről a belügyminiszter, akkor Rudd vasárnap inkább lemondott, Theresa May pedig gyorsan el is fogadta ezt.  Az egész kitoloncolási ügy szervezése is elég átláthatatlan volt a Guardian alapján, nem lehetett tudni, hogy ha valaki mondjuk gyerekként érkezett a gyarmatokról, de 35 éve példaértékűen dolgozik az országban, az milyen esélyekkel számíthat arra, hogy végül illegális bevándorlóként visszaküldenék Jamaikába vagy mondjuk Indiába. 

A HMT Empire Windrush volt az első hajó egyébként, ami az 1948-as állampolgársági törvény után nagyjából 500, döntően jamaikai bevándorlót hozott Angliába. A második világháború után ugyanis az Egyesült Királyság az egykori gyarmatairól szeretett volna nagyobb bevándorlást az "anyaországba", hogy a munkaerőhiányt orvosolják. A húzás a multikulturalizmus egyik jellegzetes mozzanata lett, és modern brit társadalom egyik szimbóluma is, az akkoriban érkező bevándorlókat pedig Windrush-generációnak is hívják,