Korai megítélni, de talán működhet a mandátumát 2021-ig kitölteni készülő Angela Merkel kancellár és a CDU élére megválasztott Annegret Kramp-Karrenbauer kettőse – derült ki az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) utolsó idei budapesti kerekasztal-beszélgetésén, amelyen Magyarország volt berlini nagykövete – a Petőfi Irodalmi Múzeum novemberben menesztett volt igazgatója – és Josef Janning, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (EDFR) berlini képviseletének vezetője beszélt. (A szervezetről lásd keretes írásunkat.)
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council on Foreign Affairs - ECFR) csaknem háromszáz elismert politikust, elemzőt tömörítő szervezet, amelynek egyik jelenlegi vezetője Carl Bildt volt svéd kormányfő. A név azonban nem EU-s szervezetet, hanem egy 2007-ben létrehozott fórumot takar, amelynek létrejöttében szerepet játszott Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa (OSF). Az adományokból működő non-profit szervezet saját meghatározása szerint is pán-európai, a mélyebb integráció híve, ez tehát nem titok, ahogyan az OSF kezdeti szerepvállalása sem. A magyar kormánypárti sajtó szerint azonban a hét európai központtal működő think-tank nem más, mint Soros lobbiszervezete.
Janning szerint az biztos, hogy a hosszú neve miatt AKK-sított új CDU-elnök a kancellári szék várományosa, nem pedig átmeneti figura, aki után Merkel valaki másnak adná át a stafétabotot - például a CDU-választáson szoros küzdelemben alulmaradt Friedrich Merznek -, a kérdés csak az, mennyire sikerül Kramp-Karrenbauernek megerősíteni pozícióját az 51 százalékkal megnyert választás után.
"Támogatását növelnie kell a pártban, miközben a CDU-nak figyelnie kell saját megítélésére, a társadalmi hangulat változására" - a gyors változásra példaként Janning szociáldemokratákat hozta: a jelenleg koalíciós partner SPD 120 éves történetében elképzelhetetlen volt, de ma már megtörténhet, hogy a párt egyszámjegyűre zsugorodik.
"Merkelnek egyben kell tartani a nagykoalíciót, AKK-nak a feladata a pártja megerősítése, kompromisszumokat kell kötniük. Az biztos azonban, hogy Merkel nem szándékozik hátralépni idő előtt" - mondta Janning, bár nem zárta ki, hogy idővel mégis előrehozott választások lennének, ez azonban sem a CDU-nak, sem az SPD-nek nem érdeke.
"Van, aki azt mondja, hogy Merkel megszabadulva a pártvezetői feladatoktól terhek nélkül nekikezdhet egy saját nevével fémjelzett európai fejezet megvalósításához. A német politikusok azonban nem így működnek. Németországban fontosabb a párt, mint az egyének. Most a kis bölcs lépések időszakát éljük Németországban, hogy "senki se rángassa a csónakot", ez nem olyan, mint Helmuth Kohl idején" - mondta Janning, aki egyértelműen az EU integrációjának elmélyítése mellett áll, de szerinte a német társadalom kevésbé: "Persze, azt mondjuk, több EU kell, de később. Közös EU-hadsereg? Persze. De nem most."
Igaz, az apró óvatos lépésekkel 2015-ben szakított Merkel, amikor a menekülthullám idején a nagy tömegek befogadásáról döntött: "Ez a szívéből jött, személyes etikai meggyőződésen is alapult, de általában ezt ilyen szinten egy vezető nem jelenítheti meg politikájában."
Ennél is fontosabb az egyelőre még mindig meghatározatlan forgatókönyv felé haladó brexit. Janning szerint az Egyesült Királyság kilépése kudarc Németországnak is, amely hiába igyekezett annyira érdekeltté tenni a szigetországot az EU-ban, mint amennyire Németország az volt. Igaz, a szabadkereskedelem, a közös piac megteremtésében a 90-es évek elején London maximális partner volt, de egyébként mindig inkább a franciákkal való együttműködés volt a motor, miközben Párizs etatista hozzáállása, a szabadkereskedelemmel szembeni fenntartásai nehézséget jelentettek.
Prőhle szerint azzal erősebb a német kormánykoalíció stabilitása, aki a CDU-kongresszus szavazásán képes volt elnyerni az elnöki posztot. Ez AKK, tehát vele.
Nem szeretem az AKK rövidítést, úgy hangzik, mint egy gépfegyver, de valamilyen egyszerűsítés tényleg kellene, kétlem, hogy ilyen névvel választást lehet nyerni"
- mondta a volt diplomata, elismerve ugyanakkor a Saar-vidék tartományi kormányfőjének 18 éves kormányzati tapasztalatát, amely alapján joggal aspirálhat a kancellári posztra.
Ami az egyszerűsítést illeti, Prőhle szerint általában is fontos lenne a politikában: nem a finom diplomáciai "egyrészt-másrészt" kell, ez ma már nem működik, ezt mutatja az AfD felemelkedése is. "Jobban kell beszélni, egyenesebben, nem akarom leegyszerűsíteni, de populistábban".
Ehhez képest mégis szomorúan állapította meg, hogy a korábban, Merkel és Schulz vitájában volt olyan, amikor Magyarország nyolcszor hangzott el, mindig negatív kontextusban. "Remélem ezt a német politika hamar elfelejti, mert ez nem kifizetődő" - mondta az árnyaltabb értékeléseket néhol mégis hiányoló Prőhle, hozzátéve azt is, amit magyar kormányzati részről most elképzelhetetlen lenne hallani, nevezetesen, hogy ugyanezt Németországgal kapcsolatban el kellene felejteni Magyarországon is. "Van a V4-eknek felelősségük abban", hogy az újfajta nyelvezet teret nyert a politikában és erősödni fog.
Janning elismerte, hogy Magyarország megítélése valóban rossz lett, de ez éppen a kapcsolatok szorosságával magyarázható: Budapest természetes szövetséges, "ha nem lenne ez a furcsa nyelv, egészen az lenne", Németországban Magyarországról még mindig él a kép, hogy ez egy változásra kész, progresszív ország, amelynek hatalmas intellektuális potenciálja van - amelyhez képest a színvonal most messze elmarad. Ez a magas elvárás az, ami miatt annyira nagy most a csalódás Magyarországot illetően.
Prőhle szerint a helyzet egyszerűbb: a határnyitó magyar reformkommunisták népszerűek voltak a Kohl-érában és így népszerűek maradtak utána is, ezért mindenki, aki nem arról az oldalról jött - mint tehát a Fidesz-kormány -, az rosszabb helyzetből indul.
Janning egyértelművé tette, hogy a mélyebb integráció, a közös EU-hadsereg és főként a közös EU-költségvetés, a monetáris unió elmélyítésének híve. Az Egyesült Államok is azért keveredhetett ki könnyen a 2008-as válságból, mert nem merülhetett fel, hogy "Louisiana kiválik" a dollárzónából. Az EU-ban meglévő szolidaritás elvével nem egyeztethető össze a nemzetállamok Európája. "Orbánt is kihúzzák, ha nagy slamasztikában van, a brüsszeli források a magyar GDP 3-4 százalékát adják" - mondta Janning. Ha nincs mély integráció, akkor egy ország, hiába az EU tagja - főleg euró nélkül - pénzügyi válság esetén legfeljebb magára számíthat az IMF-fel szemben.
"Argentínát vagy sok ázsiai országot magukra hagytak, a társadalomra hárítva a felelőtlen gazdaságpolitika minden következményét" - mondott példát Janning arra, miért is kellene a nemzetek Európája helyett egy valódi Európai Uniót megteremteni.