Csütörtökön van az ötvenedik évfordulója annak, hogy először lecsapott a Zodiákus, aki rejtjeles feladványaival, gúnyolódó leveleivel és öt ember meggyilkolásával írta be magát az amerikai kriminalisztika fekete lapjaira. A sorozatgyilkos utáni hajsza eredménytelen maradt. Bárki is volt a Zodiákus, valószínűleg már nem él, de a tetteinek az emléke nagyon is eleven. Valódi-és hobbinyomozók sokasága küzd ma is a rejtély megoldásáért.
Kerek ötven évvel ezelőtt, 1968. december 20-án első randevún volt egy kaliforniai tinédzserpár. A 17 éves David Faraday és a 16 éves Betty Lou Jensen Benicia városában a helyi szerelmesek egyik kedvenc romantikázó helyén, a Lake Herman útnál parkoltak az autójukkal, amikor a semmiből megjelent egy férfi. Fegyverrel kényszerítette őket, hogy kiszálljanak a kocsiból, és tüzet nyitott rájuk.
Mindketten meghaltak.
A kettős gyilkosságnak látszólag semmi indítéka nem volt. A rendőrség a következő hat hónapban nem jutott semmire, nem volt kapaszkodójuk, nem volt nyom, amit kövessenek. Aztán fél év elteltével, 1969. július 4-én újabb párt ért nagyon hasonló támadás. Akkor éjjel 12:40-kor a rendőrségre befutott egy telefonhívás, a hívó azt állította, hogy ő lőtt nem sokkal azelőtt, és mintegy mellesleg odavetette:
én öltem meg azokat a kölyköket is tavaly.
Pár nappal később pedig megérkeztek az első levelek. Így kezdődött el fél évszázada az első, bizonyítottan általa elkövetett támadással az amerikai kriminalisztika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosának, a Zodiákusnak a története.
A Zodiákus olyasféle alak az Egyesült Államokban, mint Európában Hasfelmetsző Jack: egy rémálomba illő tetteket elkövető, az utána nyomozókat gúnyoló fantom, akit sohasem sikerült elkapni, akinek a rejtélyes alakja számtalan könyvet, filmet és más művészeti alkotást inspirált, akiről tengernyi elmélet született, és akinek a valódi kilétét még mindig elszántan próbálják leleplezni.
A Zodiákus viszonylag rövid időintervallumban, 1968-69 során követte el azokat a támadásokat, amelyek vitán felül az ő bűnlajstromára tartoznak. (Vitatott esetből több is van, ez a leghíresebb.) Ezekben összesen öt ember halt meg, ketten túlélték a találkozást a sorozatgyilkossal.
David Faraday és Betty Lou Jensen után egy 22 éves pincérnő, Darlene Ferrin volt a Zodiákus harmadik halálos áldozata. Ferrin volt a női tagja annak a már említett párnak, amelyre 1969. július 4-én csapott le a gyilkos a Vallejo városbeli Blue Rock Springs parknál.
Ahogy Faradayék, a fiatalok itt is kettesben töltötték az időt este a parkoló autójukban. Először csak megjelent mögöttük egy másik kocsi, egy darabig üresben járatta a motort, aztán elhajtott. De pár perccel később visszatért, leparkolt, majd a benne ülő alak szó nélkül tüzet nyitott a párra. Darlene Ferrin udvarlója, a 19 éves Michael Mageau is súlyosan megsérült, de életben maradt.
Kevesebb mint három hónap telt el, mire a Zodiákus újra ölt, ezúttal is egy szerelmespárt véve célba. A 22 éves Cecilia Shepard és a vele egyidős Bryan Hartnell a Berryessa-tónál heverésztek 1969. szeptember 27-én. A lánynak feltűnt, hogy valaki figyeli őket a fák mögül. Az alak idővel előlépett onnan, és ahogy közeledett, Shepardék rémülten látták, hogy olyan fekete csuklyát visel, mint amilyet a hóhérok szoktak.
A csuklyás férfinél kés volt. Megkötözte a párt, aztán szúrni kezdett. Az áldozatokat hátrahagyva végül odasétált a kocsijukhoz, és írni kezdett a Volkswagen Karmann Ghia ajtajára. A kocsiajtóra felkerült az addigi három támadás dátuma, helye, az utolsó mellé pedig még annyi: "kés által". A gyilkos odarajzolta még a jelét is: egy kört metsző keresztet. Cecilia Shepard meghalt, Bryan Hartnell túlélte a szúrásokat.
A Zodiákus utolsó áldozata - legalábbis a bizonyítottak közül - férfi volt, egy 29 éves taxisofőr, Paul Stine, aki balszerencséjére felvette a taxijába a gyilkost 1969. október 11-én San Franciscóban. Az utasa útközben lőtte főbe, miközben a megadott címre tartott. A csendes, tisztes környéken a történteket meglátta pár kamasz az utca túloldalán lévő házból.
Azt hitték, rablás szemtanúi, és riasztották a rendőröket. Azok hamar ki is értek, és ha kicsit ügyesebbek, most nem lenne még ötven év után is rejtély a Zodiákus kiléte. Ugyanis minden valószínűség szerint egyszerűen elhajtottak mellette, köszönhetően annak, hogy a diszpécser először tévedésből fekete bőrszínű támadó után ugrasztotta a rendőröket, akik így figyelmen kívül hagyták a helyszín közelében sétáló fehér férfit.
A taxisofőr megölése kilóg a Zodiákus szerelmespárokra irányuló támadásai sorából, de a sorozatgyilkos egyértelmű bizonyítékát adta, hogy ő volt az elkövető: pár nap múlva postán elküldte az áldozat véres ingjének egy darabját.
A gyilkosságsorozatnak Stine megölésével vége szakadt, és bár a Zodiákus 37 ember megölésével kérkedett, a hencegésére az újabb és újabb áldozatokról bizonyítékot találni többé nem lehetett. (Korábban például azzal bizonyította a bűnösségét, hogy csak a gyilkos által tudható részleteket közölt.) A leveleit mindenesetre évekig küldözgette még, az utolsót 1974. július 8-án adta fel.
A vicceskedő utánzók miatt pontos számot nehéz mondani, de Zodiákus-levélből legalább 18 született az évek során. Főleg újságok kaptak belőlük, azzal a zsaroló felütéssel, hogy hozzák le azokat címlapon, de a gyilkos írt rendőröknek és egyszerű állampolgárnak is. Ezek a levelek egyrészt a hangvételük miatt lettek hírhedtek: a sorozatgyilkos láthatólag borzasztóan élvezte a rá irányuló figyelmet, újabb támadásokkal fenyegetőzött és gúnyolódott az utána nyomozókon.
A hírhedtség másik oka: a Zodiákus feladványai. A gyilkos leveleinek némelyike titkosírásos rejtvényt tartalmazott azzal az ígérettel, hogy a megoldásban rejtőzik az ő valódi személyazonossága is. Az elsőt egy teljesen amatőr, rejtvényekkel csak hobbiszinten foglalkozó házaspár, a középiskolában tanító Donald Harden és felesége, Bettey fejtette meg egyetlen hétvége alatt.
A 408 jelből álló titkosírással írt üzenetből hiányzott a Zodiákus valódi neve, helyette a gyilkos visszataszító fejtegetését találták: "Szeretek embereket ölni, mert olyan jó mulatság, jobb mulatság, mint vadakat ölni az erdőben, mert az ember a legveszélyesebb állat mind közül."
Ahhoz képest, hogy relatíve milyen könnyen ment az első rejtvény megfejtése, annál különösebb, hogy a Zodiákus többi három titkosírásos feladványát a mai napig senkinek sem sikerült megoldania. Hiába estek nekik a legprofibb kriptográfusok, hiába a hadseregben bevált módszerek, ezekbe mindenki bicskája beletört. (Aki próbára tenné magát, itt megtalálja őket, itt van például az egyik.)
A legnagyobb Zodiákus-rejtély természetesen a gyilkos kiléte, de ebben a történetben még olyan kisebb súlyú, de azért alapvető kérdésekre sincs általánosan elfogadott magyarázat, mint hogy miért Zodiákus a Zodiákus, mire utalt a saját maga által választott névvel, amit használt a leveleiben. Ugyanígy titok az is, mit jelent a körre rajzolt kereszt szimbólum.
Elmélettel és gyanúba hozott férfiakkal persze tele a padlás. Hogy csak a legérdekesebbeket említsük: felvetődött többek közt lehetséges Zodiákusként a Manson-család egyik tagja, Bruce Davis, az Unabomber néven elhíresült anarchista terrorista, Ted Kaczynski, a Fekete Dália-rejtély egyik önjelölt megfejtőjének az apja, George Hodel, illetve egy Berkeley egyetemi professzor, Michael O'Hare, akit kódokra és matematikai fejtegetésekre alapozva pécéztek ki, és aki meg is írta élményeit azzal a címmel, hogyan tette tönkre az életét egy összeesküvéselmélet-gyártó.
Az első számú gyanúsított sokak szemében a mai napig a vallejói Arthur Leigh Allen.
A férfi gyerekmolesztálás miatt elítélt általános iskolai tanár volt. Rég nem él már, 1992-ben, 58 éves korában halt meg. Hogy mi tette olyan gyanússá? Néhány dolog a jó hosszú listából: Allen egy cimborája, Don Cheney vallomása szerint nem sokkal a gyilkosságsorozat kezdete előtt beszélt neki arról, hogy kedve támadt véletlenszerűen kiválasztott párokat ölni, hogy a rendőröket levelekkel cukkolná, és Zodiákusnak nevezné magát.
Allent több helyszínhez is kötni lehetett, és volt egy Zodiac márkájú karórája. Ennek a márkának a logója egy körre rajzolt kereszt. Stimmel a lábmérete a gyilkos által hátrahagyott lábnyoméval. A Zodiákus támadásait túlélők is a gyanút erősítik. Mageau egyszer rámutatott a rendőrségen felsorakoztatott férfiak sorából, mondván ő volt az, aki rálőtt, és Bryan Hartnell szerint az ő támadója is úgy nézett ki, mint Allen.
A férfinál többször is tartottak házkutatást, de a bűnösségét egyértelműen bizonyító holmira nem találtak nála. A legfőbb gond az Allen-elmélettel, hogy se az ujjlenyomata, se a DNS-e, se a kézírása nem bizonyította, hogy ő lett volna a Zodiákus. Igaz, az eredmény nem feltétlenül meggyőző az ellenkező irányban sem, a vizsgált DNS-minta például olyan gyenge minőségű volt, hogy az eredmény nem tekinthető egyértelműen érvényesnek.
Allennél kevésbé ismert, de a komolyan vehetőbbek közé tartozó gyanúsított egy újságíró, Richard Gaikowski. Ő sem él már, rákban halt meg San Francisóban 2004-ben. Gaikowski látványosan hasonlított a Zodiákusról készült fantomképre. A legfőbb érv mellette, hogy a beceneve, Gyke állítólag kiolvasható a Zodiákus egyik rejtjeles feladványából.
Gaikowski ott volt a meggyilkolt taxisofőr temetésén, legalábbis az áldozat nővére felismerni vélte őt. Egy rendőrségi diszpécser, aki beszélt telefonon a Zodiákussal, úgy gondolja, hogy Gaikowski hangját hallotta. Ezen kívül számtalan apróbb momentumot találnak gyanúsnak azok, akik az újságíró bűnösségében hisznek. Ilyen például az az egybeesés, hogy Gaikowski munkahelyén szerdán volt a lapzárta, amikor a leghúzósabb a munka, és a kérdéses időszakban a Zodiákus számos levele közül egyet sem adott fel szerdai napon.
Nem olyan régen, 2012-ben egy exrendőr, Lyndon Lafferty előállt egy könyvvel, amiben egy egykori ingatlanügynököt vádol a gyilkosságsorozattal, a helyi hatóságokat pedig azzal, hogy korrupt módon szándékosan akadályozták az illető utáni vizsgálódást. Lafferty, aki a 70-es években maga is dolgozott a Zodiákus-ügyön, a könyvben jogi okok miatt nem adja meg az embere valódi nevét, helyette a George Russel Tucker álnéven hivatkozik rá.
Lafferty saját állítása szerint 150-nél is több közvetett bizonyítékot sorol fel ellene, köztük olyan nem túl erős tényeket, mint hogy járt abba az étterembe, ahol Darlene Ferrin dolgozott. A szerző szerint "Tucker" feleségének viszonya volt egy bíróval, és azután kezdett öldöklésbe, hogy erről tudomást szerzett: a motivációja a bosszú volt, és hogy bebizonyítsa, jobb és okosabb ő minden rendőrnél és bírónál együttvéve. A valódi Tucker hivatalosan soha nem volt gyanúsított. A könyv megjelenésekor, 2012-ben még élt. Tisztes öregkort ért meg, csak 92 éves korában halt meg .
Az ötvenedik évforduló közeledtével felbolydultak a Zodiákussal csak hobbiszinten foglalkozók és a valódi megszállottak körei. Pár tucat keményvonalasabb figura buszos emléktúrát tervezett az alkalomra, de kénytelenek voltak lefújni a dolgot, miután halálos fenyegetést kaptak, írta meg december elején a Vallejo Times Herald, az egyik lap, amelyik annak idején a Zodiákustól levelet kapott. A fenyegetés úgy szólt, hogy bárki, aki az évfordulón felbukkan a Lake Herman úti kettős gyilkosság helyszínén, az meghal.
A szervezők komolyan vették, mert ismerik a férfit, akitől származhatott. Az illető, aki egy ideje zaklatja már a zodiákusos csoportot, mentálisan zavart, azt képzeli, a saját apja volt a Zodiákus. Emiatt megpróbálta megölni, börtönben is járt emiatt. Bár a Vallejo Times Herald cikke szerint van olyan megszállott, aki a fenyegetés ellenére el tervez menni a Lake Herman útra december 20-án, az emléktúra szervezője inkább visszaadta a már befizetett részvételi díjat a jelentkezőknek.
A túrát az a Tom Voight szervezte volna, aki a legjobb és legösszetettebb Zodiákus-honlap, a Zodiackiller működtetője húsz éve. Voight a tárgyi pontatlanságok miatt eléggé felidegesítette magát David Fincher 2007-es Zodiákus-filmjén, de azt a javára írja, hogy újabb tömegek érdeklődését keltette fel a téma iránt, ami esetleg új szempontokat, eddig észre nem vett összefüggéseket hozhat felszínre.
Voight (aki amúgy a Gaikowski-elmélet mellett teszi le a garast) úgy látja saját magát, mint aki egy kicsit a rendőrök helyett is dolgozik. Szerinte az a baj a rendőrséggel, hogy hiába nyitott elvben a Zodiákus-akta, igazából senki nem foglalkozik a bejövő tippekkel.
Azt szoktam mondani, hogy ha a Zodiákus felhívná a San Franciscó-i rendőrséget, hogy feladja magát, olyan hosszú ideig váratnák a telefonban, hogy meghalna öregkori végelgyengülésben, még mielőtt vádat emelhetnének ellene
- viccelődött egy interjúban.
Most mégis a hivatalos szervek egy húzását kíséri nagy-nagy várakozás és reménykedés Voighték köreiben. Miután idén tavasszal a Golden State-i sorozatgyilkos 40 éve megoldatlan ügyében áttörést hozott a DNS-technológia fejlődése, a San Francisco Chronicle szerint a sikeren felbuzdulva újra igazságügyi laboratóriumba küldtek pár Zodiákus-bizonyítékot.
Többször próbálták már korábban is felállítani a Zodiákus genetikai profilját, de a helyzet eddig eléggé reménytelennek tűnt, mert a DNS-vizsgálat bevetté válása előtti időkben nem figyeltek úgy a bűnjelek érintetlenségére, alig-alig maradhatott rajtuk használható nyom. Viszont közben a technológia folyamatosan fejlődött, gyatrább anyagból is lehetséges ma már eredményt kihozni, ezért kezdték újra vizsgálni többek között a Shepard-Hartnell páros kocsiajtaját, a San Franciscói helyszínről származó véres kesztyűt, levelek bélyegeit és borítékok lezáró csíkját, amelyeken talán a gyilkos nyála lehetett.
A Zodiákus-rejtély megszállottjai feszülten várnak. A Zodiackiller.com oldalon most az a kiírás fogadja a látogatót, hogy a DNS-vizsgálat folyamatban van, és az eredmények bármelyik pillanatban befuthatnak.
Cikkünkhöz forrásként elsősorban a Zodiackiller.com honlapot és a San Francisco Chronicle cikkeit használtuk.
Nyitókép: képkocka Fincher filmjéből (Paramount Pictures/Northfoto)