Nemcsak súlyos közlekedési fennakadásokat, de érzékeny gazdasági és kereskedelmi veszteségeket is okozhat a keddi genovai viadukt-összeomlás. A Morandi hídnak is nevezett autópálya-szakasz stratégiai jelentőségű volt az északolasz régió, valamint az olasz és a francia Riviéra közötti összeköttetésben. A hatvanas években tervezett hídnak azonban vészes túlterheltséggel kellett megküzdenie, mostanában már naponta 25 ezer kamion haladt át rajta. Folyamatos karbantartás alatt állt, de már 2014-ben azt írták róla: itt volna az ideje annak, hogy felrobbantsák.
Genovában régi probléma a kelet–nyugati közlekedést biztosító A10-es autópálya vészes túlterheltsége. Ez a szakasz és a hozzá tartozó Polcevera-viadukt nemcsak a fejlett északolasz régió, valamint a francia és az olasz Riviéra között teremt átjárást, de a városon belül is nagyon fontos szerepe van. A híd az óváros és a tőle nyugatra fekvő kikötő, az acélmű és a genovai repülőtér között teremti meg az összeköttetést, ahol amúgy a genovaiak kétharmada dolgozik – írja összefoglaló cikkében a Frankfurter Allgeimene Zeitung.
A hegyláncokkal tagolt vidéken a keletről nyugati irányba való közlekedés a városban ezenkívül csak a szintén forgalmas, tengerparton futó Aurelia nevű állami úton lehetséges. Aki más útvonalat akar keresni magának, annak szűk hegyi utakon kell kavarognia. A híd összeomlása után jelenleg nehéz elképzelni, hogyan lehet normális közlekedési viszonyokat teremteni ezen a környéken.
A Riccardo Morandi által tervezett, és ezért Morandi hídnak is nevezett viaduktot 1963-ban kezdték el építeni, és 1967-ben adták át a forgalomnak. A kétszer kétsávos útpálya 42 méter magasan halad el a város egyik vasúti, ipari területe felett, amelynek szélén több lakótömb is található. Itt húzódik a Polcevera folyó medre is.
Az északról, Milánó felől az A7-es autópályán Genovába érkező autós itt tud rácsatlakozni a Nizza felé vezető A10-es autópályára. A viadukton áthaladva rögtön egy alagút kezdődik, majd irányt lehet venni a francia Riviéra felé.
A 1182 méter hosszú hidat négy, 90 méter magas pilon tartja. Ezek egyike omlott most össze, a mélybe rántva magával egy kb. 100 méter hosszú autópálya-szakaszt és a rajta haladó autókat, kamionokat.
A hatvanas években tervezett híd kezdettől problémás volt. Az átadás után a főtartó elemei meg-megsüllyedtek, emiatt az autópálya aszfaltján bukkanók, hepehupák, repedések keletkeztek. Az egyre öregebb építménynek közben egyre nagyobb terhelést kellett kiállnia: mostanában naponta 25 ezer teherautó haladt át rajta..
A híd részben erősen korrodálódott acélelemeit 1992 és 1994 között renoválták. A ferdekábeles szerkezetet már ekkor újabb acélkábelek beépítésével kellett stabilizálni. Ezután is folyamatos felújítás és ellenőrzés alatt állt, de egyre kevésbé bírta a növekvő igénybevételt. A kilenecvenes évek végére már többe került az állandó felújítása, mint maga a híd megépítése. A katasztrófa után több fotó jelent meg, amelyek a híd rossz állapotát mutatják. 2014-ben a helyi újság már arról írt: itt volna az ideje a híd felrobbantásának.
Antonio Brencich, a genovai egyetem építőmérnöki karának professzora 2016-ban egy szaklapban arról írt, hogy a hídnak alapvető szerkezeti hiányosságai vannak, mivel annak idején rosszul becsülték meg a beton deformálódásából adódó mozgásokat. Brencich szerint egy ilyen hídnak legalább 80 évet ki kellene bírnia nagyobb felújítás nélkül. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy eljön az az idő, amikor a híd folyamatos javítgatása többe kerül, mintha egy újat építenének. A rossz állapotú híd felújítására 2018-ban mégis kiírtak egy 20 millió euró értékű tendert, amelynek elbírálása még nem fejeződött be.
Azt egyelőre nem tudni, pontosan mi okozta a tragédiát. Stefano Marigliani, az olasz autópálya-kezelő (ASPI) genovai területi igazgatója azt nyilatkozta: a katasztrófa nem volt előre látható. A hidat a törvényi előírásoknál többször is ellenőrizték, és semmi semmi utalt ilyen veszélyre.
Antonio Brencich professzor egy rádióinterjúban azt mondta: a híd a komoly korróziós problémák miatt folyamatos karbantartás alatt állt. Több szemtanú is beszámolt róla, hogy a hidat a viharos időben villámcsapás érhette, és ezután omlott össze. Antonio Brencich szerint azonban a katasztrófához a villámcsapásnak vagy az esőnek semmi köze nincs, azt a helytelen tervezés okozhatta. Vannak ugyanis vasbetonból készült hidak, amelyeket 100 év után sem igényeltek nagyobb felújítást. A Riccardo Morandi által tervezett három hasonló szerkezetű hídnál mind hasonló problémák léptek fel.
Az egyre súlyosabb közlekedési nehézségek enyhítésére a közel 600 ezer lakosú városban már harminc éve megfogalmazódott egy elkerülő autópálya-rendszer a „Gronda di Genova" megépítésének terve. Az elkerülő szakasz, illetve a meglévő utak csatlakozásainak tervezése 2001-ben kezdődött el. Az új autópálya nyomvonalát északon, a hegyeken át, a városon kívül vezetnék el. Ide irányítanák át az átmenőforgalmat, a kamionok 80 százalékát és az autóforgalom 50 százalékát. A távlati terv az, hogy ha ez elkészül, a régi hídra nem engednek rá több teherautót.
Az új autópálya-szakasz részletes tervezése ugyanakkor még csak most kezdődött el, az Európai Unióval nagyon hosszúra nyúló egyeztetéseket követően. A tervek az év végéig készülhetnek el, és a legoptimistább becslések is legalább tíz évig tartó építkezéssel számolnak, miután a 61 kilométernyi új útszakaszhoz 23 alagutat és 24 hidat kellene megépíteni, előbbiek hossza összesen 50 km lenne, míg utóbbiaké 5 km.
Az olasz autópálya-kezelő vezetője szerint ez a nagyívű építkezés csak a svájci Alpokban elkészült Gotthárd-alagúttal vagy a La Manche-csatorna alatt húzódó Csalagúttal vethető össze. Giovanni Toti, Liguria tartomány elnöke azzal igyekezett lehűteni a várakozásokat, hogy „még ha eurómilliárdjaink lennének, akkor sem lenne holnap egy új hidunk a városban".
A kedden összeomlott Polcevera-viadukt rávilágít az új olasz kormány közlekedéspolitikájában meglévő ellentmondásokra, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az 5 Csillag Mozgalomhoz tartozó Danilo Toninelli közlekedési miniszter most szigorú felelősségre vonást követel. A politikus azt mondta: ha kiderül, hogy emberi mulasztás történt, akkor annak, aki hibázott, meg kell fizetnie ezért.
Épp Danilo Toninelli volt azonban az, aki két héttel ezelőtt bejelentette: még egyszer felül kell vizsgálni az elöregedett genovai híd tehermentesítésére szolgáló autópálya-szakasz megépítésének tervét. Az 5 Csillag Mozgalom az összes ilyen nagyobb infrastrukturális beruházást blokkolja most azzal, hogy a korábban készült költség-haszon elemzések újraírását követeli.
A genovai városi tanács 2012-es ülésének most előkerülő jegyzőkönyve szintén nagyon rosszul érinti az 5 Csillag Mozgalmat. A Huffington Post olasz kiadásában idézett dokumentumból kiderült, hogy a mozgalom képviselője, Paolo Putti a városi tanács ülésén élesen kikelt Giovanni Calvini, a gyáriparosok szövetségének helyi vezetője ellen, miután Calvini a Gronda megépítésének fontosságáról nyilatkozott az Il Secolo XIX című lapnak, szenvedélyes szavakkal támadva a projekt ellenzőit, egyben megjövendölve a híd leszakadását.
Majd tíz év múlva, amikor összedőlt a Morandi híd, és órákat kell állnunk a dugókban, akkor jusson eszünkbe azoknak a neve, akik most azt mondták (a Grondára), hogy „nem”
– mondta Calvini egy genovai újságírónak. Putti a városi tanács ülésén külön napirendi pontban reagált a cikkre.
„Ma reggel azt olvastam egy genovai újságban, hogy a gyáriparosok helyi elnöke szerint a Morandi híd össze fog dőlni, és az emberek emlékezni fognak azokra, akik nemet mondtak a Grondára. Megragadom hát az alkalmat, hogy kifejezzem dühömet és meglepetésemet az ijesztgetéssel kapcsolatban, egyben a dolgok megkönnyítésére jelezném, hogy Paolo Puttinak hívnak, és az 5 Csillag Mozgalom tanácsnoka vagyok."
Szerintem tíz év múlva az emberek inkább azt kérdeznék meg tőlem, hogy miért kellett ötmilliárd eurót erre költeni, miközben az ipar számára sokkal fontosabb dolgokra is fordíthattuk volna
– mondta felszólalásában Putti, aki az autópálya-kezelőtől kapott tájékoztatásra hivatkozva úgy gondolta, hogy a híd nemhogy tíz, de száz év múlva is állni fog. Végül azonban alig hat és fél év múlva bekövetkezett a katasztrófa.