Az egykori jugoszláv elnök felesége 77 éves volt, és a Tanjug hírügynökség értesülései szerint egy moszkvai kórházban hunyt el.

Marković egy hónappal ezelőtt elesett, eltörte a jobb karját, feküdnie kellett, aminek szövődményeként víz gyülemlett fel a testében, és tüdőgyulladást kapott – állítja  Dragan Radović, a vele kapcsolatot tartó Szabadság Egyesület illetékese. Radović szerint Marković azt akarta, hogy férje mellett, a Belgrádtól keletre fekvő, Pozsarevácon temessék el.

Mirjana Marković 1942-ben született . A belgrádi egyetemen doktorált szociológiából, ott tanított, rendes tagja volt az orosz tudományos akadémiának, és vendégtanára a moszkvai Lomonoszov egyetemnek. A belgrádi média ismertetése szerint mintegy száz tudományos értekezést írt szociológiából, illetve két tankönyvet is. Egyik alapítója és elnöke volt a 23 baloldali és kommunista pártot tömörítő Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) nevű pártszövetségnek, amely a fő koalíciós partnere volt a férje által vezetett Szerbiai Szocialista Pártnak (SPS).

Milošević hatalmát 2000. október 5-én döntötték meg, a rá következő évben elfogták és kiadták a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Pere 2002-ben kezdődött, hatvan vádpontban folyt ellene eljárás, egyebek mellett népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel és etnikai tisztogatással vádolták, ám ítélet végül nem született, mert 2006-ban meghalt a börtönben.

Mirjana Marković a rezsim bukása után menekült Marko fiával együtt Oroszországba, ahol 2010-ben kaptak mindketten menedékjogot. Távozása után néhány évvel hazájában távollétében vádat emeltek ellene amiatt, hogy 2000-ben a JUL vezetőjeként nyomást gyakorolt a kormány egyik bizottságának tagjaira, hogy állami tulajdonú lakást kapjon törvénytelen módon az unokája dadája. Az Interpol 2005 óta körözte, de Oroszország nem adta ki Szerbiának. A nőt távollétében egy év börtönbüntetésre ítélték tavaly júniusban, de a fellebbviteli bíróság a múlt hónapban visszavonta a bűncselekménye elkövetése után majd 19 évvel hozott ítéletet, és perújrafelvételt rendelt el eljárásbeli szabálytalanságokra hivatkozva.

A belgrádi média sokszor a Milosević-rezsim két legsúlyosabb politikai bűntényének, a Stambolić- és a Ćuruvija-gyilkosságnak a megrendelőjeként emlegette, cigarettacsempészéssel is összefüggésbe hozta, de emiatt sosem hallgatták ki a hatóságok.