Több török tévéadó is olyan felvételeket mutatott be, melyeken a rijádi rezsimmel szemben kritikus szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi október 2-án besétál hazája isztambuli főkonzulátusára, ahonnan utána soha többet nem bukkant fel.
De biztonsági kamerák rögzítették egy titokzatos kisbusz érkezését fél órával az újságíró előtt, majd azt is, hogy három órával Hasogdzsi megérkezését követően ez a kisbusz távozik. A török hatóságok részéről megfogalmazott gyanú szerint ezen a kisbuszon érkeztek azok a szaúdi ügynökök a repülőtérről, akiket a "legfelsőbb körökből" bíztak meg Hasogdzsi meggyilkolásával;
és ugyanezzel a kisbusszal csempészték ki a rendszerkritikus újságíró csontfűrésszel feldarabolt holttestét.
A hatóságok kérték a teljes együttműködést ígérő szaúdiak főkonzulátusi felvételeit is, de a diplomáciai épület biztonsági kamerái pont abban az időben üzemen kívül voltak. Szaúd-Arábia mindenesetre "testvéri szívélyességgel" hívta meg a török nyomozókat a főkonzulátus épületébe, hogy ott vizsgálódjanak tovább. A törökök azonban az ügyben érintett 15 szaúdi személyazonosságával is tisztában vannak, bőröndjeiket és az őket szállító két magángépet közvetlenül Hasogdzsi eltűnésének bejelentése után átvizsgálták az isztambuli Atatürk repülőtéren. De miután a rendőrség semmi gyanúsat nem talált, az irányítótorony megadta a gépüknek a felszállási engedélyt Dubai érintésével Rijád felé.
Az újságíró tavaly óta az Egyesült Államokban élt, és csak török jegyesével való házasságához szükséges iratokért látogatta meg szeptember végén a szaúdi főkonzulátust. Első körben nem sikerült elintéznie a papírokat, és elutazott egy londoni konferenciára. Londonból azonban telefonon sikerült időpontot egyeztetnie a főkonzulátussal, és október 1-én vissza is tért a török metropoliszba, hogy másnap helyi idő szerint 13 óra 14 perckor belépjen a diplomáciai épület kapuján.
Az ügyben az ENSZ, az Egyesült Államok kormányának több tagja is alapos vizsgálatot követelt, a szaúdi főkonzulátus épülete előtt pedig emberi jogi aktivisták és egyszerű felháborodott emberek táboroztak le, és transzparensekkel tiltakoztak Hasogdzsi (ha igaz, brutális) eltüntetése miatt.
Szaúd-Arábia hivatalos álláspontja egyébként továbbra is az, hogy Hasogdzsi ügyei elintézését követően szabadon távozott a főkonzulátusról, hollétéről pedig semmit nem tudnak. Vezető török tisztviselők viszont állítják, hogy a szaúdi királyi családból rendelhették el kivégzését. A trónörökös Mohamed bín Szalmán által irányított rezsim egyébként látványos PR-akciói - például a nők volánhoz engedése - mellett továbbra is keményen leszámol az ellenzéki aktivistákkal, az emberi jogok rendszerszintű megsértése ellen felszólalókkal. Másfelől azonban az erdogani Törökország sem számít épp a sajtószabadság mekkájának: a 2016-os puccskísérlet óta hatósági eszközökkel bénították meg az ellenzéki sajtót, és a külföldi kritikusokkal is állandó perlekedésben áll.
A történtekkel kapcsolatos hatósági nyilatkozatok igazságtartalmát és célzatosságát bonyolítja az tény is, hogy Törökország és Szaúd-Arábia viszonya nem nevezhető éppen felhőtlennek. Ankara ugyanis a szíriai konfliktusban az utóbbi években partnereként kezeli a Rijád által ősgonoszként kezelt Iránt, és határozottan Katar oldalára állt, amikor tavaly Szaúd-Arábia szövetségeseivel karöltve szankciókkal próbálta megtörni szomszédját. Sőt, könnyen lehet, hogy részben a török katonák gyors átcsoportosítása mentette meg Katart a szaúdi inváziótól.
(The New York Times, Hurryet Daily News)
(Borítókép: Dzsamál Hasogdzsi beszél a Middle East Monitor estjén, Londonban 2018. szeptember 29-én. Fotó: Handout / Reuters)