Lényegében elismerte az izraeli Black Cube magán-hírszerző cég, hogy az ő emberei "dolgoztak rá" civil szervezetekre. A cég egyik embere az izreali Yedioth Ahronoth nevű lapnak már nem tagadta, hogy ők voltak a végrehajtók, pusztán azt cáfolta, hogy politikai megrendelésre dolgoztak volna. Szerinte volt egy vita Soros György és egy másik milliárdos között, ők pedig ebben az ügyben léptek fel.  „Ez egy üzleti vita Soros és egy másik befolyásos milliárdos között, ami több országot is érint gazdasági érdekek mentén, és nincs köze a magyar választásokhoz. Az állami tisztviselők egyszerűen kihasználták a nekik kedvező alkalmat” - nyilatkozta névvel a cég egyik embere.

Az "üzleti világ Moszadjaként"  ismert Black Cube egy izraeli, de Tel Avivon kívül Londonban és Párizsban is irodákat fenntartó magántitkosszolgálat. Izraeli exkémek alapították, a munkatársai közül pedig többen izraeli titkosszolgálatoknál dolgoztak korábban. Persze önmagában ez nem jelenti azt, hogy igazi James Bondok, akik sosem hibáznak, ellenkezőleg. A civilek elleni akciókban is követtek el olyan hibákat, ami a beazonosításukhoz vezetett. Például ugyanolyan fedőcégeket használtak a műveleteikben, mint amiket már korábban. 

Azt, hogy egy exkémekből álló izraeli magán-hírszerző cég akciójáról lehetett szó, elsőként az Index írta meg még áprilisban. Cikkünkben nem állítottuk, hogy ez a Black Cube volt, ugyanakkor megemlítettük a céget, mint egyikét azon izraeli "magántitkosszolgálatoknak", amely már végzett hasonló tevékenységet. A Black Cube az írást magára vette, perrel fenyegetőzött, egyúttal tagadta, hogy köze lenne az akcióhoz. A cég nevét ezért később eltávolítottuk a cikkből.

A Black Cube egyik célpontja, a Migration Aid ugyanis semmilyen kapcsolatban nem áll Soros Györggyel, sem a milliárdos alapítványával, viszont a megfigyelési botrány kirobbanásáig a kormány egyik ellensége volt. 

A Migration Aid vezetőjének, Siewert Andrásnak a szerepe egyébként kulcsfontosságú a történetben. A Black Cube által célba vett civilek közül egyedül ő jelezte már rögtön az elején az Alkotmányvédelmi Hivatal felé a gyanúját. Márpedig ez egy fontos pont volt ebben a történetben. Ettől kezdve a magyar elhárítás már nem csak képben volt, de információnk szerint egy szomszédos ország hatóságától is kért és kapott adatokat, amivel közelebb tudtak jutni a végrehajtókhoz.

Az így beszerzett információk már a kezdeti szakaszban arra utaltak, hogy a magánhírszerzők profi módszereket alkalmaztak és a Siewerttel való bécsi találkozóra is a kémekre jellemző körültekintéssel mentek el. Információnk szerint a Siewerték elleni akcióról ekkor a magyar elhárítás ugyanakkor még nem tudta, hogy "mire megy ki a játék", az viszont egyértelmű volt a beszerzett adatok alapján, hogy nem kispályások állnak a háttérben. 

Úgy tudjuk, az elhárításnál akkor állt össze a kép, amikor  Bayer Zsolt cikke a Magyar Időkben megjelent . Bayer ugyanis abból a beszélgetésből idézett, ami Siewerték és a titokzatos idegenek bécsi találkozóján készült. Márpedig a titokzatos idegenekről ekkor már a magyar elhárítás is rendelkezett azokkal az információkkal, amelyek arra utaltak, hogy az akciót külföldiek hajtották végre.

Az, hogy a Black Cube által összegyűjtött anyag egy része Bayerhez került, nem jelenti azt, hogy a publicista tudta, kik készítették azt. Az viszont szinte biztosra vehető, hogy ő olyan forrásból kaphatta azt, amelyben megbízik. Ennek csak azért van jelentősége, mert innentől fogva már vissza lehet fejteni a szálakat és el lehet jutni a megbízóig.   

Arra, hogy a megbízókat a kormányzat köreihez közel kell keresni, nem csak az utal, hogy a Black Cube akciójából csak a kormányzati propaganda profitált volna, és hogy az anyag Bayernál landolt. Hanem az is, ahogyan a nemzeti szuverenitást elvileg fontosnak tartó és úton-útfélen hangoztató kormányzat reagált, vagyis nem reagált:

• azok után, hogy kiderült, hogy egy profi külföldi magán-hírszerző cég próbált lejáratni magyar civileket és az Alkotmányvédelmi Hivatal is érintett, a kormányzati kommunikáció teljesen leállt a témáról, noha előtte – Bayer Zsolton keresztül – egyértelműen be akarták vinni a témát a közbeszédbe; 
• noha kiderült, hogy egy parlamenti választást befolyásoló, külföldi titkosszolgálati akció zajlott, amiben magyarok is célszemélyek voltak, a Belügyminisztérium semmilyen tájékoztatást nem adott az ügyben, még az utóbbi időkben impotenssé vált nemzetbiztonsági bizottság elé sem került a téma.

Ha nem politikai megbízás állna az akció hátterében, hanem valóban egy üzleti vita, ahogy ezt a Black Cube illetékese magyarázza, akkor nem ilyen végkifejlete lenne ennek a történetnek. És akkor - ahogy a cikk elején is említettük - Siewerték nem is lettek volna célpontok.  

Az ügy hátterére rálátó források az Indexnek azt mondták: amikor a megbízók a Black Cube-hoz fordultak, minden bizonnyal nem voltak tisztában azzal, hogy az illegális migrációval is foglalkozó hazai titkosszolgálatok mennyire vannak bekötve a civil szervezetekhez. Ez önmagában nem meglepő, hiszen a politikai döntéshozóknak nincs rálátásuk a rendvédelmi, nemzetbiztonsági szervek olyan, "alsóbb szinteken" zajló műveleteikre, amelyekről egy adott fázisban még a szervet felügyelő miniszter sem feltétlen tud.

A megbízók viszont még annyi információval sem rendelkezhettek, mint amivel a belügyi szerveket jól ismerő döntéshozók. Ebből pedig az következik, hogy a megbízókat olyan kormányközeli szereplők között kell keresni, akiknek ráhatásuk van ugyan a kormányzati politikai kommunikációs stratégiára, de formálisan nem részei a kabinetnek. Az Orbán-kormányban nem ismeretlen ez a felállás, elég csak a Londonban saját céget is fenntartó Habony Árpádra gondolni, akinek komoly befolyása van a kommunikációra, mégsem része hivatalosan a kabinetnek.  

Innentől kezdve az egész megfigyelési sztori egy tragikomédiára emlékezteti azokat, akik a történetet közelről ismerik. Mert miként a megbízást elvállaló izraeliek sem tudhatták, milyen aknára léptek rá azzal, hogy olyan civilekre is rászálltak, akik korábban a déli határ menti tranzitzónában voltak bejáratosak, úgy kezdetben a magyar elhárítás sem tudhatta, hogy kik és miért akarják megkörnyékezni a nemzetbiztonsági szempontból releváns hazai szereplőket. A mozaikdarabkák akkor álltak össze, amikor Bayer Zsolt cikksorozatának első része megjelent a Magyar Időkben.

Ebben a faramuci helyzetben sem a nemzetbiztonsági szervnek, sem a politikai döntéshozóknak nem maradt más lehetőségük, mint a gyors "tűzoltás", lehetőleg úgy, hogy se a nemzetbiztonsági, se a kormányzati érdek ne sérüljön túlságosan. Így történhetett, hogy noha példátlan módon avatkozott be egy külföldi magán-hírszerző cég a magyarországi választásokba és ennek bizonyos fázisa a magyar elhárítás szeme előtt történt, mindenki igyekezett elsunnyogni a történteket. 

Végül külföldi oknyomozó újságírók több hónapos munkája kellett ahhoz, hogy a Black Cube ellen elég bizonyíték gyűljön össze és a cég magára vállalja a műveleteket. Nemzetbiztonsági forrásaink szerint egy ponton túl a titkosszolgálatokat felügyelő politikai szereplőknek egyáltalán nem állt érdekében, hogy az elhárítás által elindított műveletek célba érjenek. 

Jóllehet kiderült, hogy a Black Cube tényleg sáros az ügyben, a megbízókat pedig a kormányzathoz közel kell keresni, kevés az esélye annak, hogy Magyarországon következménye lesz mindannak, ami történt. Ugyanis nemcsak a kampányban, de a választások után is az láthatóan a kormányzati érdek, hogy a teljes igazság ebben az ügyben ne derülhessen ki. Erre utal az is, hogy egy ilyen fajsúlyos ügyben a kormányzati szereplők, köztük a belügy, meg sem szólalt. Nem lesz nehéz dolga azoknak, akik el akarják sikálni a történteket, mivel az ügy részletei minősített adatok, azaz államtitkok.

Ha a nyilvánosságot nem is, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki tagjait elméletileg tájékoztathatnák a szolgálatok az ügy hátteréről, de a testület utóbbi hónapokban mutatott teljesítményét és az ellenzék állapotát látva ennek minimális az esélye. Az Index megkeresésére ugyanakkor a testület elnöke, a jobbikos Mirkóczki Ádám azt mondta: mindenképpen foglalkozni szeretnének az üggyel.

Ha a testület tényleg működne, akkor nem is lenne nehéz dolguk. Információnk szerint a magyar elhárítás által végzett műveleteknek megvannak a nyomai, a dokumentációi. Ez azt jelenti, hogy ha a parlament nemzetbiztonsági bizottsága vizsgálni szeretné az ügy hátterét és erre a testület kormánypárti képviselői is a jóváhagyásukat adnák (ez utóbbi valószínűtlen), akkor lenne miket böngészniük: az ügyben született javaslatok, jelentések, pénzügyi elszámolások, és nem utolsó sorban a külföldi társszervek megkeresésének dokumentumai alapján akár a történet egy jelentős részét rekonstruálni lehetne. 

(Borítókép és címlapi illusztráció: Németh Sz. Péter / Index)