Véres merényletek szegélyezik a baszk függetlenség megteremtésének tervével létrehozott, 59 év után megszüntetett terrorista szervezetét, amely szombaton mondja ki feloszlatását. Az ETA azonban nem eredmények nélkül szűnik meg: hozzájárult a baszk öntudat megerősítéséhez és szerepe volt abban is, hogy a Franco éra után megindult a demokratikus átmenet Spanyolországban, amely jelentős önállóságot biztosított a ma már Spanyolország gazdagabb régiói között lévő, 2,4 millió lakosú Baszkföldnek.
Létrehozása után épp 59 évvel megszűnik Európa egyik legismertebb terrorista, szeparatista szervezete. A Spanyolországtól való elszakadást, a baszk függetlenség megteremtését célzó ETA (Euskadi Ta Askatasuna – Baszk Haza és Szabadság), amely működése során legalább 829 ember halálát okozó terrorista támadásaival, szombaton szűnik meg hivatalosan is, felszámolva az 1959-ben létrejött szervezet teljes struktúráját. Erről szerdán tett közzé egy április 16-ra datált levelet.
„Az ETA korszaka véget ért, de Baszkföld konfliktusa Spanyolországgal és Franciaországgal nem, mert az nem az ETA-val kezdődött, és nem szűnik meg az ETA útjának lezárultával” – áll levélben, bár a szervezet létrejöttétől 2018-ig jelentős változásokon ment át Madrid viszonya a baszkokhoz, akik a tartomány autonómiájában messzire jutottak. Olyannyira, hogy Katalóniában az elszakadást nem, de a nagyobb önállóságot pártolók épp a Spanyolországhoz tartozó Baszkföld státuszának elérését tartják követendő példának.
Ez elsősorban az adóügyekben kapott széleskörű önállóságot jelenti, ugyanis kulturális területen az autonómia azonos, hiszen Katalóniában a katalán, Baszkföldön pedig a különleges, Európa egyetlen izolált nyelveként ismert baszk is hivatalos a spanyol mellett.
A Franco-éra Madrid központú, spanyolosító, a nemzetiségek önkifejezését korlátozó rendszerével szemben létrejött ETA nacionalista szervezet volt, de katolikus egyházat szövetségeseként kezelő Madriddal szembeni önmeghatározásában a kezdetektől fontossá vált a marxista, antiimperialista, antiklerikális, baloldali vonal – ahogyan a Nyugat-Németországban 1970-ben megalapított Vörös hadsereg Frakció esetében is, amely szintén egy sajtónak eljuttatott közlemény után oszlatta fel magát, 1998-ban.
A radikális indíttatású, kezdetben egyetemistákra épülő szervezet a hatvanas években még csak a működéséhez szükséges pénzek megszerzésére irányuló rablásokkal vétette észre magát, az első halálos áldozattal járó tűzharcra csak 1968-ban került sor.
1973-ban azonban már szintet lépett a szervezet: rejtett pokolgéppel ölték meg autójában a Franco tábornok utódjának is tekintett kormányfőt, Luis Carrero Blancót és sofőrjét Madridban. Blanco halála meggyorsította a reformfolyamatokat, ennek eredményeképp léphetett az újra alkotmányos monarchia trónjára I. János Károly, akit ugyan Franco nevezett meg utódjaként, de mégis a demokratikus átmenetet jelentette.
Az uralkodó amnesztiát hirdetett, több száz, ETA-val kapcsolatba hozott személy szabadult, akik közül sokan megalapozatlan gyanúval kerültek őrizetbe.
Ez azonban még nem jelentette, hogy a radikális ETA elérte volna célját, a Spanyolországból és Franciaország délnyugati csücskéből létrehozandó független Baszkföld létrehozását. A merényletek így folytatódtak, jellemzően a Guardia Civil, a belügyi és a védelmi minisztériumnak alárendelt csendőrség egyenruhásai ellen. A támadásoknak azonban voltak civil áldozatai is, 1985-ben egy arra járó 14 éves fiú is meghalt tűzharc közben Pamplonában.
Az ETA kitűzött célján nem változtatott az 1978-as alkotmány sem, amely széles jogköröket biztosított Baszk Autonóm Közösségnek, finanszírozási és nyelvi területen is. Utóbbit jelzi, hogy a 2,4 milliós Baszkföldön ma már a lakosság egyharmada beszél, további 19 százaléka ért baszkul, így a csak spanyolul beszélők aránya 50 százalék alá ment 2016-ra. Az idő is a baszk nyelvnek dolgozik: a 16-24 évesek körében a baszkul beszélők aránya 57 százalék, a 65 felettieknél csak 25 százalék.
Miközben az ETA a baszk nacionalisták céljaiért küzdött – fenyegetve a mérsékeltebb állásponton lévő, Madriddal együttműködő baszkokat is –, zajlott egész Spanyolország euroatlanti integrációja is. Az ország 1981-ben lett a NATO, 1986-ban az EU jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség tagja.
A folyamat lassítása a Szovjetuniónak is érdeke volt, a Washington Post 1981-ben arról írt, nem sokkal Spanyolország NATO-csatlakozása előtt, hogy szovjet támogatás állhat az ETA mögött. A Szovjetunió visszautasította a vádakat, de az egyébként is marxizmusra hivatkozó ETA jól jött Moszkvának is, ahogyan a már említett RAF vagy a palesztin, dél-amerikai fegyveres forradalmár-terroristák, akik megsegítésében a szocialista blokk országai bizonyítottan is részt vettek.
A szovjet támogatás azonban, ha volt is, sosem volt döntő, az ETA létrejötte és működése nem ezen múlt. A kapcsolatot cáfolhatja és erősítheti is az a tény, hogy a merényletek száma épp a Szovjetunió megszűnésének időszakára, 1990-91-ben ugrott meg látványosan, akkoriban hetente voltak az ETA-nak kisebb-nagyobb bombamerényletei. Ez utána a töredékére esett vissza, de a 2000-es évek elejétől újabb lendületet kapott – abban az évben 23 halottja volt a merényletsorozatnak – és az évtized végéig ki is tartott, bár ezek közül sok végződött halálos áldozatok és súlyos sérültek nélkül. Így is voltak súlyos támadások, például a 2006-os bombamerénylet a Madrid-Barajas repülőtér parkolójában, ahol két ember meghalt, 52 megsebesült.
Mindez akkor történt, amikor pár hónappal korábban az ETA tűzszünetet léptetett életbe. A szervezet sajnálatát fejezte ki a halálos áldozatokért. A támadás egy időre megtorpedózta az ETA és a spanyol kormány közötti béketárgyalásokat is. (2010-ben a három merénylőt több mint ezer év börtönre ítélték, bár ez sem jelent tényleges életfogytiglant, legfeljebb negyven évet kell leülniük.)
A támadásból nem jött ki jól a szervezet, amely szeme előtt 2008-ban az akkor függetlenségének egyoldalú kikiáltása előtt pár héttel lévő Koszovó és a már függetlenségi népszavazást tervező Skócia példája lebegett.
Ekkorra azonban egyre hatékonyabban léptek fel a hatóságok a szervezet ellen és nőtt a társadalmi nyomás az ETA-val szemben is a merényletek miatt. Ebben nagy szerepet játszott a francia-spanyol rendőrségi együttműködés. 2008 májusától egy év alatt az ETA négy magasrangú vezetőjét fogták el, köztük a katonai vezetőként számon tartott 28 éves Jurdan Martitegi Lizasót. de az egész évtizedre jellemző volt, hogy a rendőrség százával vette őrizetbe az ETA támogatóit, tagjait.
2015-ben is elfogták a szervezet két aktuális vezetőjét 40 éves David Plát és a 43 éves Iratxe Sorzabalt – ismét francia területen – ami jelezte, hogy nincs már biztonságos hátországa és elég ereje a szervezetnek vezetőinek védelméhez.
Az idei bejelentés a végleges fegyverletételről és a megszűnésről tehát nem a semmiből jött. Az ETA áprilisban bocsánatot kért a merényletek áldozataiért is.
Tudatában vagyunk annak, hogy a fegyveres harc eme hosszú időszakában sok fájdalmat okoztunk (...). Tiszteletet kívánunk mutatni a halottak, sebesültek és más áldozatok felé (...). Igazán sajnáljuk
– írta az ETA. A „hibák vagy téves döntések” következményeként olyanoknak is ártottak, akinek semmilyen közvetlen szerepük nem volt a konfliktusban, ismerték be.
A terrorszervezet írásában felidézi, hogy „az évek során a számos erőfeszítés ellenére sem voltunk képesek megoldásra jutni, sem az ETA, sem a kormány, sem a baszk rendőrök. Ez egy közös felelősség, és az ETA vállalja a ráeső részt ebből”.
A szervezet várhatóan szombaton az ETA bejelenti feloszlatását a Baszkföld francia részén található Bayonne városában nemzetközi közvetítőkön keresztül. Az ETA várhatóan videoüzenet is közzétesz majd feloszlatásáról.
Alapvetően az 1975-től megindult demokratizálódási folyamat, a többször elkezdett majd zátonyra futott, de mégis létező párbeszéd a kormányzat és az ETA között játszott jelentős szerepet abban, hogy a szervezet most megszűnik. Az autonómia biztosításával egyre kevésbé lehetett igazolni a terrortámadásokat, csökkent a támogatók száma is, ez is szerepet játszott abban, hogy a rendőrség egyre eredményesebben tudott fellépni a hálózat tagjaival szemben.
A megszűnéssel azonban nem zárul le az ETA-hoz köthető merényletek feltárása: még legalább kétszáz felderítetlen terrorakciót tartanak számon – írta a Euronews összeállításában, megemlítve azt is, hogy több száz terrorista, akik tíz évnél is hosszabb ideje ülnek börtönben, hamarosan szabadul, és fontos feladat lesz reintegrálásuk a békés társadalomba.
Jelenleg 243 ETA-tag ül Spanyolországban, további 53 van francia és portugál börtönökben.
„Semmivel nem tartozunk és semmit nem kell megköszönnünk a terroristáknak. A köszönet és az elismerés természetesen az áldozatokat illeti, akikre mindig emlékezni fogunk” – idézte a spanyol kormányfőt az MTI. Mariano Rajoy szerint „az ETA bejelentheti megszűnését, de nem tűnnek el bűnei“ – így a hatóságok továbbra is üldözik a terroristákat, hogy megbüntessék őket.
Igaz, Madridnak óvatosnak kell lennie, hogy fellépése nyomán ne jöjjenek létre új, radikálisabb sejtek, bár szakértők szerint nem kell tartani attól, hogy hamarosan megszületne az „Igazi ETA”.
Nyitókép: az ETA tagjai által tartott sajótájékoztató valahol Franciaországban, 1973. december 29-én, kilenc nappal Luis Carrero Blanco meggyilkolása után (AFP)