Szerdán zárt ajtók mögött elkezdődött tíz, tavaly óta fogva tartott szaúdi nőjogi aktivistanő bírósági tárgyalása szerdán.
Ezeket az aktivistákat tavaly májusban tartóztatták le, miután a Twitteren vagy más fórumokon szólaltak fel a nők autóvezetésének tilalma ellen, és általánosságban is bírálták a Szaúd-Arábiában uralkodó ultrakonzervatív iszlám jogértelmezését, mely a nők számára számos dolgot (például a külföldre utazást) férfi gondviselő engedélyéhez köt.
Mi sem jelzi jobban azt, hogy letartóztatások tisztán a megfélemlítést szolgálták. Annál a ténynél, hogy egy héttel a letartóztatások után Rijád nagy médiavisszhangot kiváltva engedélyezte az autóvezetést a nők számára. A szaúdi állami médiában egyébként valóságos hecckampányt indítottak az aktivistanők ellen, leárulózva őket.
A múlt héten mintegy három tucat ország, beleértve az Európai Unió 28 tagállamát, felszólította Rijádot, hogy engedje el az aktivistákat. Az olajmonarchia legfontosabb nyugati szövetségesei részéről Mike Pompeo amerikai és Jeremy Hunt brit külügyminiszter szintén felszólalt az érdekükben.
A fogvatartottak sorsáról nincsenek megbízható információk, de emberi jogi szervezetek korábbi tapasztalatok alapján állítják, hogy
a letartóztatott aktivistákat súlyos kínzásoknak vetik alá az ország börtöneiben.
Az aktivistanők őrizetbe vétele, majd a kritikákra adott hisztérikus reakció volt tavaly a fordulópont Mohamed bin Szalmán nemzetközi megítélése szempontjából. A szaúdi trónörökös ugyanis – az emberi jogok rendszerszintű megsértése, illetve a brutális és értelmetlen jemeni háború ellenére – a nyugati mainstream sajtó kedvence volt, és a vezető lapok óriási lelkesedéssel fogadták – mára jórészt kifulladt – modernizációs törekvéseit. Azonban a síita kisebbség vagy a nők jogai mellett kiálló aktivisták között végzett tisztogatás után Dzsamál Hasogdzsi ellenzéki újságíró brutális meggyilkoltatása miatt ez a nemzetközi szimpátia ellenszenvbe fordult.
(MTI)