Meglepően gyorsan sikerült lezárni a Hamász és Izrael konfliktusának újabb fejezetét, pedig úgy tűnt, minden adott egy 2014-eshez hasonló gázai miniháborúhoz:

1. Az egész vasárnap éjjel kezdődött egy, ha nem is elbaltázott, de nem a tervezetnek megfelelően alakult izraeli kommandóakcióval. Az izraeliek civil ruhában és járművel egy - közelebbről nem részletezett - felderítő akcióra indultak a Gáza-övezetbe. Csakhogy lelepleződtek, és tűzharcba keveredtek. Ennek során lelőttek hét palesztint, köztük a Hamász katonai szárnyának egyik parancsnokát, de ők is elveszítettek egy alezredest, egy katona pedig közepes sérüléseket szenvedett. Az izraeli kommandósok visszavonulását az izraeli légierő légicsapásokkal fedezte.
2. Hétfő délutánra az akcióra megtorlásul a Hamász előkapta ilyen esetekre rejtegetett rakétakészletét, és 460 rakétát lőttek ki Izrael területére. Bár a Hamász a szoros izraeli blokádnak köszönhetően nem tud felvonultatni valóban ütőképes rakétákat ( készletének többségét is házi készítésű adják), ezek dömpingszerű bevetése túlterhelte az izraeli rakétavédelmi rendszert, a Vaskupolát, ezért a Gázától északra található Askelón környékén több lövedék is becspódott, és egy lakóházban megölt egy férfit, két nőt pedig életveszélyesen megsebesített. A támadásoknak 53 könnyebb sebesültje is volt.
3. Az izraeli hadsereg és a légierő persze számított egy ilyen akcióra, ezért a rakétacsapásokra válaszul repülőgépekről, helikopterekről, drónokról és harckocsi-lövegekből jól megszórták a Hamász és a hasonszőrű Iszlám Dzsihád raktárait, állásait és fegyverösszeszerelő üzemeit. Az összesen 160 különféle csapás ellenére a palesztin egészségügyi szervek által jelentett áldozatok száma viszonylag csekély volt, összesen 3 palesztin halt meg és 15-en megsebesültek.

Mivel a Hamász a rakétázáson kívül nem tud odacsapni Izraelnek, ezért a háborúról való döntés leginkább azon múlt, az izraeli kormány mennyire akarja megtorolni a civilek elleni támadást. A hangulati megalapozás nem maradt el, a külföldi útját megszakító Benjamin Netanjáhu miniszterelnök az Iszlám Államhoz hasonlította a Hamászt, és leszögezte, hogy

Ennek a konfliktusnak nincs diplomáciai megoldása.

Csakhogy a meglehetősen szélsőséges kormánykoalíció kardcsörtetéséhez hozzászokott elemzők inkább arra a DE-re figyeltek fel, hogy „DE a háború a konfliktus megoldásának legvégső eszköze kell legyen“.

A kormány keddi rendkívüli ülésén azután az izraeli fegyveres erők és biztonsági szolgálatok nyomására a kabinet egyhangúlag elfogadta, hogy hallgatólagos fegyverszünetet köt a Hamásszal. Ez az jelenti, hogy formálisan nem jelentik be a támadások leállítását, de informálisan jelzik Gázának, hogy amíg nem érkezik újabb provokáció, addig nem indul újabb izraeli csapás.

Ezt a megoldást Izrael - egyiptomi közvetítéssel - a Hamásszal és a Gázában befolyással rendelkező többi szervezettel is el tudta fogadni, ugyanis a palesztin szélsőségesek sem akartak megkockáztatni egy háborút, melyet nem csak hogy egészen biztosan elveszítenek, de Izrael az egész, amúgy is számos válsággal küzdő enklávét simán visszabombázhatja a középkorba.

Csakhogy miután a kormány egyhangúan meghozta döntését, a kormány tagjai sorra elkezdték cáfolni a fegyverszünet tényét, vagy pedig azt, hogy ők ezt megszavazták volna. A leghevesebben a palesztinellenességben egymással nagy versenyben álló két kisebb koalíciós partner, a világi nacionalista és arabellenes Otthonunk Izrael, illetve a vallásos és arabellenes Zsidó Haza vezetői tagadták azt, hogy egyetértenének a kormány döntésével. Az előbbi vezetője, Avigdor Libermann védelmi miniszter - aki egy hete lényegében a Hamász elleni háborúra szólított fel - „fake news‘-nak minősítette az értesülést, és a Zsidó Haza élén álló Naftáli Bennett oktatási miniszter is csak annyit mondott a hírekre: „Hazugság“. Libermann szerdára rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, melyen - mint az cikkünk megjelenését követően kiderült -

Libermann a Hamásszal szembeni meghátrálást jelölte meg lemondásának okaként, és amikor újságírók azzal szembesítették, hogy nem ez az első hasonló konstrukcióban tető alá hozott fegyvernyugvás, akkor arra csak annyit mondott, hogy

Nem érhetsz el mindent, amit szeretnél. Amíg belülről tudtam befolyásolni a dolgok alakulását, addig maradtam. De olyan fordulópontokhoz értem, melyek nem tették lehetővé, hogy folytassam munkámat a kabinetben.

A hagyományosan nagy presztízzsel rendelkező és befolyásosnak számító tárcáért máris egy sor politikus bejelentkezett - köztük nagy riválisa, Bennett is. 

A stratégiai szempontból valószínűleg bölcs döntés ugyanis Izraelben nem örvend nagy népszerűségnek, egyes szélsőjobboldali szavazóbázisnak számító városokban tiltakozások kezdődtek, és szerdára Tel-Avivba útlezárásokat terveznek. Az alapvetően jobbra szavazó, de csalódott tiltakozók olyanokat skandálták, hogy: "Végeztünk veled, Bibi!" A Washington Post riporterének egy askelóni férfi pedig meglehetősen radikális megoldást vetett fel:

Bemehetne végre a hadsereg [mármint a 2005-ben kiürített Gáza-övezetbe], és kisöpörhetné őket, megtisztíthatná ezt az egészet. (...) Ártatlanok sérültek meg miattuk.

 Az ügyben az ellenzék is harcias hangot ütött meg, a Cionista Unió meghatározó alakja, Cipri Livni azt mondta, „Netanjáhu magára hagyta Dél-Izrael lakóit“, és a z óriási biztonságpolitikai kudarccal“ végzetes csapást szenvedett a zsidó állam elrettentési potenciálja. Livni szerint a hadseregnek igenis lenne eszköze a hétfőihez hasonló csapások megelőzésére és megtorlására, például a célzott likvidálások.

Borítókép: izraeli katona áll egy páncélozott szállítójármű mellett a gázai határ közelében. Fotó: Amir Cohen / Reuters.