„Rasisit”, mázolták egy horogkereszt és más egyéb szidalmak társaságában vörös festékkel a norvég igazságügyi és bevándorlási miniszter, Tor Mikkel Wara oslói garázsára és autójára egy decemberi napon. A szó, amit írni akart az ismeretlen tettes, a rasszista (rasist) volt, de kis hiba csúszott a végrehajtásba. Nem csak sima rongálásról volt szó, egy gyújtóbomba-szerűség is volt az autó üzemanyagbetöltő-nyílásába dugva. 

A fenyegetés azért is keltett nagy figyelmet, mert épp akkortájt kavart vihart egy norvég színházi rendező új előadása, a norvégiai rasszizmusról és idegenellenességről szóló Ways of seeing, amelyhez titokban lefilmezték a miniszter házát, a felvétel pedig a díszlet része lett a darabban.

Az egyik nagy norvég újságba írt egy véleménycikket arról, hogy ez nem művészet, hanem támadás a privátszféra ellen. Azt írta, ő és három gyerekük sem kereste soha a nyilvánosságot, sőt. Azt is írta, hogy ő szinte mindig otthon van, izom- és gerincbántalmak miatt sokszor nagy fájdalomban, és eddig biztonságban érezte magát otthon, a függönyt sem húzta el, a villanyt sem kapcsolta le, és szerinte ezt a biztonságérzetet rombolták szét most.

Ebben a helyzetben érkezett tehát a titokzatos attak, amit amúgy a miniszter a demokrácia elleni támadásnak nevezett. Az újságok meg is kérdezték a rendőrséget, hogy a színházi szálon is elindulnak-e, de a szokásos rendőrségi lerázó választ kapták, hogy nem kommentálják a részleteket. A színház pedig azt közölte, hogy nem veszik le a darabot a repertoárról, és hogy – bár az épület látszik – pontos címet nem közölt a darab, mindenben a jogszabályoknak megfelelően jártak el.

Ez kigyulladt, az bombagyanús

A miniszter elleni furcsa, fenyegető támadások pedig nem szűntek meg, hanem sorozatossá váltak.

• Január 17-én egy kuka gyulladt ki a miniszter kertjében. Erna Solberg miniszterelnök azt mondta, teljességgel elfogadhatatlan, hogy kormányhivatalnokok és politikusok olyan dolgoknak legyenek kitéve, „amelyek félelmet szülnek az érintettek és a többi politikus körében is”. 

• Február 11-én a tűzszerészeket kellett kihívni a miniszter házához, pontosabban autójához, mert az autó üzemanyagnyílásához egy hosszú textildarab volt rögzítve, ami pedig üvegpalackokkal volt összekötve. Végül, egy órás vizsgálat után arra jutottak a szakértők, hogy ártalmatlan dologról van szó. 
• Március 2-án, egy szombati délutánon megint a bombaszakértőket kellett riasztani a politikus házához egy, a postaládájában talált gyanús levél miatt. A rendőrök azt mondták, nem tudják, összefügg-e az újabb eset az előzőekkel, de vizsgálják. Mindenesetre – tették hozzá – a minisztert érintő fenyegetettségi szintet nem emelte a rendőrség.
• Március 10-én éjjel a miniszter autója gyulladt ki, miközben a férfi háza előtt parkolt. Gyorsan eloltották, majd nyomozásba kezdtek a rendőrök, és megint elmondták, amit korábban is, hogy természetesen nem zárhatják ki, hogy ez összefügg az elmúlt időszak eseményeivel. A gyújtogatásra a Keresztény Néppárt elnöke, Knut Arild Hareide a Facebookon akadt ki, azt írta, ez „támadás az értékeink és a demokráciánk ellen”. Szerinte ez a nyílt társadalom elleni támadás az ellen, amelyben fontos lenne a politikusok és az emberek között szoros kapcsolat. „Ez a társadalmunk legjavát rombolja: a bizalmat és biztonságot közöttünk”. A lapokban pedig véleménycikkekben ekézték a rendőrséget, hogy mégis hogyan védi a minisztert, ha ez megtörténhet, ráadául nem is a zsaruk vették észre a tüzet, hanem egy járókelő.

A következő hír az volt, hogy a színházat a rendőrség a magánszféra megsértésével vádolta meg (az ottani jogrendszerben a rendőrség is vádolhat), de a bíróság első fokon rögtön visszadobta a kezdeményezést, mire a rendőrök fellebbeztek, miközben házkutatási engedélyt kértek a színházra és a dolgozóira is. A színház ügyvédje kiakadt, azt mondta, ilyen Norvégia történetében még nem volt, és elfogadhatatlan az egész.

Egy nappal később, március 14-én jött a fordulat:

A Dagbladet szerint három bizonyíték is van erre: egyrészt a bejárati ajtó rendőrséghez bekötött mozgásérzékelői nyitásokat érzékeltek, másrészt a háznál és környékén elhelyezett kamerák semmi mozgást nem mutattak az adott időszakban, ami kizárja a külső tettest, harmadrészt pedig az, hogy az a kamera, ami vehette volna a dolgot, épp nem működött.

A miniszterrel amúgy 24 éve együtt élő nő visszautasította az állításokat, az ügyvédje azt nyilatkozta, a nő „biztos benne, hogy a rendőrség vakvágányon jár”. Hozzátette, hogy Bertheussen a rendőrség minden kérdésére válaszolt, és minden információt megadott a hatóságoknak, hogy az ártatlanságát bizonyítsa.

A rendőrség szerint az akkor épp külföldön lévő miniszternek nincs köze az ügyhöz. A házaspár házát még aznap átvizsgálták, a miniszter pedig felfüggesztette a posztját. Pár nappal később pedig a rendőrség közölte, hogy a színház elleni vádakat a magánszféra megsértéséről visszavonják.

Ezen a héten csütörtökön felpörögtek a dolgok: reggel a norvég közszolgálati média arról számolt be, hogy „egy prominens politikus” olyan, részben kézzel írott, részben kivágott betűkből összerakott levelet kapott a „Ways of seeing” színdarabbal kapcsolatosan, amely „alkalmas lehet félelemkeltésre”. 

Aztán napközben a nemzetbiztonsági rendőrség bejelentette, hogy az összes ügyben megváltoztatja Laila Anita Bertheussen státuszát

– kivéve az autógyújtogatást, mert ott eleve vádlott volt már a nő. A bejelentéssel gyakorlatilag egy időben a miniszter sajtótájékoztatót hívott össze, és lemondott. „A döntés kizárólag az enyém. A családom nem nagy, de ők a legfontosabbak nekem. Most ott leszek velük”, mondta. Megköszönte a tisztetelet, amit az utóbbi időszakban a politikai ellenfeleitől, a sajtótól és másoktól kapott. „Norvégia a legjobb oldalát mutatta”, mondta a szolidaritásról.

A nő ügyvédje viszont azt nyilatkozta, hogy ügyfele nem ismeri el az állításokat, és aggodalommal fogadja a gyanúsításokat. Viszont legalább – mondta az ügyvéd – most már hozzá tudnak férni az ügyiratokhoz, és meg tudják nézni, mi is történik pontosan. A nőt az új gyanúsításokat illetően egyelőre nem hallgatták ki az ügyvédje közlése szerint, de kaptak jelzést rá, hogy ez hamarosan megtörténik.

A nőt meggyanúsították a fenyegető levéllel is, amit, mint kiderült, Ingvil Smines Tybring-Gjedde miniszternek és az ő parlamenti képviselő férjének, Christian Tybring-Gjeddének küldött. Ingvil Smines Tybring-Gjedde úgy kerülhetett a képbe, hogy az igazságügyminisztériumot két miniszter irányítja,

1. az igazságügyi és bevándorlási miniszter az egyik (ez volt Tor Mikkel Wara, amíg le nem mondott),
2. és a társadalombiztosítási miniszter a másik, ez pedig Tybring-Gjedde. Az ő házuk is szerepelt a színdarabban.

Bertheussen pénzbüntetést, vagy akár egy év börtönt is kaphat, ha bűnösnek találják.