Január végén egy texasi rádió internetes hírszerkesztője, Aaron Savage egy helyi tévé honlapján észrevett, majd nagyjából tízperces munkával megírt egy hírt, és gyorsan élesítette is. Nem volt benne semmi klasszikusan kattintékony, Trump, vagy celebek, de még csak politika sem. 119 szó volt (ez a cikk már 40-nél tart, hogy legyen összehasonlítási alap), sőt, a szerkesztő nem is országos hírnek szánta.
Mégis 800 ezer megosztást szedett össze a Facebookon hat hét alatt, több mint kétszer annyit, mint idén eddig bármilyen angol nyelvű poszt.
A hír maga egy rendőrségi felhívás volt egy feltételezett gyermekmolesztálóról, aki a gyanú szerint épp a texasi Waco város környékén lehetett. Volt benne fotó, személyleírás, név, rendszám, a hatóságok pedig várták azok jelentkezését, akik esetleg látták a férfit.
A Slate próbált meg utánamenni annak, hogyan lett ennyire virális a sztori. Azt írták, hogy pontosan nem lehet kideríteni, mitől osztották ennyire a posztot, bár azért benne volt a levegőben a dolog, ugyanis a hír címe az volt, hogy
Emberkereskedelemmel gyanúsított gyerekmolesztáló lehet a környékünkön.
Meginterjúvolták a cikket megíró hírszerkesztőt is, aki elmondta, hogy a rádió Facebook-oldalára feltett hír villámgyorsan a valaha volt legosztottabb posztjuk lett, de arról ő is a Slate-től hallott először, hogy az egész Facebookon mekkora karriert futott be, és ijesztőnek nevezte ezt.
A poszt lenyomta az idei közösségimédiás slágertémák közül a TMZ posztját Luke Perry halálhíréről, de még a brit Daily Mirror által agresszívan Facebookra optimalizált Momo-kihívást is.
A Slate arra jutott, hogy ez a Facebook-algoritmus hibájának tűnhet, miközben újra rávilágít arra, hogy mennyire nem ismerjük azt a rendszert, ami alapján a Facebook terjeszt egy-egy posztot. Amit azonban nagyjából tudni, az az, hogy az algoritmus kedveli a provokatív címeket, az írás megbízhatóságától függetlenül. Ez az oka annak, hogy a félrevezető és/vagy propagandaanyagok olyan jól futnak rajta, egész médiabirodalmak épülnek ma már erre.
A Facebook ezekre a bírálatokra 2018-ban azt mondta, ezentúl az algoritmus büntetni fogja a kamuoldalakat, és előnyt ad a helyi, megbízható híreknek, valamint az olyan tartalmaknak, amelyeket a felhasználó barátai, családja osztott meg. Más kérdés, hogy egy kétkérdéses teszttel döntötte el, hogy mi a "megbízható oldal", és akkor vett "helyinek" egy hírt, hogy ha a felhasználó környékén jól futott, függetlenül a témától. Az "értelmes interakció", ami alapján szintén megtol egy posztot a Facebook, pedig a sima kommentszám volt, ezzel megint csak a bulvárt erősítve.
Az elemzés szerint a poszt az eredeti Facebook-oldalán 50 ezer megosztást kapott úgy, hogy az oldalt magát csak hétezren követik. Ezután került be a nagyobb oldalakra, például a
oldalakra, ahonnan ment tovább tovább olyan meglepő állomásokra, mint például az R&B énekes Sarahi Allende követői oldala, vagy a kamionos tartalmakat osztó Truckers Wall of Shame.
Minden egyes ilyen továbbterjedésnél kapta a megosztásokat és a kommenteket, ráadásul olyanokat, amelyekben valaki betaggeli egy ismerősét a kommentben, kvázi figyelmezteti őt a veszélyre.
Mindez azt jelenti, hogy az összes olyan kategóriában jól szerepelt a poszt, amit a Facebook szeret. Megbízható helyi hírből indult, sok kommentet kapott, és osztották a magánszemélyek is ezerrel.
De a szupertrükk mégsem ez volt.
Hanem az, hogy a címben nem konkrét helyszín szerepelt, hanem annyi, hogy a gyerekmolesztáló
a mi területünkön
lehet. Vagyis bárki, aki látta a címet, olvasás nélkül azt gondolhatta, hogy őt és a családját érinti a dolog. Amikor a Slate ezt felvetette a hírszerkesztőnek, ő azt mondta, ezentúl figyelmesebb lesz, és a címben is elhelyezi majd a földrajzi területet, amiről a hír szól.
A Slate felhívta a texasi illetékes hatóságot is, és megkérdezte tőlük, mi a helyzet az üggyel. Először nem akartak szóba állni velük, de aztán beugrott nekik az eset. "A facebookos cikkből a fickó?" - kérdezték az újságírótól. Kiderült, hogy pár nappal a poszt után őrizetbe vették a keresett bűnözőt, de ettől függetlenül érkeztek azóta is bejelentések. Napi átlag három hívást kaptak három héten keresztül, még akkor is, amikor már rég rács mögött ült a cikk főszereplője. A Slate ebből arra a következtetésre jutott, hogy a poszt igazából a virális félrevezetés mintapéldánya volt, pont olyan, ami ellen elvileg küzd a Facebook.
És ne feledjük azt se, teszi hozzá a lap, hogy a képen szereplő bűnöző(gyanús) férfi egy nem fehér fickó Texas környékéről, ami a politikai hisztihez szuper kiindulópont, főleg, hogy Trump is eléggé nyomja a bevándolró-ellenes szoftrasszista narratívát.
A Slate megkérdezte a hírszerkesztőt, hogy mi a tanulság szerinte ebben a viralitás-sztoriban, aki azt válaszolta,
Ez Zuckerberg világa, mi pedig ebben élünk.
(Borítókép: Bernard Collins emberrablással gyanúsított körözött férfi. Fotó: Texas DPS)