Meg akartam nézni, hogy miről szól ez a csoport, mit is csinálnak tulajdonképpen. Persze én is láttam a lefejezős videóikat. De a lefejezés a kivégzés egyik módja. Amerikai vagyok, texasi. Nálunk is szeretik kivégezni az embereket, szóval nem nagyon láttam különbséget. Lehet, hogy nálunk nem kamera előtt csinálják, de akkor is
– indokolta Warren Christopher Clark, hogy mi vitte őt Szíriába, az Iszlám Állam soraiba. Az NBC az év elején az Iszlám Állam egyik utolsó maradványterületén kurd fogságba került 34 éves amerikaival szíriai raboskodása során készíthetett interjút.
A vallásos, templomba járó Clark a Houstoni Egyetemen végzett, és a texasi Sugar Land városában volt helyettesítő tanár. 2004 körül tért át a muszlim hitre, és netes tartalmak alapján próbálta megérteni a muszlim hitet. Ezek után nem csoda, ha radikális szalafista honlapok olvasójává vált, és saját közösségi oldalait is Amerika-ellenes és iszlamista tartalmakkal töltötte meg. Clark két évig tanított angolt a radikális iszlám ideológia bölcsőjének számító Szaúd-Arábiában, majd 2015-ben a fő dzsihadista tranzitországnak számító Törökországba utazott, és onnan már nem volt nehéz eljutnia a kalifátus területére.
Többet akartam megtudni erről az ideológiáról. Politikatudományt és globális közgazdaságtant tanultam, szeretem a politikát. Szeretek utazni, érdekelnek a világ történései. Kíváncsi voltam.
Állítása szerint bár többször is a szemtanúja volt az Iszlám Állam hírhedt kivégzéseinek, Clark maga egyszer sem fogott fegyvert, hiába kapott erre parancsot tucatnyi alkalommal.
Ő ugyanis csak angolt akart tanítani.
A parancs megtagadása miatt egyébként Clark elmondása szerint a dzsihadisták többször le is tartóztatták, de mindannyiszor el is engedték.
Ez az elbeszélés egyébként bármilyen, hadban álló állammal vagy szervezettel kapcsolatban elég hihetetlen lenne, de különösen hihetetlen, ha az Iszlám Állammal kapcsolatban hangzik el. Hiszen a szervezet általánosan alkalmazott gyakorlata az volt, hogy a frontharcra alkalmatlan külföldi önkénteseket robbanóanyaggal megrakott páncélozott járművek (vehicle-borne improvised explosive device – VBIED) volánja mögé ültették, akik így egyfajta élő tüzérségi lövedékként nyithatták meg a rohamokat. Ebből a szerepből mindenki jól jött ki, hiszen
Clark valószínűleg mégsem hazudott, mert egy évvel ezelőtt Irakban rábukkantak a férfi Iszlám Államnak az akkor még megszállt Moszulból küldött motivációs levelére – benne az elérhetőségével –, és ebben tényleg az szerepel, hogy „mindig is szerettem másokat tanítani és másoktól tanulni", és „nagyszerű folytatása lenne pályafutásomnak, ha a Moszuli Egyetemen dolgozhatnék".
Azonban annak ellenére, hogy sikerült távol tartania magát a frontvonaltól, Clark elmondása szerint lakhelyét éjjel-nappal bombázták. Napjai nagy részét egy mecsetben töltötte, és mindennap azért imádkozott, hogy le ne bombázzák őt is.
Amerikai számítások szerint egyébként összesen 64 amerikai utazott Irakba vagy Szíriába 2011 után, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz (vagy valamelyik elődszervezetéhez). Ez eltörpül az Európából érkező ezrek, vagy a Maghrebből érkező tízezrek mellett.