Orosz helyett dél-koreai elnöke lett a 192 ország rendőrségének együttműködését koordináló Interpolnak. Az eddig ügyvezetőként tevékenykedő elnök, Kim Dzsongjang 101, Alekszandr Prokopcsukra 61 szavazatot kapott. A szavazásra azért került sor, mert az Interpol korábbi elnökét, a kínai Meng Hung-vejt korrupció vádjával letartóztatták hazájában. (A dolog ennél azért sajátosabban ment, Hung-vej napokra eltűnt, mielőtt lemondása és letartóztatásának híre ismertté vált. Megesett hasonló már kínai filmsztárral is.)
Moszkva szerint a választásra nyugatról politikai nyomásgyakorlás nehezedett, ezért nem kerülhetett az orosz jelölt – aki egyúttal az Interpol egyik alelnöke – a szervezet élére.
„Sajnáljuk, hogy nem a mi jelöltünk nyert. Ha elfogulatlanul tekintünk egy sor ország nyilatkozatára, amely a választás előtt hangzott el, akkor természetesen nyilvánvaló, hogy erős volt a nyomásgyakorlás” – idézte a Ria Novosztyi az orosz elnök szóvivőjét bár Szergej Peszkov azt nem mondta ki, hogy maga a választás szabálytalan lett volna.
Előzetes nyilatkozatok valóban voltak bőven: Ukrajna és Litvánia a kilépését is kilátásba helyezte arra az esetre, ha az orosz jelöltet választják meg.
Az ukrán álláspontot némileg pikánssá teszi, hogy az orosz őrnagy, akinek kinevezése Kijev szerint orosz politikai eszközzé silányítaná az Interpolt,
nem más, mint az EBESZ-ben Ukrajnát képviselő Igor Prokopcsuk testvére.
„Igor Prokopcsuk nagyszerű diplomata, kár lenne, ha derékba törne karrierje a fivére miatt” kommentálta az ukrán külügy a helyzetet a Kommerszant orosz napilapnak.
az Egyesült Államokban pedig demokrata és republikánus szenátorok egy csoportja adott ki közös nyilatkozatot, tiltakozva az orosz jelölt esetleges megválasztása ellen, mondván, ez annyi, mintha a kecskére bíznák a káposztát, vagyis az eredeti fordulatban "rókára a tyúkólat".
Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo kedden kiállt a dél-koreai jelölt megválasztása mellett.
Oroszországnak jól jött volna az Interpol elnöki széke, bár nem feltétlenül azért, amiért a tiltakozó országok miatt ezt feltétlenül el kellett kerülni. A tiltakozók szerint Moszkva ezzel saját játékszerévé tette volna a szervezetet, megkönnyítve, hogy politikai, gazdasági ellenfelei után nyúljon külföldön is. Az elnök szerepe azonban protokolláris, az operatív irányítás a főtitkárságé – az első hatvan évben a főtitkár francia volt, majd 15 éven át brit, 2000 óta pedig az amerikai Ronald Noble –, de a szervezetnek önálló nyomozati jogköre nincs, csupán információk átadásával segíti a rendőrségek határokon átnyúló munkáját.
Gyakorlati haszna tehát az elnöki pozíciónak messze nem akkora, mint amekkora jelentőséget tulajdonítottak annak a tiltakozó nyilatkozatok, ám arra Oroszországnak kétségtelenül hasznos lett volna, hogy a moszkvai értelmezés szerint őt indokolatlanul elszigetelni akaró Nyugattal szemben felmutathasson egy olyan posztot, amely csak széles nemzetközi egyetértésben szerezhető meg, elvégre az Interpolnak csak Észak-Korea, Koszovó és néhány óceániai törpeállam nem tagja.
Visszaélni pedig elnöki pozíció nélkül is lehet a szervezettel, hiszen a nemzetközi körözés kiadása így sem ütközik akadályba, ha egy ország regnáló vezetése meg akarja keseríteni külföldre szökött politikai ellenfele életét. Más kérdés, hogy ezekből kiadatás nem feltétlenül lesz – megintcsak függetlenül attól, ki az Interpol elnöke –, azt már ugyanis minden állam saját hatáskörben vizsgálja meg, hogy az Interpolnak kiadott nemzetközi körözés alapja valós-e, vagy csak politikai leszámoláshoz használja valamely vezetés ürügyül.
Elképzelhető, hogy épp egy ilyen próbálkozás miatt esett el Prokopcsuk az elnöki széktől: Moszkva a héten váratlan fordulattal Szergej Magnyitszkij meggyilkolásával vádolta meg Bill Browdert, az egykor legnagyobb oroszországban működő befektetési alap létrehozóját, akit távollétében adócsalásért ítéltek el 9 évre Oroszországban. A gyilkossági vád azért váratlan, mert Magnyitszkij könyvvizsgálója volt Browder alapjának, és egy éve orosz előzetes letartóztatásban volt, amikor – a gyanú szerint az orvosi ellátás szándékos hatósági megtagadása következtében – meghalt.
A brit-amerikai Browder szerint az újabb vád épp annak volt az előjele, hogy Moszkva nyeregben érzi magát és akciói új szintre lépnek az Interpol elnöki székének megszerzésével. Márpedig Browder szava számít, és elég hangos is volt ahhoz, hogy nemzetközi szinten meghallják. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Magnyitszkij lista: Browdernek főszerepe volt ennek a személyre szabott szankciós listának az elfogadásában, amely alapján több tucat orosz ügyésztől, rendőrtől, bírótól, befolyásos politikustól lehet megtagadni a vízumkérelmet arra hivatkozva, hogy érintettek az orosz ügyészség több tagját visszaéléssel, adócsalással megvádoló Magnyitszkij halálában.
Browder maga is volt szenvedő alanya az Interpol nemzetközi körözésének: idén Spanyolországban vették őrizetbe egy időre az orosz kérésre hivatkozva, bár kiadatás ebből sem lett – idézett fel egy esetet az Independent, amely a MOL vezére körüli horvát-magyar csörtét is példaként hozta fel arra, milyen könnyű visszaélni az Interpol körözési rendszerével.
A lap szerint Hernádi Zsolt kiadatási kérelme annak bizonyítéka, hogy az Interpol az esetek nagy részében – 97 százalékában – nem vizsgálja meg részletesebben, hogy mennyire megalapozott a nemzetközi körözési igény, így könnyű bárki ellen intézkedésre bírni a rendőrséget a világ bármely országában – még akkor is, ha ez nem zárul kiadatással.
Hernádi esetében az Independent az ENSZ égisze alatt működő választott bíróság 2016-os döntését említi meg – amely szerint nem történt bűncselekmény a horvát INA olajtársaság körül a MOL vezérigazgatója részéről.
Az Interpol szombati döntése alapján azonban könnyen lehet, hogy Hernádi újra felkerül a nemzetközi körözési listára.
Mindez azonban láthatóan független attól, hogy épp ki az Interpol elnöke.