Levelet írt az Indexnek két magyar abból a hétből, akik jelenleg hivatalosan Srí Lankán tartózkodnak. Húsvétvasárnap szinte egy időben robbantássorozat történt Srí Lankán három templomnál és három szállodánál. A robbanások az ország fővárosában, Colombóban, az attól északabbra fekvő Negombóban, Kochchikadéban és a sziget keleti részén fekvő Batticaloában történtek. A vasárnapi mise miatt sokan voltak a templomokban.
Órákkal az összehangolt merényletsorozat után egy hetedik robbantás történt a főváros egyik peremkerületében lévő szállodánál, a Nemzeti Állatkert közelében, majd egy nyolcadik is a főváros Dematagoda nevű kerületében. A hatóságok szerint ezt a kettőt a korábbiak inspirálhatták.
Olvasóink Negombóban vannak elszállásolva, az egyik merénylettől alig 10 kilométerre. A levélből a következők derülnek ki:
A teljes levél változtatás nélkül:
"Kedves Index,
Mi lennénk 2 a 7 magyarból Sri Lankán, ráadásul Negomboban jelenleg.
Először is, jól vagyunk. Reggeli közben tudtuk meg a szállásadónktól, hogy robbantások voltak tőlünk kevesebb, mint 10 km-re. Hajnalban nem észleltünk semmit, csak a szokásos varjú rengeteget. Mi Negombo külvárosában, a keresztény negyedben lakunk egy kedves és befogadó katolikus családnál.
Az utca végén, 200 méterre innen már a muszlim negyed található. Itt így élnek a vallások egymás mellett, békében és barátságban. Hogy értsétek mire gondolok, amikor tegnap észak felé kirándultunk, a katolikus családfő és a tuktuk [kis háromkerekű taxi - a szerk.] vezetője hatalmas kereszttel a nyakában megállt egy buddhista templom előtt, kiszállt, pénzt dobott be a gyűjtő dobozba. Bent közben a buddhista újevi szertartás zajlott, majd keresztet vetettek, imádkoztak és mentünk tovább. Az indok, aki ezen az úton jár az itt megáll és adakozik, imádkozik, felekezettől függetlenül. Majd 10 km múlva ugyanez lejátszódott egy út széli Szűz Mária szobornál is. Adakozás, kereszt, ima, lottóvásárlás, mert ugye hamár imádkoztunk... Elmondásuk szerint mindent együtt csinálnak, még ha ilyen sok különböző vallás is él együtt. Ünnepelnek, szomorkodnak, imádkoznak, élnek és tisztelik egymást.
Érdemes megjegyezni, hogy a kijárási tilalom célja, a tömegek megnyugtatása és a “rendrakás”. Az itteni forgatag európai szemmel értelmezhetetlen, a közlekedési “káosz” és a nagyvárosi forgatag, de ez egy másik levélnyi téma. Más kultúra. A lényeg, hogy azt szeretnék elérni az intézkedéssel, hogy mindenki nyugodjon meg, menjen haza és töltse a családjával az estét. Az alkohol árusító helyek is bezártak. A kószáló rendőrautó a mellezünk lévő kis bódé boltot is bezáratta 7 óra felé. De mi is közben 8-ig a környékbeliekkel beszélgettünk a kapuban az utcán. Mindenki ismer mindenkit és szívesen osztják meg, amijük van, jelen esetben az információt. A kijárási tilalom nem olyan szigorú, mint mondjuk svájcban lavina idején, amit szinten megéltünk.
Még most is jár egy-egy tuktuk, de hét órakor is volt még forgalom bőven, aztán 8-kor jött az esti eső és mindenki elszivárgott. Beszéltem egy fiúval, akinek az édesapja megsérült a templomi robbantásnál. Nem volt megnyugtató, amit mondott. A muszlimokat okolja, az isis-t. Igazából dühös volt. Pont az ilyen helyzetek miatt van a kijárási tilalom és minden bezárása, hogy ne csináljanak semmi meggondolatlan dolgot. Amúgy mindenki mosolyog, ahogy tőlük az megszokott. Nincs pánik hangulat, legalábbis, a környékünkön. Láttam a megkönnyebbülést az arcokon, amikor arról beszéltek, hogy elkaptak hét embert és vége, nem lesz több robbantás, legyünk nyugodtak. De aki ma az utcán volt az mindenki erről beszélt, sokszor hallottuk a muszlim szót és hogy pakisztáni.
A konzulátusi vész telefonszámot felhívtam, hogy jó magyar állampolgárokként lejelentkezünk jól vagyunk, szijjartópeti se aggódjon. Egy hölgy vette fel a telefont, a háttérben baba ordított, még a vezetéknevünket se kérdezte meg, csak annyit, hogy ha jól vagyunk az fine és vigyázzunk magunkra és hogy Szilvi itt van e velem, mondtam nem, Bea van itt velem, majd mondta hogy jó es leraktuk..
Az országban labilis a helyzet, szerintem a rémület nagyobb volt nálunk is. Az sem segít sokat, hogy lekapcsoltak minden üzenetküldési lehetőséget, Facebookot. A barátaink, családunkkal, akikkel délelőtt nem tudtunk beszélni biztos aggódnak. De tudjuk, hogy ez szükséges intézkedés ilyenkor. Ha esetleg kitennétek címlapra, hogy Bea és Gábor jól van azt megköszönnénk :)
Holnap folytatjuk az utunkat a sziget belseje felé. Itt hagyjuk a keresztyén részt, és nagyon reménykedünk, hogy lecsendesülnek az indulatok és visszaáll a békesség ebben a sokvallású különleges országban."
Egy másik olvasó is megkeresett minket, aki a következőt írta:
"Az utcák üresek. Ahol mi lakunk nincs pánik hangulat. On320 apartment ben lakunk.
1 magyar kollégánk van kint, Ő is biztonság ban van a Hilton hotelban. Sri lankan kollégáink érdeklődtek irántunk h jól vagyunk-e. Minden rendben van. Vegyes etnikai kollégákkal dolgozunk de soha semmilyen probléma nincs közöttük. Barátságosak és kedvesek. Semmilyen etnikai és vallási feszültséget nem tapasztalunk.
Az itteni külképviselettel kapcsolatban vagyunk a tavalyi esemény óta.
Közösségi csatornákat blokkolja az állam. De céges VPN kapcsolattal minden elérhető számunkra. Szerencsére."