Az elmúlt négy évtizedben rendre Helsinkiben találkozott az éppen aktuális amerikai és orosz elnök. De vajon miért pont Finnországot fogadja el mindkét oldal semleges helyszínnek?
Július 16-án Helsinkiben találkozik egymással Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Téma lesz bőven: Ukrajna, Szíria, kereskedelmi háború, szankciók és az amerikai elnökválasztás orosz befolyásolásával kapcsolatos vádak.
Amint a nagyhatalmak bejelentették a Trump – Putyin találkozó tényét, a finn főváros azonnal felmerült a lehetséges helyszínekről szóló találgatásokban. Mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen Moszkva és Washington között már eddig is három kiemelten fontos találkozót tartottak Finnországban.
Petri Tuomi-Nikula budapesti finn nagykövet fiatal diplomataként már az első, 1975-ös esemény előkészületeiben is részt vett, míg az 1990-es, Kuvait iraki lerohanása miatt sebtiben összehívott találkozó során az ő feladata volt az esemény teljes sajtó-infrastruktúrájának kialakítása. Egy hete volt rá. Petri Tuomi-Nikula segítségével elsőként a korábbi csúcstalálkozókat idéztük fel,
Helsinki ezen kívül is rendre a legmagasabb rangú diplomáciai események helyszíne, Vlagyimir Putyin találkozott már itt az uniós vezetőkkel, illetve 2006-ban az európai és ázsiai topvezetők legnagyobb csúcstalálkozóját, az ASEM-et is itt tartották.
A nagykövet szerint Helsinki kiemelt szerepe három okra vezethető vissza:
Ahogy egy másik beszélgetőpartnerünk mondja, Finnország még a hidegháborúban kivívta a semleges hídépítő pozícióját. Helsinki ugyanis a második világháború után speciális viszonyt ápolt a hatalmas szomszéddal, Oroszországgal.
Nyugati orientációjú maradt, de megőrizte a barátságot Moszkvával, például a mai napig nem lépett be a NATO-ba,
A mostani találkozó házigazdája, Sauli Niinistö finn elnök ma is jó kapcsolatot ápol mindkét oldallal, a Moszkva és a Nyugat közötti feszültségek ellenére Putyinnal, is, de tavaly augusztusban már Donald Trump is fogadta a Fehér Házban.
Ráadásul ma már nem csak Finnországot, de valamennyi északi országot alapvetően egyenlő távolságot tartó, aktívan semleges és igazságos partnernek fogadják el a nagyhatalmak.
Hogy ez az aktív semlegesség pontosan mit jelent, azt nehéz megfogalmazni, de talán jobban érthető a gondolat, ha a svájci semlegességgel vetjük össze.
Svájcban is magas minőségűek a szolgáltatások, a pénzügyi biztonság, használják is a magánbankokat az oroszok és az amerikaiak, de a nagypolitikában a svájci semlegesség egyfajta kívülállóság, az északi országok sokkal inkább részei a nagy játszmának.
A Budapesten jelen levő északi nagykövetségek, a dán, a finn, a norvég és a svéd elhatározták, hogy jobban megismertetik az északi államokat és az északi mentalitást fiatal magyar döntéshozókkal. A Nordic Bridge eseménysorozaton elhangzott előadások alapján az északi államok jelenleg valóban bizalommal vannak egymás iránt is, erős a kooperáció közöttük, de tanulságos, hogy ez mennyire nem magától jött, ezért meg kellett dolgozni.
Ma már az északi államok általában egymással versengve vezetik azokat a listákat, amelyek az emberek boldogságáról, szociális biztonságról, egészségről, hosszú életről, a gazdasági élet átláthatóságáról, sajtószabadságról, oktatásról, kreativitásról szólnak.
Pedig a történelem során az északiak is sokat gyilkolták egymást (ahogy az már csak a szomszédos államok között lenni szokott), és ahogy Ingrid Brekke norvég újságíró elmesélte, minden államnak nagyon különböző a történelme. Elég ha a második világháborúra gondolunk, amikor
Ma is rengeteg a különbség az államok között, méretben, nyelvben, EU-tagságban, NATO-tagságban, euró használatban, de valamiképpen ezek az államok mégis példát mutatnak együttélésben.
Valahogy ugyanis felismerték, hogy érdemes arra fordítani energiát, hogy mi a közös, nem abból akarnak politikai hasznot húzni, hogy a szomszéd országot gyalázzák, mert tudják, hogy erősebbek együtt, kevésbé vannak kiszolgáltatva az oroszoknak, vagy a német gazdaságnak. Valami olyasmit értek el, amit mi is szeretnénk a régióban a V4-gyel.
Visszatérve a Trump – Putyin találkozóra, egy ilyen hatalmas esemény kiszolgálása és előzetes megszervezése természetesen óriási feladat, nem csak a nemzetközi sajtótól, de mindkét delegációval több ezer ember érkezik majd a helyszínre.
A költségekről azt hallottuk, hogy azok többségét, szállodai szobákat, étkezéseket, utazásokat a delegációk fizetik maguknak, de az esemény helyszínét adó Finnország is kiveszi a részét a költségekből, elsősorban a tárgyalásoknak közvetlenül helyet adó helyszínen jelentkező, illetve a biztonsági kiadásokból.
Ahogy egy nemzetközi csúcsesemények szervezésében tapasztalatot szerző forrásunk mesélte, sokszor olyan költségek is felmerülnek, amelyekre nem is gondolnánk.
Például, amikor 2006-ban utoljára amerikai elnök járt Magyarországon, és George W. Bush a Citadellán beszélt (a CNN élőben közvetítette), akkor volt egy B-helyszín is. Minden elő volt párhuzamosan készítve az Iparművészeti Múzeumban is, hátha az utolsó percekben helyszínt kell változtatni biztonsági okokból, A hazai külügy, illetve a budapesti amerikai nagykövetség természetesen a második helyszín összes költségét is állta, technikával, személyzettel, tolmács-berendezésekkel.
Forrásunk szerint, ahogyan Helsinkiben is az elnöki palota lesz a megbeszélés helyszíne, az államok általában szeretik a saját tulajdonú, vagyis állami helyszíneket. Magyarországon kedvelt a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, illetve az elegáns múzeumok, részben költségvetési okokból, részben a saját terepen könnyebb az előkészületeket is megtenni.
Ha azonban külső a helyszín, akkor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, akár az utolsó pillanatokban is elküldhetők a civil vendégek.
Hallottunk olyan esetről, amikor hiába volt egy 200 fős egészségügyi konferencia gálavacsorája fél éve megszervezve a Gundel Étteremben, az állam egy héttel az esemény előtt bejelentkezett a helyszínre és a konferencia vacsoráját át kellett szervezni a Néprajzi Múzeumba.
Az is emlékezetes eset volt a szakmában, amikor Gyurcsány Ferenc Magyarországon fogadta Vlagyimir Putyint. A vacsora a Four Seasonsban volt, míg az orosz küldöttség a Le Meridien (ma Ritz Carlton) szállodában szállt meg, és ehhez a teljes szálloda az orosz küldöttség rendelkezésére állt.
Az már csak pletyka, hogy végül állítólag Putyin nem is ment a vacsora után a szállodába, hanem egyenesen a reptérre ment és hazarepült.
(Borítókép: A leendő találkozó helyszíne, az elnöki palota Helsinkiben. Fotó: Heikki Saukkomaa Ügynökség: AFP)