Csütörtökön újabb nagyágyú szállt be az amerikai elnökségért folyó versenybe: a volt texasi képviselő Beto O'Rourke videóüzenetben jelentette be, hogy elindul a demokrata elnökjelöltségért.

Beto (Amerikában senki nem hívja O'Rourke-nak, mi sem fogjuk) szerint "a gazdaság, a demokrácia és a klíma egymással összefüggő válságai" soha nem látott kihívást jelentenek a politika számára, melyek

vagy elemésztenek mindannyiukat, vagy pedig alkalmat teremtenek arra, hogy közösen munkára fogjuk az Amerikai Egyesült Államok géniuszát.

A 46 évével fiatalnak számító politikus (akiről itt olvashatja portrénkat) gyakorlatilag két év alatt vált tökismeretlen képviselőből - rajongói lelkendezésekkel szólva - az Új Obamává/Új Kennedyvé. Politikai tőkéjét a 2018-as texasi szenátusi választáson alapozta meg, amikor a stabilan republikánus államban is teljes mellszélességgel beleállt a kampányba, és minden előzetes várakozást – és az utóbbi évtizedek demokrata teljesítményét – felülmúlva, alig három százalékkal maradt alul riválisával, Ted Cruzzal szemben.

Az erős kampánynak és a kiélezett küzdelemnek köszönhetően Beto valóságos demokrata népi hőssé vált, országos szerveződés indult jelöltségéért, és a média talán még Joe Biden volt alelnök elnökjelöltségéről sem spekulált annyit, mint Beto esetleges indulásáról. Azonban a politikus nem sietett, és kivárta, amíg az amúgy bitang erős, legalább 10 releváns jelöltet számláló előválasztási mezőny kialakul (ahonnan már csak a nyilvánosságban még mindig csak lebegtető Biden hiányzik).

A Fivethirtyeight elemzése szerint Beto jól tette, hogy a 2018-as lendületét kihasználva belevágott a kampányba, ugyanis számos tényező szól a sikere mellett:

• Trumphoz és Alexandria Ocasio-Cortezhez hasonlóan olyan politikus, akire olyan szintű érdeklődés irányul, hogy minden posztjával, megjegyzésével képes irányítani a politikai diskurzust, és úgy általában: a demokraták véleményvezérei a CNN-től a milliós hallgatottságú Pod Save America podcastig egyszerűen imádják;
• éppen ezért sok más - amúgy kompetens - jelölttel ellentétben alapból országosan ismert, és a közvélemény-kutatásokban rendre a harmadik helyen mérik Joe Biden és Bernie Sanders mögött,
• de a két matuzsálemmel ellentétben ő még csak 46 éves, azaz politikai szempontból a legjobb életkorban van,
• jó szónok, vitaszituációkban és beszélgetéseken pedig ugyanolyan természetes sármja van, mint mondjuk Obamának,
• számíthat azokra a biztonsági szavazókra, akik szerint 2020-ban az a legfontosabb, hogy a demokrata jelölt megverje Donald Trumpot, márpedig ehhez Amerikában egy fehér férfire van szükség;
• kiválóan tud spanyolul, és eddig összes kampányában jól szerepelt a demokrata párt táborának fontos részének számító latino szavazók körében;

• de közben mégsem olyan politikus, aki valamilyen kisebbség lojalitása érdekében más szavazói csoportokat idegenít el; ráadásul a demokrata párt baloldali fordulatától, és a baloldaliságban egymásra licitáló jelöltektől fázó pártvezetés szimpátiáját is bírja,
• és végül, de egyáltalán nem utolsósorban: 2018-ban nagyon jó eredményeket mutatott fel a kampánytámogatások gyűjtésében is.

Azonban Betónak – mint ahogy minden jelöltnek – megvannak a sebezhető pontjai is:

• fajsúlyos riválisai mind a szenátusból jöttek, míg Beto összesen három ciklusnyi (azaz hat évnyi) képviselőházi munkával büszkélkedhet. A politikai tapasztalat hiányát biztosan a fejére fogják olvasni, de Donald Trump korában talán ez az érv már nem esik olyan súllyal a latba, mint 2016 előtt,
• a riválisainak van hová nyúlnia, ha Beto múltjából akarnak előbányászni muníciót egy jó kis negatív kampányhoz. Nem is elsősorban a politikus deszkás-, punk- és hardcore-zenekari múltjáról van szó (ennek felhánytorgatása még a republikánus szavazóknál is visszaütött 2018-ban), hanem arról, hogy volt két rendőri ügye: egy ittas vezetés, meg egy birtokháborítás. És bár egyik sem tűnik súlyosnak, egy elnökválasztásnál ennél piszlicsárébb ügyeket is fújtak már fel országos botránnyá (például amikor 2004-ben a vietnami háborús hős John Kerryt egy semmiből felbukkant "veteránszervezet" árulással vádolta)
• ráadásul a demokrata pártban igen nagy az ellenállás a "Trump ellen csak egy fehér férfinek lehet esélye"-érvvel szemben, és úgy vélik, hogy ennyi erős női jelölttel és a női szerepekkel kapcsolatos forradalom után elvárható lenne végre a magát progresszívnek demokratáktól egy női elnökjelölt indítása. Ez a stratégiai dilemma nem lefutott, de ha a kisebbségi/női jelölt iránti igény lesz a meghatározó szempont az előválasztáson (ahol várhatóan a voksok 60 százalékát nő adja majd le), akkor az igen kedvezőtlenül érintheti Betót.