Németországban hihetetlen energiákat emésztett fel az országba érkezett másfél millió menekült helyzetének kezelése. A bevándorlási hivatalnál végzett felülvizsgálat most megmutatta: sok ember szabálytalanul kapott menekültstátuszt, ráadásul úgy, hogy se a valódi neve, se a kora, se a múltja nem ismert. Nem véletlenül tartanak sokan a következményektől: hasonló játszódott le a hetvenes-nyolcvanas években érkező libanoni menekültekkel, amelyek egy csoportja ma klánokba tömörülve irányítja a Ruhr-vidék városainak egyes negyedeit.
Az Európában élő menekültek helyzetéről Magyarországon főleg egyoldalú, torzított, vagy kifejezetten hamis információk jelentek meg az elmúlt időben. A menekültek és bevándorlók tömegeinek ellátása, helyzetük kezelése ettől függetlenül számos valós probléma forrása Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy a skandináv államokban. Most induló sorozatunkban ezekről igyekszünk hiteles képet adni.
Németországban az elmúlt hetekben sorozatosan jelentek meg a sajtóban a menekültválsággal kapcsolatos botrányokról és visszatetsző társadalmi jelenségekről szóló cikkek. Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy a fél év után, kínkeservesen megalakult kormány is azt ígérte: komoly szigorításokra készül menekültügyben. Csak néhány esemény az elmúlt időszakból:
„A törvénytisztelő lakosság arcul csapása" – így nevezte az ellwangeni menekülttábornál történt esetet Horst Seehofer belügyminiszter, mások a jogállam csődjéről beszéltek. A gyakorlatban valóban az történt, hogy egy kitoloncolási határozatot elsőre nem tudott végrehajtani a rendőrség. Három rendőrautó ment ki a helyszínre, be is ültették az egyik kocsiba a 23 éves togóit, de addigra a tábor 150 lakója körbevette őket. A hivatalos rendőrségi jelentés szerint az összegyülekezett emberek agresszíven léptek fel, az egyik autót meg is rongálták. A tömeg végül megakadályozta a férfi elszállítását. Miután felmerült a gyanúja annak, hogy szervezett ellenállás alakult ki, a táborba három nap múlva több száz kommandós szállt ki. 27 embert őrizetbe vettek és 292-t igazoltattak. A togói férfit végül sikerült megtalálni, kitoloncolási őrizetbe helyezték, és azóta vissza is vitték Olaszországba.
A kommandósok kivezénylésével tehát az állam mégiscsak tette a dolgát, és érvényt szerzett a jognak. A német sajtó alaposan kitárgyalta az esetet. Felhozták példának, hogy az eset után nem sokkal az alsó-szászországi Ganderkeseeben egy apák napi rendezvényen német fiatalok verekedtek össze részegen, akik közül többen a rendőrök ellen fordultak, üvegekkel kezdték el dobálni őket; végül könnygázzal, rendőrkutyákkal és gumibottal fékezték meg a rendbontókat. Itt is szembefordultak a rendőrökkel, de a két eset megítélése mégis különbözik (még a politikusok nyilatkozataiban is): amikor részeg németek dobálják a rendőröket, senki se emlegeti a jogállam meggyengülését.
Ennél sokkal súlyosabb problémát rejt magában a német menekültügyi hivatalnál nemrég kirobbant botrány. A menekültügyi hivatal már a 2015-ös menekülthullám előtt is több százezres ügyhátralékban volt, erre érkezett meg több mint egymillió újabb ember. Fizikailag lehetetlen volt ennyi ember ügyét alaposan kivizsgálni, felelős döntést hozni az ügyükben, a töménytelen mennyiségű fellebbezést elbírálni, és ezzel párhuzamosan a jelentős rendőri erőket lekötő kitoloncolásokat is végrehajtani.
Egy most nyilvánosságra került belső vizsgálat lesújtó képet ad a helyzetről. A német menekültügyi hivatalnál végzett felülvizsgálat során ugyanis az derült ki, hogy a menekültek befogadása, a menekültstátusz megítélése sokszor igencsak vitatható alapon történt:
A belső vizsgálat azt mutatta, hogy a brémai menekültügyi hivatalnál 2013 és 2016 között legalább 1200 ember kapta szabálytalan módon a menekültstátuszt. Az ügyben a brémai hivatal korábbi vezetője és öt másik alkalmazott ellen folyik nyomozás vesztegetés elfogadása miatt, amelyet bűnszervezetben követtek el. A hivatalban most 18 ezer pozitívan elbírált menedékkérő aktáját veszik elő, és vizsgálják meg újra, hogy jogszerű volt-e a döntés az ügyükben.
Ami ebben igazán aggasztó, hogy a felülvizsgálat csak az esetek töredékét érintette. Egy képviselő kérdésére a német belügyminisztérium azt válaszolta: 2015 januárja és 2018 márciusa között 1,65 millió határozat született menedékkérők ügyében, ezek közül azonban mindössze 11 830-at, azaz az esetek 0,7 százalékát ellenőrizték utólag.
A korrupciógyanús esetek mellett feltehetően a német belbiztonsági szervek munkatársai is fogják most a fejüket. A felülvizsgálat fő tanulsága ugyanis az, hogy sok menedékkérelmet teljesen megalapozatlanul, igazi bizonyítékok nélkül bírálták el, miután a kérelmezők valódi személyazonossága nem volt kideríthető.
A balkáni útvonalon Európába érkező menekülteknél különböző okokból nem voltak úti okmányok. Aki valóban menekült, inkább nem vitt magával semmilyen papírt, vagy eleve hamis dokumentumokkal jutott ki az országból. Sok embernek útközben vesztek el az iratai, de voltak olyanok is, akik Németországba érkezve szándékosan semmisítették meg hivatalos okmányaikat.
2015 szeptemberére ugyanis tudható volt, hogy aki szírnek mondja magát, az Németországban automatikusan menekültstátuszt kaphat. Ez súlyos hiba volt a jóhiszemű német hivatalok részéről, a menekültek pedig maximálisan kihasználták a lehetőséget. Sok ember így végképp el tudta törölni a múltját, ezzel az óhazában elkövetett köztörvényes bűncselekmények is látszólag eltűntek a semmiben. Sok esetben ez akkor derült ki ez, amikor ezek az emberek Németországban is szembekerültek a törvénnyel. Már ha a német hatóságoknak sikerül bármilyen hivatalos információt beszerezniük ezekről az emberekről az anarchiába süllyedt Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból.
A menekültügyi törvények egészen extrém eljárásokat is indukáltak Európában. Komoly kihívás elé állította a hatóságokat egy nigériai férfi esete Magyarországon. A férfi 2015-ben ezért kért menedéket Magyarországon, mert Nigériában üldözik és bebörtönzik a homoszexuálisokat. Mit tehet ilyenkor a hatóság? Hogyan tudja bebizonyítani, hogy a férfi igazat mond? A magyar hatóság egyrészt kiderítette, hogy Nigériában tényleg súlyos börtönbüntetéssel fenyegetik az azonos neműek együttélését. Másrészt pszichológus szakértőt rendeltek ki a férfi szexuális irányultságának vizsgálatára. A tesztek nem igazolták, hogy a férfi homoszexuális irányultságú lenne, a szakvélemény például „túl férfiasnak” írta le őt. A magyar menekültügyi hatóság végül megcáfolhatatlan bizonyítéknak tekintette a pszichológiai tesztek eredményét, amelyek megbízhatóságát egyébként még a szakma is vitatja.
A magyar bíróság ezzel még visszafogottan járt el, más európai országokban ugyanis az is előfordult, hogy a menedékkérő erekcióját vizsgálták, orvosi vizsgálatokat végeztek rajtuk vagy a szexuális szokásaikról kérdezték őket. Az Európai Unió Bírósága végül kimondta: nem szabad ilyen vizsgálatokat végezni, nem szabad homoszexuális cselekmény végzését kérni a menedékkérőtől, és erről készült videofelvétel sem jöhet szóba bizonyítékként. Ezenkívül azzal is fölösleges próbálkozni, állapította meg a bíróság, hogy olyan sztereotip előítéletek alapján mérjék föl a szavahihetőségüket, mint például, hogy „a meleg férfiak mindig nőiesek” vagy „egy leszbikus nő nem vágyhat anyaságra”.
Eklatáns példája a tisztázatlan személyazonosság következményeinek az afgán Husszein K. esete, aki fiatalkorú menedékkérőként érkezett Németországba, és 2016 októberében megerőszakolt és megölt egy 19 éves német orvostanhallgató lányt a freiburgi Dreisam folyó partján. A bírósági perben derült ki, hogy a fiatalembert már Görögországban is tíz év börtönre ítélték, miután Korfu szigetén lelökött egy egyetemista lányt egy szikláról, de ott el tudott tűnni a hatóságok szeme elől, Németországban pedig menedékkérőként tiszta lappal indult. Még megdöbbentőbb része volt a pernek, hogy
nem lehetett tudni, hány éves is valójában a vádlott.
A büntetés kiszabásánál ugyanis nem volt mindegy, hogy a tett elkövetésekor 17 éves volt, ahogy ő állította, vagy 20-30 év körüli, ahogy az orvosszakértői vélemény.
Az Index soha nem azonosította valódi vagy potenciális terroristaként a balkáni útvonalon Európába érkezők tömegeit, de számos adat van arra, hogy a nyitott határokat és az ellenőrzés hiányát (lehetetlenségét) terroristák is ki tudták használni. Salah Abdeslam, az egyik párizsi merénylő például így vitt magával embereket Magyarországról, akik később a párizsi Bataclan színházban végrehajtották a több mint száz halálos áldozatot követelő mészárlást. Az is kiderült, hogy az Iszlám Állam iparszerűen állított elő hamis okmányokat. Amikor Szíriában elfoglalták Deir ez-Zórt, és az Iszlám Állam központjának számító Rakkát, mindegyik helyen dobozszámra álltak a kitöltésre váró üres útlevelek, és mindenhol találtak útlevek nyomtatására alkalmas gépeket.
A tisztázatlan identitások problémája a cikk elején említett jogállamiság kérdésével is szorosan összefügg. Április 13-án Essenben 300 rendőr, hetven vámos és adónyomozó tartott razziát Essen egyik legproblémásabb negyedében. A város északi része libanoni klánokhoz kötődő, szervezett bűnözői csoportok irányítása alatt áll, és az itt zajló folyamatokra csak részben van rálátása a német hatóságoknak. Többször előfordult, hogy a rivális klánok tagjai az utcán csaptak össze egymással, amibe a rendőrség alig tudott beavatkozni.
A mostani razzián több kiutasított menedékérőt fogtak el, horogra akadt egy körözött személy, tisztázatlan jövedelemből származó nagy értékű autókat foglaltak le. A razziáról Herbert Reul (CDU) Észak-Rajna–Vesztfália tartományi belügyminiszter is azt emelte ki, hogy ezzel is demonstrálni akarták, az állam itt is jelen van, a rendőrség végzi a dolgát, és következetesen lép fel minden jogsértéssel szemben.
Ezt az esseni negyedet vagy a német sajtó által is no-go zónának, részben törvényen kívüli területnek nevezett Duisburg-Marxloh városrészt most az ellenőrizetlen bevándorlás és a párhuzamos társadalom igazi rossz példájaként emlegetik, ami jól mutatja ennek a folyamatnak a hosszú távú negatív következményeit. A nyolcvanas években az NSZK nagy számban fogadott be libanoni menekülteket, de az ő személyazonosságukat sem tudták megfelelően ellenőrizni. Utólag sok esetben az is kérdéses, hogy egyáltalán libanoniak voltak-e az érkezők.
Ebből nőtt ki a Ruhr-vidék egyes városaiban a libanoni vagy állibanoni klánokon alapuló szervezett bűnözés, amely kábítószerből, a használtautó-piac elfoglalásával, a vendéglátóhelyektől szedett védelmi pénzekből, a szerencsejáték és a sportfogadás leuralásával szerezte bevételeit, de ma jellemzően azzal is foglalkozik, hogy a legújabb hullámban érkező pénztelen menekülteknek ad ki nyomorúságos tömegszállásokat irreálisan magas áron. Ezekben a negyedekben a klánok hozzák a szabályokat, az igazságszolgáltatást pedig egy békebírónak nevezett idős ember végzi a szervezett bűnözi körök megbízásából.
(Borítókép: Menekültek tüntetnek Ellwangenben 2018 május 9-én. - fotó: Andreas Gebert / Getty Images Hungary)
Rendőrökkel szembeszegülő és szabadságra hazajáró menekültek, botrány a bevándorlási hivatalban, kenőpénzért vagy ellenőrzés nélkül adott státuszok. Súlyos gondot fog okozni, hogy sok embernek se a kora, se a neve, se a múltja nem tudható.
2552 · May 24, 2018 07:42am Tovább a kommentekhez