A hétfői kabuli kettős robbantásos merényletben elhunyt fotóriporter két évvel ezelőtt íródott bejegyzése tragikus színezetet ad a támadáshoz. A fotós gyakorlatilag megjósolta a saját halálát, amikor néhány évvel ezelőtt arról írt, miért félnek kimenni az utcára a gyerekeivel, mióta a nyugati csapatkivonásokat követően a tálib szélsőségesek újra visszaszivárogtak a környékre.

Shah Marai a francia AFP fotóügynökség fotóriportere volt Afganisztánban. 1998 óta dolgozott az ügynökségnek, rendkívül tapasztalt riporternek számított. A tálibok uralkodása alatt nem volt könnyű dolga, a nevét sokáig ki sem írták a képeihez, hogy ne kerüljön bajba. A tálibok szigorú vallási szabályai szerint tilos élőlényeket lefotózni, ezért az utcán mindig a kendője alá rejtett kamerával dolgozott, vagy úgy kapott el pillanatokat, hogy közben úgy tett, mintha tárgyakat fotózna emberek helyett.

A szeptember 11-i terrortámadást a BBC-n nézte végig Afganisztánban, és a hetekkel később meginduló amerikai bombázásról az elsők között tudósított a főváros mellől. A két évvel ezelőtt írt bejegyzésében arról mesél, milyen érzés volt egy nap arra ébredni, hogy a tálibok eltűntek a városból. Az emberek kimerészkedtek, az utcák megteltek élettel, újra lehetett utazni a főutakon, a rengeteg külföldi katona fellendítette a kiskereskedelmet, és néhány évig úgy tűnt, az élet Afganisztánban tényleg jobbra fordult.

Viszont amilyen hirtelen jött, olyan hamar véget is ért a lelkesedés időszaka. 2005 után a tálibok fokozatosan visszaszivárogtak a városokba, és elkezdődött a megtorlás. Egymást érték a robbantásos merényletek.

Nincs már többé remény

Shah Marai koporsóját cipelik rokonok és barátok. (Fotó: Andrew Quilty / AFP)

Tizenöt évvel az amerikai offenzíva kezdete után az afgánok ugyanúgy be vannak szorulva Kabulba, ahogy előtte is voltak. Nincs pénz, nincs munka, a tálibok pedig újra szinte az ajtókon kopogtatnak. Az utcákat mindenhol betontömbök zárják el, hogy útját állják a robbanószerekkel felszerelt autós merénylőknek. A helyzet a 2014-es csapatkivonások után lett még rosszabb, mert a katonákkal együtt a külföldi tőke is elhagyta az országot, az élet pedig még nehezebbé vált, mint korábban.

Ki sem merem már vinni a gyerekeimet sétálni. Öten vannak, és kénytelenek otthon játszani az udvarban. Minden reggel, amikor felkelek és elmegyek dolgozni, vagy amikor hazafelé sétálok, csak arra tudok gondolni, hogy melyik autóban lehet bomba, vagy ki lehet az öngyilkos merénylő a tömegben. Nem kockáztathatom meg, hogy kimegyünk az utcára. Egy kollégám a feleségével és a lányával együtt halt meg egy merényletben, a támadást csak a legkisebb fiuk élte túl. Sosem éreztem az életet ennyire kilátástalannak, nem látom, hogyan fogunk ebből a helyzetből kikeveredni."

 – írta néhány éve.

A Reuters fotósa készítette ezt a fotót másodpercekkel a második robbantás után. A leírása szerint a reggeli csúcsforgalomban történt az első robbanás, a másik pedig akkor, amikor újságírókkal együtt a helyszínre siettek. „A terep normálisnak tűnt - már ha normálisnak lehet nevezni egy robbantás helyszínét. Katonák biztosították a terepet, én pedig egy újságíróra vártam, kicsit távolabb a többiektől. A hátunk mögött robbantotta fel magát a második merénylő. Én egy betontömb előtt álltam, ami felfogta a detonációt, de körülöttem mindenki a földre repült. Mire feleszméltem, sok kollégám és barátom feküdt előttem sebesülten vagy halottan” – írta. (Fotó: Omar Sobhani / Reuters)

Shah Marai egyike volt a hétfői robbantásos merénylet áldozatainak. 29-en meghaltak aznap, amikor egy öngyilkos merénylet helyszínén újabb pokolgép robbant az összegyűlt emberek között.

Borítókép: Shah Marai temetésére összegyűlt csoport imádkozik a ravatal helyszínén.