Az Iszlám Állam lényegében összes emberveszteségét ki tudta heverni 2018 második felére, és akár 30 ezer harcosa is lehet Irakban és Szíriában.
- ez a legmarkánsabb megállapítása az ENSZ iszlám terrorizmus helyzetét értékelő jelentésének, melyet az AP szemlézett. A világszervezet szakértői arra is figyelmeztetnek, hogy a terrorizmusnak megágyazó gazdasági-társadalmi jelenségek az érintett régiókban továbbra is fennállnak, az al-Káida globális hálózata is „ellenállónak bizonyult”.
Az IS harcosainak számára vonatkozó becslés – 20 és 30 ezer közti létszám, mely egyenlően oszlik meg Szíria és Irak között - azért megdöbbentően magas, mert a Kalifátus legnagyobb kiterjedése idején, 2015-ben is nagyjából ennyi fegyverest tudott mozgósítani iraki és szíriai területein. Hogyan lehetséges ez?
Én akkor fogtam gyanút, amikor láttam, hogy az ENSZ-jelentésben ismertetett adatok „meg nem nevezett tagállamoktól” származnak, ami simán jelentheti azt, hogy a nem épp az objektív adatszolgáltatásban érdekelt bagdadi illetékesek tolla fogott vastagon, hiszen
minél több terroristát tudnak elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, annál nagyobb terrorellenes segélyre számíthatnak.
A 20-30 ezres létszám ugyanis nehezen hihető akkor, amikor Kalifátus kezén már csak néhány jelentéktelen bázisterület maradt Szíriában, Irakban pedig már teljesen elveszítette területi kontrollját, és csak rejtekhelyeket tud fenntartani. Az Irakból jelentett – amúgy valóban rendszeres – támadásaiban sem zászlóaljak, csak 3-5 fős sejtek vesznek részt, melyek már a városokba sem tudnak behatolni. Ha valóban 15 ezer harcos állna készenlétben Irak szunnita kormányzóságaiban, teljesen más lenne a helyzet (ezzel nem akarom azt mondani, hogy pár éven belül ne ismétlődhetne meg egy olyan újjáéledés, mint amit az Iraki al-Káida 2010 és 2014 között produkált).
De az Iszlám Állam erejével kapcsolatos becslésektől eltekintve a jelentés valóban megfontolandó figyelmeztetéseket fogalmaz meg: