Sehol máshol nincsenek ilyen koncentrációban régi hajóroncsok.
Bár az Égei- vagy a Földközi-tenger más térségeiben is találhatók hajóroncsok csoportokban, ilyen nagy koncentrációban valószínűleg sehol másutt nem hevernek elsüllyedt hajók a tengerfenéken.
Az ókori Görögországtól a 20. századig minden korszakból előfordulnak maradványok, de a legtöbb roncs a görög, a római és a bizánci időkből való.
Egy görög és amerikai búvárokból álló csapat 2015 decemberében egy 13 napig tartó felmérés alkalmával 22, korábban tudományosan sohasem dokumentált ódon hajóroncsra bukkant a török partok közelében elterülő szigetcsoport körül - írja az MTI.
Néhányuk több mint 2500 éves volt. A kutatócsoport 2016-ban három és fél hét alatt további 23 hajómaradványt azonosított. Azóta a korábbinál mélyebbre merülve további 13 roncsot találtak.
Nehéz szavakat találni arra, mennyire izgatottak vagyunk. Tudjuk, hogy olyasmire bukkantunk, ami átírhatja a történelemkönyveket"
- mondta el a Reuters hírügynökségnek Peter Campbell, aki az amerikai székhelyű RPM Nautical Foundation alapítvány részéről a feltárási program társigazgatója. A kutató szerint az évszázad egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről, a Földközi-tenger különböző pontjait az ókorban összekötő, újonnan azonosított hajózási csomópontról lehet szó.
Noha a Fúrni-szigeteken egyetlen jelentősebb város sem volt az ókorban, a szigetcsoport fontos horgonyzó és navigációs pont lehetett az Égei-tengeren az észak-déli vagy kelet-nyugati irányban átkelő hajók számára.
Campbell szerint a rossz időjárás lehet az oka annak, hogy ilyen nagy számban süllyedtek el hajók egyetlen térségben. A Fúrni-szigetek térségében gyakoriak a hirtelen és erős széllökések, sok a tengeri áramlat, a partok sziklásak, az átjárók pedig szűkek. A hajósokat olykor felkészületlenül érhette egy-egy nagyobb vihar. Ha nem ismerték a helyi éghajlati viszonyokat és a horgony helyzetén nem változtattak gyorsan, ezek a hajók komoly bajba kerülhettek - jegyezte meg Campbell, aki szerint pontosan ilyen szerencsétlen sorsú tengeri járművek roncsait találták meg Fúrni partjainál.
A későbbi korokban a szigetcsoport a kalózok fészkének számított, a hajók egy részét így kalózok süllyeszthették el. Jeórjisz Kucuflakisz, a görög víz alatti régészeti hivatal részéről a projektet vezető régész szerint találtak teljesen érintetlen hajóroncsokat, és feltételezi, hogy ők az első megtalálóik, de ezek aránylag nagy mélységben, 60 méter mélyen fekszenek.
Rendszerint a 40 méter mélyen vagy annál mélyebben fekvő hajótestek maradnak fenn jó állapotban, az ennél sekélyebb vízben lévők szétesnek vagy fosztogatók áldozatává válnak - fejtette ki. A roncsok között az ókori világban használatos tárolóedények, amforák maradványai mellett a búvárok lámpákat, főzőedényeket és horgonyokat is felfedeztek, összesen több mint 300 régiséget hoztak a felszínre,
A hajók leginkább bort, étolajt, halszószt, esetleg mézet szállíthattak. A fekete-tengeri halszósz drága portékának számított az ókorban. A régészeket különösképpen izgalomba hozták azok az amforák, amelyeket a késő római korban a fekete-tengeri vagy észak-afrikai kikötőkből útnak indult hajókon találtak, mivel az Égei-tengeren igen ritkák az ezekről a vidékekről származó érintetlen rakományok. A kutatók szerint a Fúrni-szigetcsoport lehet a világ ókori hajóroncsokat legsűrűbben megőrző helyszíne.
A görög felségvizeken eddig mintegy 180 ódon, megfelelően dokumentált hajóroncsra bukkantak, nem számolva a 2015 óta előkerült 58 maradvánnyal. Campbellnek meggyőződése, hogy a tenger mélye még további kincseket rejt. A Számosz, Pátmosz és Ikaría között elterülő Fúrni-szigetcsoport mintegy 20 apró szigetből, szigetecskéből, zátonyból áll, ezeken mintegy 1500 ember él. A tudósok helyi szivacshalászok és hajósok tippjei nyomán bukkantak a hajótemető nyomára.