Nem ma. Merülnötök kell majd.
Ezt felelte a barlang mélyén rekedt thai fiatalokat megtaláló brit búvár az egyik gyerek kérdésére, hogy mikor szabadulnak majd ki. Ebben a pár szóban valószínűleg tudtán kívül tökéletesen összefoglalta azt, milyen nehéz időszak jön most a gyerekeknek és a mentőknek is, és még senki nem tudja, pontosan hogyan és mikor tudják majd kihozni őket. A videó egyébként ezekről a pillanatokról itt nézhető meg. Mint ismert, a 12 diák és edzőjük június 23-án tűntek el a Bangkoktól 1000 kilométerre északra fekvő barlangrendszerben, majd hétfőn, csodával határos módon élve találták meg a 11 és 16 év közötti gyerekeket és huszonéves edzőjüket. (Cikkeink erről itt, itt, itt és itt.)
A videón is látszik, hogy a gyermekek a barlang mélyén egy kis, sötét kamrában zsúfolódtak össze úgy, hogy körülöttük víz van. A mentési opciók pedig korlátozottak. A barlangnak ez a része csak egy keskeny, vízzel elárasztott csatornán keresztül érhető el, és az eddigi kísérletek a víz kiszivattyúzására, vagy arra, hogy egy természetes hasadékot találjanak a kamra felső részén, mind kudarcba fulladtak.
A barlangi mentők pedig versenyt futnak az idővel.
Monszun van ugyanis, az eső olyan mennyiségben esik, hogy a mentők hiába szivattyúznak ki óránként 1,6 millió liter vizet a barlangból. Ez okozta eleve a bajt is: a gyerekek úgy kerülhettek csapdába, hogy a kirándulásuk közben hirtelen jött egy eső, megemelkedett a vízszint, és már nem tudtak már kimenni ott, ahol bementek. A mentés közben, amikor még nem találták meg őket, a búvárok azt mondták, volt terület, ahol óránként 15 centivel emelkedett a vízszint amíg ők kutattak.
Most egyelőre ott tartanak, hogy első körben négy búvár ment be a gyerekekhez némi túlélőfelszereléssel, és maradt ott velük. A mentők közben négy hónapnyi(!) élelmiszer-ellátmányt jutattnak el a fiúknak, és további búvárok és orvosok mennek majd be hozzájuk, hogy segítsenek nekik. Ez sem olyan könnyű, mert kevés olyan katonai orvos van, aki tud búvárkodni. A bentrekedteknek levegőt is pumpálnak be, hogy javítsák a körülményeiket, továbbá a mentőcsapat próbál áramot juttatni a kamrába és telefonösszeköttetést létesíteni köztük és a külvilág között, hogy a gyerekek beszélhessenek a szüleikkel. A fiataloknak egyébként nem volt ételük, de megúszták a kiszáradást azzal, hogy a barlang tetején átszűrődő esővizet tudták inni, ami így sokkal tisztább volt, mintha az őket körülvevő koszos barlangvizet fogyasztották volna.
A négy hónapnyi élelmiszerellátást Akanand Surawan, a haditengerészet parancsnoka nyilatkozta, és sokan ebből rögtön arra következtettek, hogy meg akarják várni az esős évszak végét, októbert, hogy akkor hozzák ki a fiúkat. De ha így esik továbbra is, akkor az emelkedő vízszint miatt muszáj lesz lépniük. Még akkor is, ha most épp lélegzetvételnyi szünet van, nem esik annyira, és éppen csökkent egy kicsit a vízszint.
Az, hogy megtanítsák búvárkodni a 12 gyereket, az egyik lehetséges opcióként valóban felmerült, ahogy azt a cikk elején idézett mentőbúvár is mondta. Ezt el is kezdik majd, a mentők már elkezdtek beszerezni 15 gyerekméretű búvármaszkot, de szakértők szerint ez a módszer sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint első hallásra gondolnánk. A barlangban széles kamrák és sziklás kiszögellésekkel teli keskeny járatok váltják egymást, különböző tengerszint feletti magasságokban. A komplexum több kilométer hosszú, a gyerekek 2-3 kilométerre vannak a barlang bejáratától, és 800-1000 méterre a felszín alatt.
Hosszú merülésről lenne szó, még a mentés közben mondták a búvárok, hogy nekik is speciális palackokra kellett váltaniuk, hogy hosszabb ideig merülhessenek, mert órákig tartott eljutni egyik helyről a másikra. Plusz olyan zavaros a víz, hogy még lámpákkal sem látnak semmit, úgyhogy a fejüket kiemelve tudtak csak tájékozódni a mentők ott, ahol erre volt lehetőségük. Nem beszélve arról, hogy a jelentések szerint nem tudnak úszni a fiatalok, ráadásul a 9 napos táplálékmegvonás után az újratáplálást is óvatosan kell csinálni, mert életveszélyes is lehet, ha nem jól építik fel a dolgot.
A CNN-nek Anmar Mirza barlangi mentő szakértő azt mondta, a legnagyobb kockázatot maguk a gyerekek jelentik, mert a barlangi búvárkodás nagyon veszélyes annak, aki nem tapasztalt. Teljes sötétségben kellene utat találniuk, csak a szájba tehető regulátor és a palack segítene nekik lélegezni. Ha elvesztik a regulátort akár csak egy percre is, az végzetes lesz. Mirza szerint a legbiztonságosabb az lenne, ha megvárnák, míg a víz lejjebb megy, vagy találnának egy új járatot. Pat Moret mentési szakértő is azt mondta a CNN-nek, hogy
Ez nem az a típusú búvárkodás lenne, mint amit a legtöbb ember ismer. Ez saras, helyenként akár gyorsan áramló vízben történne, amelyben nincs irányérzéke az embernek. Nem tudod, mi van fent, lent, oldalt.
A várakozás egy már bevált opció egyébként: nem ez az első alkalom, hogy turisták esnek csapdába a barlangban, eddig mindig az árvíz múltával, a vízszint csökkenése után tudták kimenteni a bennrekedteket.
A fiúkat megtaláló brit búvármentők főnöke, Bill Whitehouse is azt nyilatkozta, hogy komplikált, problémás volt a rájuk találás is. Három órás merülés volt, benne egy 1,5 kilométeres átjáróval, ami részben el volt árasztva, részben nyitott volt. A megtaláláskor érzett eufóriát pedig gyorsan felváltotta a "hogyan tovább" kérdése, mondta. Whitehouse szerint is csak az utolsó opció lehet az, hogy búvárkodva jöjjenek ki a gyerekek, de elképzelhető, hogy a végén csak ez marad majd. Beszélt arról is, hogy akár az is lehet, hogy a gyerekek a regulátor helyett teljes arcmaszkot kapnak, és annyi súlyt, hogy pont lebegjenek, és így "csomagként" segítik ki őket a profik.
2010-ben chilei bányászok rekedtek a föld alatt két és fél hónapra. Ott is több hetes előkészület után tudták elkezdeni a mentést, egy 66 centi széles, akkor fúrt járatban küldték le nekik a mentéshez használt kabint. A 633 méterre leeresztett, majd felhúzott kabin egy átlagos lift sebességével haladt, lefelé nagyjából harminc percig, felfelé tizenöt-húsz percig tartott egy út. Az akkori cikkünkben olvashatnak róla bővebben.
A mentők egyébként megpróbáltak lyukakat fúrni a barlang falába, hogy a víz azokon kifolyhasson, de a vastag sziklaréteg miatt nem jártak sikerrel. Felmerült az is, hogy fúrjanak fentről egy járatot, amin kiemelhetik őket, de ez sem egyszerű, mert konkrétan utakat kellene építeni a barlang fölé, ami elbírja az óriás fúrókat. Plusz nagyon alaposan fel kellene mérni a barlangrendszert, hogy pontosan hol is kellene fúrni, különben könnyen olyan helyre megy a fúrófej, ami semmit nem segít a bentrekedteken.
Adisak Wongsukjannak a 14 éves fia, Ekarat van a bentrekedtek között. A CNN-nek azt mondta, boldog volt amikor hallotta a mentők örömrivalgását, és reméli, hogy élve viszontlátja a fiát. "Meg akarom ölelni a fiam. A család általában együtt, egy ágyon alszik, nagyon szoros kötelék van köztünk" Egy másik családtag a kínai tévében mondta azt, hogy örökké hálás lesz a mentőcsapatoknak. "Nem tudom, mit tudnék tenni, hogy megháláljam. Csak nagyon megköszönni tudom nekik".
A brit csapat, amely megtalálta őket, három emberből áll: John Volanthen, Richard Stanton és Robert Harper a thaiok hívására érkezett az országba három nappal azután, hogy a csapat eltűnt. Ők is a több mint 1000 emberből álló nemzetközi mentőcsapat részei voltak. Volanthen volt, aki az első mondatot váltotta az ijedt fiúkkal.
Volanthen és Stanton vélhetően a Dél- és Közép-Walesi Barlangi Mentőcsapat tagjai, amely mentett már Franciaországban is 2010-ben csapdába esett búvárt. Azért vélhetően, mert az említett csapat nem kívánta kommentálni ezt az értesülést, a brit barlangászok pedig soha nem nevezik meg a mentőcsapat tagjait. A 2010-es hírek szerint Stanton tűzoltóként dolgozik Coventryben, és ott volt, amikor 2004-ben 13 brit barlangászt mentettek ki Mexikóban. Egy 2007-es interjúban azt mondta, egyetem alatt csatlakozott barlangász és búvárcsapatokhoz.
Volanthen maratonista és ultramaratonista, Bristolban élő IT-szakértő, cserkészként kezdett barlangászkodni. "A pánik és az adrenalin sokszor jól jön, de nem a barlangi búvárkodásban. A legutolsó dolog, amit akarsz, az az adrenalin" - mondta egy interjúban. A harmadik férfi, Robert Harper 1968 óta barlangász.
Borítókép: a gyerekekről készült első felvétel. Fotó: Royal Thai Navy / AFP.