Miközben a Vatikán volt washingtoni nagykövete – bizonyítékok nélkül – azzal vádolja Ferenc pápát, hogy szexuális visszaélést tussolt el, vannak, akik a vádló állításait kérdőjelezik meg. Nem is ok nélkül. Eközben a legnagyobb jezsuita vezető is elismerte, hogy a szexuális visszaélések elkövetői között vannak jezsuiták is.
Rendünk szomorúan és szégyenkezve elismeri, hogy a szexuális visszaélések elkövetői között vannak jezsuiták is
– ezt a meglepően önkritikus nyilatkozatot tette Arturo Sosa, a jezsuiták általános rendfőnöke. Arturo Sosa azután szólalt meg, hogy Ferenc pápa az amerikai Pennsylvania tagállamban történt szexuális visszaélésekről szóló beszámoló közzététele utáni hétfőn levelet írt a világ valamennyi katolikusának, amelyben elismerte az egyház mulasztásait, és a szexuális visszaélések egyik fő okaként a klerikalizmust bírálta.
Arturo Sosa jezsuita rendfőnök ezután szólított fel minden tartományfőnököt, elöljárót és vezetőt, hogy „kreatív kezdeményezésekkel támogassák a fiatalok" védelmének kultúráját és a védelemre szoruló személyek védelmét. „Rendünk a szexuális zaklatások kiküszöbölésére elkötelezett egyéb egyházi csoportokkal és jóakaratú emberekkel együttműködve megtanulhatja az ilyen kulturális változás előmozdításának módját" – írta.
Sosa szerint a pápa a levéllel nemcsak megerősítette a kiskorúak és védelemre szorulóknak nyújtandó hatásos védelem kultúrájára vonatkozó előírásait, hanem ezen túlmenően a „nulla tolerancia” politika, az eljárási irányadások, a kártérítések és megelőzési programok területén meghaladta eddigi felfogásainkat. „A pápa személyes, közösségi és intézményes megtérésre szólít fel bennünket, hogy megvalósítsuk életünk koherenciáját és integritását, és
apostoli működésünkkel az egyházon belül és kívül olyan kultúrát hozzunk létre, amely képes a szexuális visszaéléseket okozó helyzetek megismétlődésének megakadályozására, és minden embernek egészséges életet biztosítanak
– olvasható a nyilatkozatában.
Írországi látogatásának vasárnapi záróeseményén, Dublinban Ferenc pápa ismét bocsánatot kért a katolikus egyház egyes tagjai által elkövetett visszaélésekért. Köztük az írországi katolikus egyházi vezetők bűneiért, amelyeket a rájuk ruházott hatalommal visszaélve követtek el.
Ilyen ügyek – például a néhány éve felfedezett gyermektömegsír alapján – akadtak bőven a 20. század során a szigetországban, ahol a katolikus egyház rendkívül nagy befolyással bírt. (Az 1995-ös népszavazásig a válás is tilos volt Írországban.) Az írországi gyermekmolesztálási ügyekért korábban már Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek is bocsánatot kért .
Legutóbb a McCarrick-ügy verte ki a biztosítékot. Theodore McCarrick, aki 2000 és 2006 között volt Washington érseke, egyike a legmagasabb rangú amerikai katolikus főpapoknak, akiket szexuális visszaéléssel vádoltak meg. McCarrick 2001 és 2006 között washingtoni érsek volt, erről a pozíciójáról azért kellett lemondania, mert elérte a tisztség betöltésének felső korhatárát, a 75 életévet, ezután viszont éveken keresztül egyházi diplomataként járta a világot és képviselte a Vatikán érdekeit.
A McCarrick-ügy hullámait lovagolta meg a Vatikán volt washingtoni nagykövete, Carlo Viganò. Ő írásos nyilatkozatában azt állítja, hogy a Vatikán már a kétezres években tudomást szerzett McCarrick érsek zaklatásos ügyeiről, de a felső vezetés szemet hunyt fölötte, csak 2009-ben lépett Benedek pápa, és kényszerítette belső száműzetésbe McCarricket.
Csakhogy – állítja Viganò – Ferenc pápa 2013-ban gyakorlatilag rehabilitálta a zaklatót, noha személyesen Viganò beszélt neki arról, hogy Benedek pápa milyen lépéseket tett az ügyben. Viganò azt is írta, hogy Donal Wuerl bíboros, aki McCarrick bíborost váltotta a Vatikán washingtoni nagyköveti posztján, ugyancsak tudott arról, elődje mit tett. Ezért Viganò szerint Wuerl hazudik, amikor azt állítja, hogy nem tudott erről.
Viganò úgy állítja be McCarricket, mint aki „királycsináló" pozícióban volt Ferenc pápa alatt, több amerikai bíborost is az ő közbenjárására neveztek ki. Viganò emellett azt is írta, hogy létezik egyfajta „homoszexuális hálózat" a Vatikánon belül, és ez a felelős az egyházon belüli molesztálási ügyekért.
Fontos, hogy Viganò nem állítja a nyilatkozatában azt, hogy Ferenc pápa végig el akarta tussolni, hogy McCarrick érsek kiskorúakat molesztál. Ez azért is fontos, mert Ferenc pápa éppen azután mozdította el pozíciójából McCarricket júniusban, hogy egy belső vizsgálat megállapította: a vádak megalapozottak.
Sokan azért tartják hitelesnek azt, amit Viganò állít, mert ő valóban fontos ember. Egyrészt a Vatikán washingtoni nagyköveteként a katolikus egyház amerikai vonalába látott bele, másrészt a Vatikánba is bejáratos volt. Ráadásul állítása szerint az általa írt feljegyzések is bizonyítják, hogy ő 2006-ban jelezte a Vatikán felső vezetése felé, hogy milyen vádak fogalmazódtak meg McCarrickkel kapcsolatban. Ez tehát azt jelenti, hogy a Vatikán egyes felső vezetőinek bizonyosan tudomásuk volt az érseket érintő molesztálási ügyekről.
Mások azért tartják hitelesnek Viganò állításait, mert általánosságban a zaklatási, molesztálási ügyek felgöngyölítései – a nyilatkozatok és a látszat ellenére – nem igazán haladtak előre, amióta Ferenc pápa hivatalban van.
De bőven akadnak szkeptikusok is. Sokan felemlegetik, hogy éppen Viganò volt az, aki egy korábban kiderült szexuális visszaéléssel kapcsolatos vizsgálatot próbált akadályozni. Utóbbi ügyben egy minneapolisi egyházi vezetőt vádoltak molesztálással, és mint később kiderült, joggal.
Mások arra mutatnak rá, hogy nem igaz Viganò azon állítása, miszerint Benedek pápa száműzte volna McCarricket. Eszerint McCarrick Benedek pápa hivatala idején is ugyanúgy folytathatta a tevékenységét a nyilvánosság előtt. 2011-ben is vezetett misét, és bőven voltak olyan nyilvános események, amelyeken részt vett. Sőt, két hónappal Ferenc pápa megválasztása után, McCarrick még Viganòval közösen is tartott misét.
A szkeptikusok szerint Viganò személyes sértődöttségből támadta meg Ferenc pápát, mégpedig azért, mert a pápa 2016-ban visszahívta washingtoni posztjáról.
Tény, hogy Viganò ahhoz a tradicionalista szárnyhoz tartozik az egyházon belül, amelyiknek nem tetszik mindaz, amit Ferenc pápa képvisel.
Ez utóbbi véleményt osztja egyébként Gégény István, a Szemlélek értékmagazin főszerkesztője is. A katolikus szakújságíró az Indexnek kifejtette: az, hogy Viganò éppen most tette publikussá ezt a nyílt levelét, megkérdőjelezi a jó szándékot.
Gégény arra utalt, hogy Ferenc pápa éppen most tett történelmi gesztust azzal, hogy zéró toleranciát hirdetett, egyúttal pedig bocsánatot kért a szexuális és hatalmi visszaélések miatt. Gégény szerint Viganò levele ezt a történelmi bejelentést árnyékolta be és próbálja meg felülírni, miközben önellentmondásos: ha ugyanis az a célja, hogy az egyház tegyen meg mindent azért, hogy az ilyen ügyeket ne lehessen eltussolni, akkor Ferenc pápát éppenhogy hivatalban kell hagyni, nem pedig lemondásra felszólítani.
Hiszen a pápák közül a zéró toleranciát ebben a kérdésben ugyan XVI. Benedek hirdette meg, de Ferenc minden eddiginél komolyabban veszi a megvalósítását is.
(Borítókép: Az egyházi visszaélések ellen tüntetők Ferenc pápa látogatása alatt Dublinban 2018 augusztus 26-án - fotó: Paul Faith / AFP)