Inger Stojberg dán integrációs miniszter szerint, a ramadán böjti hónap során több munkakörben szabadságot kellene kivennie a muszlim munkavállalóknak, mert nem képesek megfelelően ellátni a feladatukat.
Nem lehet napi 18 órás böjtölés mellett biztonságosan buszt vezetni – vélekedett a BT dán napilap hasábjain Inger Stojberg dán integrációs miniszter.
Mint arról az MTI is beszámolt, a liberális dán politikus szerint a biztonságot és a termelékenységet is károsan befolyásolhatja a böjtölés.
Nem akarom elvenni a dániai muszlimoktól a lehetőséget, hogy megéljék vallásukat és annak ünnepeit, de fel akarom szólítani őket arra, hogy menjenek szabadságra a ramadán idején"
– mondta a miniszter.
A bevándorlókkal szembeni szigorúságáról ismert tárcavezető hétfői kijelentésére másnap sokan reagáltak felháborodottan, a példaként említett dán buszvezetők szakszervezete szerint semmiféle problémát sem okozott eddig a muszlim böjti hónap, a szakszervezeti vezetők szerint senki nem tud arról, hogy emiatt valaha is volt-e baleset Dániában.
Az azonban tény, hogy az arab országokban ramadán idején teljesen megváltozik az élet a hivatalokban, más a városok utcaképe, illetve teljesen újszerű napirendet követnek a böjtölők.
A főszabály ismert: amíg a nap fent van, vagyis hajnaltól estig nem szabad enni, inni. Sok minden más tevékenység is tilos, az imádságra összpontosítás jegyében, így tiltott a nappali dohányzás, vagy a nappali szex is. Munkavégzés és kimerültség szempontjából bizonyára az evés-ivás a legfontosabb, bár a példánál maradva egy dohányos buszvezetőnek a dohányzási tilalom is gondot okozhat.
A böjt főüzenete az, hogy ebben az időszakban fókuszáltabban és többet kell imádkozni.
Az idén május 16-án kezdődött és június 14-ig tart a ramadán hónapja, de ez nem egy állandó időszak, hanem évente 11 nappal előrébb jön a mi naptárunk szerint.
A ramadán során teljesen felborul a hívők élete. Tény, hogy az arab országokban ilyenkor napközben a munkavállalók inkább alszanak, hűsölnek, pihennek, nem jellemző a megfeszített munka, különösen a nyárra eső ramadán idején az arab világban nagy kihívás az ivás tilalma. Az arab világban teljesen bevett ilyenkor a rövidített munkaidő, a kevesebb alkalmazott igénybevétele, az utcák különösen délután kihaltak.
A böjtöt tartók (látszólag szinte mindenki) korán kelnek, hogy még sötétben egyenek egy kiadósat. A tisztviselők, illetve az iskolás szülők elindítják rendesen a napot, de aki csak teheti, a reggeli ima után visszafekszik és alszik tovább. Ez így megy egész nap, a délelőtti viszonylagos pezsgés után, a délutánok még fáradtabbak, kihaltabbak.
A késődélután, a koraeste már a készülődés jegyében zajlik, és a naplemente idején egy ima jelzi a várva várt étkezési lehetőséget. A kora este első étkezésére az arabok ugyanazt a szót használják, mint normál esetben a reggelire.
Innentől lehet enni, társasági életet élni, bevásárolni, teázgatni, és sokaknál ez az első vacsora, egy szinte hajnalig elhúzódó lakomává, társasági eseménnyé bontakozik ki. Az étkezés összességében nagyon kiadós, jellemzői a gyümölcsök, a nagyon édes dzsúzok, és a rendkívül cukros, magvakkal teleszórt, szirupos édességek (nem véletlen, hogy a cukorbetegség az arab országokban a legelterjedtebb), de természetesen országonként, hagyományonként eltérő komoly főételeket (rizs, hús a meghatározó elem) is esznek a böjtölők.
Talán éppen a másnapi, minél több alvást előkészítendő, az esti étkezés sokszor hajnalig elhúzódik, vacsora, rokoni, vagy baráti összejárás, vendégség, hosszas eszmecserék kezdődnek, és ilyenkor a modern kor vívmányainak megfelelően az arab világ nagyvárosaiban is egyre elterjedtebb hatalmas bevásárlóközpontok is nyitva vannak. Érdekesség, hogy miközben az arab nagyvárosokban az utcán, a bazárokban szinte csak hagyományos viseletben mászkálnak a nők, ezekben a shopping centerekben sokkal nagyobb arányban láthatóak fejfedő nélkül.
Az arab világ mindenesetre ilyenkor nagyon „spanyolos” arcát mutatja, a gyerekek is sokszor egészen kései időpontokban is az utcán vannak, játszanak, pedig számukra azért másnap jellemzően van iskola.
A jellemző menetrend szerint az emberek akár 2-ig lakomáznak, majd 4-kor megint felkelnek enni. Aki csak teheti, ezek után szépen átalussza az elmélyült imádságra szánt órákat. Kivéve persze, ha dán buszvezető, mert akkor dolgoznia kell. Feltéve, ha továbbra is engedik neki.