"Megerősíthetem, hogy ezek az iránymutatások léteznek" – válaszolta a New York Times megkeresésére a Vatikán szóvivője, Alessandro Gisotti, és ezzel a lap szerint első ízben nyert hivatalos megerősítést, hogy léteznek a katolikus egyházban titkos, belső irányelvek arról, mi a teendő, ha egy papnak gyereke születik. A New York Times azután fordult a vatikáni szóvivőhöz, hogy egy katolikus pap által nemzett ír férfi, a sorstársait összekötő nemzetközi támogatócsoportot működtető Vincent Doyle beszélt nekik ilyen dokumentum létezéséről.

Doyle, aki egy időben maga is papnak készült, de ma pszichoterapeutaként dolgozik, 28 éves korában tudta meg az édesanyjától, hogy az a római katolikus pap, akit világ életében a keresztapjaként ismert, valójában a biológiai apja. Doyle régóta próbált nyomást gyakorolni egyházi elöljárókra annak érdekében, hogy ismerjék el a hozzá hasonló gyerekeket. Többször is azzal hárították el, hogy a katolikus papoknál nagyon ritka az a kihágás, amelynek eredményeként gyerek születik. 

2017 októberében azonban a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője, Ivan Jurkovic érsek megmutatta neki a helyzetre vonatkozó vatikáni iránymutatást. “Felszenteltek gyermekei, így hívnak benneteket" – idézte fel Doyle, mit mondott neki akkor Jurkovic (a New York Times az érseket is megkereste, de ő nem akart nyilatkozni a cikkhez), Doyle-t meglepte, hogy külön, bejáratott kifejezés is van rájuk. Nincs becslés arról, hányan lehetnek a katolikus papok által nemzett gyerekek, de a nagyságrendet jelezheti, hogy a Doyle-féle támogatói csoport weboldalának 50 ezer felhasználója van a világ 175 országából.

Doyle hiába kért másolatot a dokumentumról, az érsektől azt a választ kapta, hogy nem lehet, mert titkos. A vatikáni szóvivő megfogalmazása szerint belső dokumentumról van szó. Gisotti annyit elárult, hogy a 2017-es irányelv a gyerekek védelme köré épül, és azt a kérést fogalmazza meg az érintett papok felé, hogy hagyják ott papi hivatásukat, és szenteljék magukat teljes egészében a gyerek felnevelésének. Egy másik vatikáni elöljáró, Andrea Ripa, a Papi Kongregáció altitkára szavaiból az derült ki, hogy itt egyértelműen kérésről van szó, szó sincs arról, hogy automatikusan a hivatásuk elhagyására kényszerülnének az apává lett papok.

Az ír püspököknek saját irányelveik vannak a témában. Elkészültükben Doyle-nak is szerepe volt, és 2017-ben nyilvánossá tették ezeket. Írországban nem szólítják fel egyenesen a papság odahagyására az érintetteket, de az iránymutatás szerint a papoknak – mint bármelyik apának – vállalniuk kell a felelősséget személyes, jogi, erkölcsi és anyagi értelemben is. A New York Times felidézte, hogy Ferenc pápa is írt röviden a témáról 2010-es, még Buenos Aires-i érsekként írt könyvében, Az égről és a földről-ben. Azon az állásponton volt, hogy azok, akik pillanatnyi szenvedély hevében megszegik a cölibátus szabályait, maradhatnak papok, de azoknak, akik gyereket nemzenek, menniük kell.

Doyle egyébként nem hisz abban, hogy minden esetben a papi hivatás otthagyása lenne a megoldás, például azért nem, mert így bizonyos esetekben a megélhetését veszítené el az új család. De vannak olyan pap által nemzett, ma már felnőtt gyerekek, akik azt kívánják, bárcsak megfosztották volna az apjukat a reverendától.

A New York Times Erik Zattoni esetét említi, aki akkor fogant, amikor apja, Pietro Tosi megerőszakolta az eset idején csak 14 éves édesanyját. Zattoni családja hiába harcolt azért, hogy a pap elismerje a fiát. A családot még az egyházi tulajdonú ingatlanból is kitették, ahol addig laktak, mert túl gyakoriak voltak a kellemetlen találkozások. A most 37 éves Zattoni 2010-ben végül beperelte az apját, és a perben DNS-vizsgálattal bizonyították az igazságot. Tosi így is pap maradhatott, egészen 2014-es haláláig. A New York Times szerint egyre többen döntenek úgy, hogy DNS-vizsgálattal bizonyítják rá a gyereknemzést az érintett papokra.

Doyle szerint az irányelvek létezésének elismerése azért fontos, mert így nehezebb lesz nem tudomást venni a jelenségről. Azt mondta: ez lesz a katolikus egyház következő nagy botránya, hiszen

gyerekek mindenütt vannak.